Bár már bő egy hete – a Groupama Arénában az Olympiakosztól elszenvedett 1–0-s vereséggel, az Európa-konferencialigából történt kieséssel – lezárult a Ferencváros labdarúgócsapatának 2023–2024-es nemzetközi szereplése, a klub, valamint azon túl a magyar futball szimpatizánsait a mai napig foglalkoztatják a történtek. Két véglet között ingadozik a zöld-fehérek produkciójának megítélése: az egyik szélsőség az örömóda, a féktelen dicséret, hogy folytatódik a Fradi-csoda, újból megérte a „kupatavaszt” a csapat a nemzetközi porondon. A másik extremitás pedig annak sulykolása, hogy a görögökkel szembeni hazai visszavágón, amelyet egygólos hátrányból vártak, végül egyetlen komoly helyzet kidolgozása, egyetlen kaput eltaláló lövés nélkül zártak. A klubtörténet emblematikus alakjainak megszólaltatásával kíséreljük meg indulatoktól mentes mederbe terelni a véleményeket.
Csank János mesteredző két periódusban dirigálta a Ferencvárost: 2000 és 2002 között, majd a 2007–2008-as szezonban. Előbbiben bajnoki címre vezette a csapatot, a másodikban viszont nem sikerült feljuttatni az akkoriban az NB II-ben sínylődő gárdát. Más idők jártak akkoriban a magyar futballban, de ettől még a szakember véleményére oda kell figyelni.
A Ferencváros 2023–2024-es kupaszezonjának értékelését mindenesetre azzal kezdte a mester, hogy „vegyes a kép”.
Az ember nem akar túl keményen fogalmazni, hiszen a Fradi nyilván megnyeri a bajnokságot, még ha jelenleg nem is vezet, bár a vesztett pontokat tekintve igen. Amikor a nemzetközi szereplést minősítem, fel kell hívnom a figyelmet egy súlyos anomáliára, legalábbis a mi időnkhöz képest. Manapság az a helyzet, hogy az UEFA-nak köszönhetően egy csapatnak három dobása van. Ha kiesik a Bajnokok Ligája selejtezőjéből, akkor még ott van a lehetőség az Európa-ligában, és ha onnan is kipottyan, akkor próbálkozhat az Európa-konferencialigában. Kiesel az egyikből, beleesel a másikba. Régen ilyen nem volt.
Ehhez azért annyit feltétlenül hozzá kell tenni, hogy ezúttal a Ferencváros a Klaksvík elleni BL-búcsú után – amihez a 3–0-s hazai vereség vezetett – azonnal az Ekl-selejtezőbe csúszott, és nem volt köztes állomás az Európa-ligába.
Csank a továbbiakban keserűen említi az általa dirigált Fradi kiesését a Bajnokok Ligája-selejtező második fordulójában a Hajduk Splittel szemben.
„Mindkétszer gól nélküli döntetlent játszottunk, az Üllői úton és odakint, a Poljud Stadionban is. Nem kaptunk ki a hét válogatott játékossal felálló Splittől, csak sorolom a nagy neveket a horvát ellenféltől: Pletikosa, Stimac, Bilic, Srna, Asanovic... Végül 5–4-re buktuk el a tizenegyespárbajt, az egyiket Alex Arruda hagyta ki... Emlékszik még valaki erre a névre?! Aztán engem keresztre feszítettek. Nem akarom bántani a mostani Fradit, de vártam volna tőlük egy bravúrt. Nem sikerült. Azt hirdettük, hogy az Üllői úton pokol vár a görögökre? Hát kérem, én edzősködtem Görögországban, ami nálunk van a nézőtéren, az semmi az ottanihoz képest. A Groupama Arénában olykor jobban lehetett hallani az ezerötszáz görög szurkoló hangját, mint a mieinkét.”
Csank talál még egyéb szakmai kivetnivalót is.
Nem biztos, hogy halasztani kellett volna, amikor 33 igazolt játékosa van a csapatnak. Minek ez a gigantikus keret? Nem hinném, hogy ennyire kellene majrézni a bajnokságtól, a Fradinak a B csapata is aranyérmes lenne. Szóval, tompának éreztem őket az Olympiakosz elleni hazai meccsen, nem voltak kellően élesek.
Csank nem kegyelmez, de miért is tenné? A 77 éves legenda független szakember, bátran vállalhatja a véleményét.
„Szerintem visszalépés történt az előző szezonhoz képest, amikor ugyancsak eljutott a Fradi a kieséses szakaszig, csak éppen egy rangosabb sorozatban, az Európa-ligában. Mit szólok ahhoz, hogy nem tartott ki a vezetőség Máté Csaba mellett? Nézze, amíg ő volt az edző, jól szerepelt a csapat, a közönség is szerette, a játékosok is, a sajtó is. Viszont tény, hogy a Puskás Akadémiától kikapott, és abban a meccsben szerintem az ő keze is benne volt. Kicsit túl magabiztos volt, a B csapatot küldte pályára, és későn cserélte be a kulcsembereket, Abu Fanit, Zachariassent, Varga Barnát, Traorét, Makreckist. A magyar edzőktől sajnos hiányoznak a bravúrok, és nem nyújtanak olyan teljesítményt, hogy egy ilyen nagy értékű játékoskeretet rájuk lehetne bízni.”
De még nincs vége Csank elemzésének.
Egész egyszerűen nem meggyőző a Fradi játéka. Egy jó csapatnál azt sem tudod, hogy ki a kapusa. A Fradi esetében Dibusz Dénes és Varga Ádám is bravúrt bravúrra halmoz. De vissza Sztankovicshoz. Ő egy jó nevű edző, de egyelőre nem látom a csapaton a keze nyomát. És az Olympiakosz ellen a nemzetközi színtéren nála rutinosabb és eredményesebb José Luis Mendilíbar felülmúlta őt, jobban nyúlt bele a meccsbe, mint a szerb edző. Klubfilozófiáról beszélünk? Szerintem a klubfilozófia nagyon egyszerű: nyerni kell, és kész. A többi csak rizsa. Összegezve: Sztankovics nyilván sokat tud, de azt mintha valahogy még nem lett volna képes átadni a csapatnak. Nem ért el átütő sikert a Fradi, szerintem stagnál. Ez az én véleményem.
Vincze Ottó – Csankhoz hasonlóan – független, autonóm figura, jelenleg nem függ semmilyen értelemben a Ferencvárostól, legfeljebb emocionális értelemben. Jóllehet legnagyobb fia, a 23 éves Ádám a Fradi fiókcsapatának, a Soroksárnak a balhátvédje. A 11-szeres válogatott középpályás – aki a Barcelona utánpótlásrendszerében is megfordult – mégsem csomagolja selyempapírba a véleményét, még elkötelezett fradistaként is látja a pozitívumok mellett a hibákat.
„Milyen volt a nemzetközi kupaszereplésünk? Ami biztos: múlt héten véget ért. Az elmúlt hónapokban átéltem mindazt, amit a fociban át lehet élni. Az egész a Klaksvík elleni döbbenetes kieséssel kezdődött tavaly nyár elején, mármint a BL-selejtezőben, és folytatódott annak a kiesésnek az anyagi, erkölcsi és szakmai megemésztésével. Aztán jött az ősz, az Európa-konferencialiga csoportköréből pedig veretlenül jutott tovább a csapat az egyenes kieséses szakaszba, ami mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény.”
Persze az Ekl nem a BL, de nem is az Európa-liga, ahol tavaly járt a Fradi.
Az előző kiírásban azzal a Bayer Leverkusennel találkoztunk az Európa-liga nyolcaddöntőjében, amely erősebb csapat a Fradinál, de az akkori formájában nem volt sokkal jobb nála. Aztán bebizonyosodott, hogy mégis jobb, bár az nem volt sima meccs, volt esélye a Fradinak. Zachariassen-kapufa, meg egyéb izgalmak. Az Olympiakosz ellen nem volt esélyünk. A mostani Fradi nem tudta felvenni a versenyt az ellenfelével.
Most akkor előbbre lépett a csapat, stagnál, vagy visszaesett? Nem könnyű megadni a kérdésre a választ.
„Azt azért nem lehet kimondani, hogy ne lépett volna előre. Több játékos elment vagy háttérbe szorult, elment például a középpályán a biztonságot jelentő Aissa Laidouni, jött a helyére Abu Fani, aki pótolta a tunéziai klasszist. Jó húzás volt eladni Laidounit. Így működik a futball, ha lehetőség nyílik rá, profittal kell továbbértékesíteni a játékost. Átalakult a csapat, miközben szerintem nem veszített ütőképességéből.”
No de itt van az edzőkérdés. Helyes döntés volt-e lecserélni a sikeresen bemutatkozó és a Sztanyiszlav Csercseszov menesztése után a zökkenőmentes átmenetet biztosító Máté Csabát Dejan Sztankovicsra?
„Nem vitás, a Csercseszov utáni éra tizenegy meccse Máté Csabáról szólt. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a menedzsment külföldi edzőben gondolkodik, aki ráadásul mindig álljon magasabb polcon, mint a csapat. Megfigyelhetünk egy érdekes mintázatot Kubatov Gábor elnök edzőválasztásában, amely mintázatból egyedül Peter Stöger lógott ki. Miért? Mert neki nem volt kelet-európai, ha úgy tetszik, posztkommunista tapasztalata, neki ismeretlen volt ez a magyarországi közeg. Ő Ausztriában, illetve a német Bundesligában szocializálódott. Szemben elődjével, Thomas Doll-lal, aki keletnémet volt, az egykori NDK-ban nőtt fel, és így pontosan tudta, mit jelent egy szigorú hierarchia. Ebbe a mintázatba illett az ukrán Szerhij Rebrov, valamint az orosz Sztanyiszlav Csercseszov, ahogyan Dejan Sztankovics is, aki az egykori Jugoszlávia szülötte. Utóbbi hiába érte el játékosként világra szóló sikereit Olaszországban, azért mégiscsak szerb. Három bajnokságot nyert a »szerb Fradival«, a Crvena Zvezdával. Sztankovics úgy érezte, hogy miután kudarcot vallott a Sampdoriával a Serie A-ban, a Fradival tud visszakerülni a nemzetközi futball vérkeringésébe. Visszakanyarodva Mátéhoz: Csaba jól teljesített, de a vezérkar nem érezte, hogy vele áttörést tudnának elérni a nemzetközi színtéren.”
Érdekes Vincze Ottó megállapítása a ferencvárosi edzőkről.
Ezek az edzők kompatibilisek a Fradival, a liberális Stöger viszont kudarcot vallott. Az ő finom attitűdje itt, a Groupama Arénában nem működött. És még egy észrevétel. Kubatov Gábor szeret villámgyorsan reagálni. Csercseszov elbukott, és két órával a Klaksvík-meccs után lesújtott a menedzsment. Ez szerintem jó, mert határozottságot sugall. Gábor nagyon kemény kezű vezető, nagyon gyorsan hoz döntést. Tanult a korábbi hibákból, például abból, hogy Doll mellett túl sokáig tartott ki. Ilyen még egyszer nem fordul elő, ebben biztos vagyok.
Megemlítettük, hogy nem gátja-e a további előrelépésnek az a körülmény, hogy idehaza nincs riválisa a Fradinak, amely így sétagaloppban nyeri a bajnokságokat.
„Azért ez a helyzet nem egyedi. A moldáviai FC Sheriff Tiraspolnak sincs hazai riválisa, mégis szépen teljesít, a közelmúltban még a Real Madridot is megverte. De a Ludogorec is egyeduralkodó Bulgáriában. Ez még önmagában nem lenne gátja a sikeres nemzetközi szereplésnek. Persze jó lenne egy kemény hazai ellenfél, a korábbi években a Videoton tűnt ilyennek, de Fehérváron félrecsúsztak a dolgok. Az Újpest? Dacára annak, hogy tiszta szívemből fradista vagyok, örülnék a lilák feltámadásának. Persze, ehhez nemcsak pénz, hanem igényes szakmai munka is szükséges.”
Végezetül megkértük Vincze Ottót, tízes skálán osztályozza le a Ferencváros nemzetközi szereplését.
Mindig az a kérdés, hogy mit várunk el a csapattól. Reális vagy irreális a várakozás. Mi a jobb? Szerepelni a BL-csoportkörben a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev ellen, majd ott egyetlen szerzett ponttal kiesni, vagy veretlenül abszolválni a főcsoportot az Ekl-ben, és eljutni az egyenes kieséses szakaszig? De ne szépítsük, ha azt nézzük, hogy a Fradi elbukott a félprofi feröeri csapattal szemben, akkor az egyértelmű kudarc. Úgyhogy hetesre osztályozom a Fradi nemzetközi produkcióját, ami valójában hatos lenne. De a szívemre hallgatok, és megelőlegezem a hetest.
(Borítókép: Vincze Ottó 2021. július 2-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)