A következő hétvégén, január 27-én kezdődik a BIDF, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. A szombati nyitónapon Vinay Shukla indiai rendező Amíg még nézhetjük című, többszörösen díjazott alkotását nézhetik meg az érdeklődök a Cinema City Mammutban. A világ legrangosabb dokumentumfilmjeivel és a vetítéseket követő közönségtalálkozókra meghívott alkotóikkal több mint egy héten át találkozhatnak a mozikba ellátogatók az ország nagyvárosaiban. A számos érdekes témát feldolgozó és bemutató filmek között a sport szerelmesei is találhatnak egy megható történetet.
Hellissandur az egyik első, legrégebbi halászfalu Izlandon, a Jules Verne által híressé tett Snaefellsjökull vulkán és gleccser közelében, a Snaefellsnes-félsziget északnyugati csücskében. A hőmérők higanyszála a nyári hónapokban sem nagyon kúszik 15 Celsius-fok fölé, a fagy az év nagy részében szinte állandó. A lávafolyam által évszázadokon át formált, sziklás terület sem biztosítja a legideálisabb feltételeket labdás sportokhoz, még kevésbé egy Izlandi Labdarúgó-szövetség (KSI) szabályainak megfelelő futballpálya építéséhez.
Huszonöt évvel ezelőtt Vidar Gylfasonnak, a mindössze 369 lakosú kis halászfalu futballedzőjének azonban volt egy nagy álma: hazai, hivatalos futballmérkőzést rendezni.
A lányoknak és fiúknak korosztálytól függetlenül edzéseket tartó szakember kiválasztotta a festői szépségű táj egy síkabb, egyenletesebbnek mondható részét, egy rétet, és megkezdődött a terület kövektől, szikláktól való megtisztítása. Vödrönként hordták a földet, az egész falu gereblyézett, talajt rendezett, majd négyzetméterenként kerültek a helyükre az odaszállított fűtéglák.
Hihetetlen pluszerők, energiák mozdultak és kovácsolódtak össze egy cél érdekében az ingerszegény, meseszép településen.
Aztán elkészül a Hellissandsvöllur, Hellissandur első futballpályája.
Az első hivatalos futballesemény megrendezéséhez azonban még a szerencse is helyiek mellé kellett volna hogy álljon, hiszen a szigetország kupaküzdelmeiben nem élveznek előnyt az alacsonyabb osztályú csapatok, a mérkőzések helyszínéről sorsolás dönt.
1996-ban azonban hatalmas csalódás érte a csodálatos sportlétesítmény megálmodóit és megvalósítóit:
idegenben, otthonuktól 250 kilométerre kell lejátszaniuk első hivatalos mérkőzésüket, ráadásul 10–0-s vereséget szenvednek a Golfklúbbur Grindavíkur vendégeként.
A dupla pofon így olyan erővel csapódott a lelkes közösség arcán, hogy évtizedekre ott maradt a nyoma.
Huszonöt éven át nem érkezett vendégcsapat a halászfaluba, a helyiek pedig soha többet nem neveztek a kupaküzdelmekre. 2020-ban azonban Kari Vidarsson, a helyi színháztulajdonos és művészeti vezető úgy döntött, hogy megvalósítja édesapja, Vidar negyed évszázaddal ezelőtti álmát.
Smari Gunnarsson és Logi Sigursveinsson közel nyolcvanperces filmjében nincs rendezés és előre megírt párbeszédek sem. Nincs megmondva, hogy ki mit mondjon.
Egy éven át, a vírushelyzet által sokszor nehezítetten is követték a kis falu életét, ahol Kari Vidarsson igyekezett egyenként meggyőzni, összeszedni a korábbi, immár picit korosabb, sörhasat eresztett csapattagokot. Végül egyre többen csatlakoztak a napi szintű sportoláshoz. Fiatalok és idősebbek, fiúk és apák együtt kezdtek edzeni teremben, mert a pályát már ellepte a gaz, ráadásul a téli fagyban, nagy hóban amúgy sem lehetett volna rajta gyakorolni.
A film elsődlegesen nem a futballról szól, hanem a közösségről, a közösség összefogásában rejlő erőről, a közösség karaktereiről, valamint azok kapcsolatáról, barátságáról. A hitről, amely egy cél érdekében a legnehezebb helyzetekben is leküzd akadályokat, megold szituációkat, szerencsésen alakít élethelyzeteket. A sport összetartó ereje egyre többeket vonz a futballpálya mellé, köztük a volt női válogatottban megfordult labdarúgót, Freydíst is. Végül aztán összeáll minden: jöhet az erőpróba!
A sorsolás ezúttal a Reynír Hellissandur csapatának kedvez, 2021. április 26-án este 20 órai kezdettel a másodosztályú Afturelding H2H alakulatát fogadhatják. Négy hónap, fagy és egy kialakításra váró csapat az első hivatalos hazai mérkőzésig, az izlandi kupa 32 közé jutásáért.
A nagy nap közeledtével a játékosok egyre jobbak lesznek, elkezdenek hinni magukban, a többször megfogalmazott, kimondott cél azonban nem változik: mindenkinek játéklehetőséget kell biztosítani a történelmi eseményen, akár szemet is hunyva pár apró részlet, szabály fölött, és egy jóval esélyesebb ellenféllel szemben kevesebb kapott góllal megúszni a meccset, mint 25 évvel korábban.
Napjainkra a Reynir Hellissandur egy elismert és versenyképes futballcsapat, amelyet rajongói szeretnek, ellenfelei pedig tisztelnek. Történetei az izlandi futball iránti szenvedélyről és elhivatottságról tanúskodnak. A csapat Hellissandur büszkesége, erős munkabírásáról és a fiatal tehetségek fejlesztése iránti elkötelezettségéről ismert, több képzett játékosuk szerepelt már az izlandi futball magasabb szintjein is.
2022-ben megszületett az egyesület eddigi egyetlen győzelme is a kupában, a Skallgímur 5–1-es legyőzésével.
A filmet az „Einar” néven ismert közönségdíjjal tüntették ki a Skjaldborgi Dokumentumfilm Fesztiválon a bemutatását követően, és jelölték a legjobb skandináv dokumentumfilm kategóriában is a svédországi Malmőben rendezett Nordisk Panorama Filmfesztiválon, ahol ugyancsak elnyerte az esemény közönségdíját.
Azt gondoltuk, hogy inkább egy olyan művészi tömegnek szeretnénk megmutatni a filmünket, amely nem igazán szereti a sportot. De azt hiszem, a legnagyobb bókokat azoktól kaptuk, akik a film megtekintése után jöttek oda hozzánk, és azt mondták: »utálom a focit, de a filmedet nagyon szerettem«
– elmélkedett Smári Gunnarsson a májusban rendezett skjaldborgi fesztiválon.
Egészen biztos, hogy a futballszeretők mellett a magyar nézők közül is sokan távoznak majd hasonló érzésekkel a hazai mozikból.
A Mammut II moziban január 28. 17.15 órától, másnap 18 órától lesz látható az alkotás, amelyre már kaphatóak a jegyek.
(Borítókép: BIDF)