• A The Special One színre lép. 2004. június másodikát írtunk, José Mourinho bemutatkozó sajtóértekezletét tartotta a Stamford Bridge-en. Amikor megkérdezték terveiről az évi négymillió fontért, a világ futballedzői között akkor csúcsgázsiért szerződtetett 41 éves fiatalembert, szó szerint ezt mondta:

Topjátékosaink vannak, és elnézést, ha beképzeltnek tűnök, de van egy topmenedzserünk is. Tényleg ne gondolják, hogy öntelt, arrogáns vagyok, de épp most nyertem meg a Portóval a Bajnokok Ligáját, tehát különleges vagyok!

Aztán augusztus 14-én elkezdődött a bajnokság, és az első meccsen a Chelsea 1–0-ra legyőzte Sir Alex Ferguson Manchester Unitedjét, majd megnyerte a Premier League-et. Kiderült, Mourinho tényleg különleges.

• Csörték Guardiolával. 2011. április 20-án a valenciai Mestallában a José Mourinho vezette Real Madrid Cristiano Ronaldo 102. percben szerzett fejesgóljával 1–0-ra legyőzte a Barcelonát. A túloldalon Pedro is rúgott ugyan egy gólt, de azt az asszisztens beintésére a bíró érvénytelenítette, mire Josep Guardiola, a vesztes csapat edzője panaszkodni kezdett. Erre Mourinho száját a következő nyilatkozat hagyta el:

Három edző van. Az első sohasem kritizálja a játékvezetők hibáit. A második, amilyen én magam is vagyok, mindig bírálja a játékvezetői tévedéseket. De van egy harmadik is, amiről eddig nem is tudtam, ez pedig Guardiola: aki a helyes bírói ítéletet is kritizálja.

Ugyanebben az évben, a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján a Barca 2–0-ra megverte, és ezzel kiejtette a Madridot úgy, hogy Pepét kiállította a bíró a Dani Alves ellen elkövetett durva szabálytalanságáért. Erre Mourinho felidézte a 2009-es botrányos BL-elődöntőt a Stamford Bridge-en, a Barca ellen:

Josep Guardiola nagyszerű futballedző. De 2009-ben egy olyan BL-t nyert, amiért nekem leégne az arcomról a bőr. A botrányos Stamford Bridge-i meccsel nyerte meg. És ha idén is nyer, akkor az a Bernabéu botrányával nyeri meg. Tiszta szívből kívánom, hogy végre nyerjen már egy olyan BL-t, amely hófehér, patyolattiszta, és nem botrányokkal tarkított.

• Ki az a Tito Vilanova? 2011-ben Mourinho Guardiola másodedzőjét alázta meg. A spanyol szuperkupa visszavágója volt a Camp Nouban. Győzött a Barca, és Marcelo durvasága után, aminek Cesc Fábregas volt a szenvedő alanya, kitört a botrány. 

A tömegjelenet csúcspontján Mourinho belenyomta a mutatóujját Tito Vilanova, Guardiola segítője szemébe, majd gyáván elsunnyogott a tett színhelyéről. Kevés vérlázítóbb jelenetet ismerünk a futball történetéből.

És amikor megkérdezték tőle, hogy mi is volt ez, játszotta a hülyét, mintha nem tudná a keresztnevét:

Hozzá sem értem Pito Vilanovához. Azt sem tudom, hogy hívják. 

Nem sokkal később a rákban szenvedő Tito Vilanova meghalt...

• Elüldözte Jorge Valdanót. José Mourinho viszonya attól kezdve feszült volt Jorge Valdano igazgatóval, hogy odakerült a Real Madridhoz. Mou totális uralomra tört a klubnál, és elérte, hogy Valdano, a csapat korábbi játékosa és edzője ne utazhasson az együttessel, és ne mehessen be az öltözőbe. Végül 2011. május 25-én Valdanót elküldték a klubtól. Ekkor a csalódott argentin ezt mondta:

Florentino Pérez elnök úr világossá tette, hogy ki a győztes.

Hát nem Valdano volt...

• Botrány az Amsterdam Arenában. A BL csoportkörében a Madrid az Ajaxhoz látogatott, és már biztos volt a továbbjutása a nyolcaddöntőbe. Igen ám, de Sergio Ramosnak és Xabi Alonsónak már csak egy sárga lap hiányzott az eltiltáshoz. Erre Mourinho Jerzy Dudek cserekapuson és Iker Casillason keresztül üzent a két játékosnak, hogy erőszakoljanak ki még egy sárgát, hogy tiltsák el őket az utolsó csoportmeccsről, amelyen az Auxerre volt az ellenfél, és ami már nem osztott, nem szorzott. 

Csakhogy a kamerák rögzítették a jelenetet, és az UEFA a súlyos sportszerűtlenségért a Real Madridot 120 ezer euróra büntette. Ebből 40 ezret Mourinhónak, 20-20 ezret Xabi Alonsónak és Ramosnak, 10 ezret Casillasnak, 5 ezret Dudeknek kellett befizetni, a maradékot pedig a klub állta. 

• Pedro Leónt szakmailag és emberileg is lenullázta. A több poszton is otthonosan mozgó León 2010 nyarán, 23 évesen, ígéretes fiatalként, korosztályos válogatottként és remek bajnoki szezon után – a Getafében 42 tétmeccsen 9 gólig és 12 gólpasszig jutott – 10 millió euróért került a Real Madridhoz. Ahol aztán egy szezont bírt ki: hat bajnoki meccsen összesen 132 percet játszott, mindannyiszor csereként. A mélypontra elég hamar, már szeptember végén, az Auxerre elleni Bajnokok Ligája-találkozón eljutottak a felek, amikor Mourinho kihagyta őt a 18-as meccskeretből, és a sajtótájékoztatón sem kímélte a játékost.

Úgy beszélsz Pedro Leónról, mintha Zidane, Maradona vagy Di Stéfano lenne. Nem kell magyarázatot adnom, hogy miért nem játszik

– mondta Mourinho, aki nem túl viccesen és érzelmesen arra az újságírói kérdésre, miszerint miért nem ad több játéklehetőséget a spanyol szélsőnek, még annyit kérdezett vissza: „az meg kicsoda?”

Pedro Leónnak elmondása szerint a Manchester Citytől, a Chelsea-től és a Milantól is volt ajánlata madridi időszaka felénél, a portugál szakember azonban nem engedte el. León azért messze nem ezt az ívet futotta be végül, és ez aligha róható fel Mourinhónak. A madridi év után végül visszatért a Getaféhez, előbb kölcsönbe, majd 6 millió euróért végleg, de a kimagasló teljesítménnyel már adós maradt. Ötéves eibari időszakának utolsó négy éve egyenesen vesszőfutás volt: összesen 3 gól a bajnokságban. Ebből törvényszerűen következett a másodosztály (Fuenlabrada), majd 2022 óta a még alacsonyabb szint (Murcia).

• Kinyírta Iker Casillast. Az egész a 2011-es botrányos spanyol szuperkupával kezdődött. Casillas volt a csapatkapitány, és a válogatottban sporttársa, mi több, barátja Xavinak és Carles Puyolnak, a Barca két ikonjának. És Casillas a döntő másnapján felhívta a két veteránt, hogy tisztázzák az ellentéteket, és kibéküljenek. 

Mindezt Mourinho rossz néven vette. Mármint hogy csapatkapitánya az ellenséggel cimborál. Mert a Barca nem ellenfél volt Mourinhónak, hanem ellenség. És bosszúból a következő meccsen, a Galatasaray ellen Casillast a kispadra ültette. Antonio Adán védett, majd Mou leigazolta Diego Lópezt, és attól kezdve ő volt az első számú kapus, nem Casillas. A világbajnok és kétszeres Eb-aranyérmes spanyol válogatott legendás kapusának a pályafutása ezzel lényegében véget is ért.

Ezek után Mourinho hipokrita nyilatkozatot tett:

Nincs nekem semmi problémám Casillasszal, egyszerűen arról van szó, hogy én vagyok az edző, és ezekben a kérdésekben én döntök. És nekem Diego López jobban tetszik, mint Casillas. Jobban betölti a kaput, jobban jön ki a beadásokra, egyszerűen jobb kapus. A csapatösszeállítás az én jogom, és nálam normális körülmények között Diego López véd.

• Az Eva Carneiro-ügy. 2015 decemberében, Mourinho második Chelsea-időszakában, a „kékek” a Swansea-vel játszottak, és 2–2-re állt a meccs. Thibaut Courtois-t már kiállították, azaz tíz emberrel küzdött a Chelsea. Eden Hazard a földre került, mire Eva Carneiro csapatorvos a masszőr, Jon Feary kíséretében berohant hozzá, hogy ápolja. Ezen Mourinho annyira felháborodott, hogy elküldte a csapattól a két embert.

Az orvosnak és a masszőrnek értenie kell, mi folyik a pályán. Hazard-nak nem volt semmi baja, viszont le kellett mennie a pályáról, és így kilencen maradtunk. Felelőtlen cselekedetükkel az orvos és a masszőr a csapat érdekeit veszélyeztették” – indokolta döntését a tréner.

Ezzel nem volt vége az ügynek, Carneiro be akarta perelni a klubot és Mourinhót szexista magatartásért. Végül peren kívül egyeztek meg, és a Chelsea egy rakás pénzt fizetett a nőnek, valamint a masszőrnek, csak hogy ne pereljenek.

• Ellenséges viszony Arsene Wengerrel. Már évek óta utálták egymást, de 2014. október 5-én kulminált Mourinho és Wenger ellenségeskedése. Gary Cahill, a Chelsea játékosa az Arsenal elleni bajnokin a Stamford Bridge-en rátartott Alexis Sánchez lábára, mire Wenger, az Arsenal menedzsere lökdösni kezdte Mourinhót. A két edzőt a játékvezető választotta szét.

Az ellenséges viszony onnan datálódott, hogy Mourinho első Chelsea-időszakában Wenger bírálta a portugál taktikáját, amely az ellenfél játékának szétrombolásán alapult. Erre Mou kiosztotta az elzászit:

Vannak emberek, akik otthon egy hatalmas teleszkópot tartanak, és azon keresztül kukkolják a szomszédjukat. Wenger egyike ezeknek. Mindig a szomszéd családdal foglalkozik. Márpedig kukkolónak lenni az egy betegség. Nem tudom, mi van vele, de úgy tűnik számomra, hogy szerelmes a Chelsea-be. Talán ott akarja hagyni az Arsenalt, és az én állásomra fáj a foga?

Ez volt 2005-ben, aztán később Mou még azt is találta mondani Wengerről, hogy specialista.

Mármint a kudarcok specialistája...

• Pepe is kiesett a pixisből. 2013-ban történt, hogy Pepe, a Real Madrid veterán védője a csapatból kihagyott Iker Casillas védelmére kelt. Rosszul tette. Mourinho kihagyta a csapatból, ezen szavak kíséretében:

Nagyon egyszerű Pepe esete. Pepének van egy problémája, és ennek a problémának neve is van. Úgy hívják, hogy Raphael Varane. Nem könnyű megemészteni egy 31 éves férfinak, amikor egy 19 éves srác kiszorítja őt a csapatból. Nekem volt bátorságom betenni a fiút. És ő bizonyított. Ennyi. Pepe sportpályafutása megváltozott.

• Ki is az igazi Ronaldo? Nem sokkal azok után, hogy 2013-ban elhagyta a Real Madridot, és másodszor is megérkezett a Chelsea-hez, tett egy érdekes nyilatkozatot, amivel rendesen beleállt Cristiano Ronaldóba, abba a játékosba, aki a Madridban a kedvence volt:

Először 2000-ben lettem vezetőedző, de már azt megelőzően is nagy klubokban dolgoztam nagy edzők mellett. És óriási játékosokat irányítottam, konkrétan a világ legjobbjait. Harmincéves voltam, és a Barcelona csapatában Ronaldóval dolgoztam. Nem ezzel a Cristianóval, hanem az igazival, a brazillal...

Csoda-e, hogy azóta nincs jóban ma már Szaúd-Arábiában futballozó, ötszörös aranylabdás honfitársával?

(Borítókép: José Mourinho 2023. szeptember 17-én. Fotó: Paolo Bruno / Getty Images)