Kétgólos hátrányból fogadta a magyar rekordbajnok a dán Midtjylland csapatát kedd este az Üllői úton. Pascal Jansen érkezése óta a Ferencváros kerete kisebb, játékstílusa nagyobb mértékben átalakult, így a csapatépítés és az átigazolási szezon kellős közepén kellett ismét vizsgázni a zöld-fehéreknek erőből, egyetértésből, küzdeni tudásból és soha fel nem adásból.
„Küzdeni mindig, feladni soha!” – tartja az egyik leghíresebb zöld-fehér szurkolói strófa. A fanatikusok elvárásának megfelelően páros lábbal rúgta rá az ajtót a küzdelem a Groupama Aréna 18 ezres közönségére egy forró nap fülledt estéjén, azonnal euforikus állapotba taszítva a publikumot. A kilencvenes évek hangulatát idézte az önkívületbe sodort szurkolás és a pályán látott, ellentmondást nem tűrő nyomásgyakorlás az első negyedórában. Valahogy így kell egy mérkőzést elkezdeni hazai pályán.
Egymás után érkeztek a ferencvárosi helyzetek, a kérdés csak az volt: mikor szerzi meg a vezetést a Ferencváros? A kérdésre a felelet a 17. percben érkezett, és Ibrahim Cissé volt a válaszadó. A játékrész első felében, 22 perc játékidőt követően hatalmas hazai fölényt mutattak a statisztikák. A Fradinál 65 százalékban volt a labda, már 10 kísérletnél, három kaput eltaláló lövésnél járt a Mohammed Abu Fani által vezérelt csapat. A helyzetek minőségét jelző mutató, az xG 1,32-t és az ellenfél tizenhatosán belüli érintések száma is 11–2-t mutatott a hazaiak javára.
A korábbi években, évtizedekben, amikor a szurkolói elvárás és a pályán látottak ilyen szinergiát eredményeztek, azért tudott, megszokott volt, hogy ezt az iramot, ezt a tempót nemhogy kilencven percen keresztül, de egy félidő erejéig sem lehet bírni. Pláne ilyen extrém időjárási körülmények között. A vezető gól utáni szélcsend, visszaállás, erőgyűjtés azonban ezúttal elmaradt. Vitte a szív és a lendület a Ferencvárost, mintha nem lenne holnap, pedig már csak egygólos volt a hátrány. Ez pedig megbosszulta magát!
„Uj hant előtt sóhajtva áll meg, / de kemény marka vasba szorul”
Harminc perc elteltével változtatott Thomas Thomasberg, a dán csapat vezetőedzője. Lehívta a pályáról enervált norvég játékosát, Kristoffer Askildsent, akinek középpályásként nem volt szerelése, csak egy párharcot nyert, és 55 százalékos hatékonysággal passzolt. Magyarul zavarni is felesleges lett volna a zöld gyepen tartani. A saját nevelésű, török származású Aral Simsir érkezése és a ferencvárosi szufla aggasztó gyorsaságú apadása már okozott kellemetlen pillanatokat Dibusz Dénes kapuja előtt a félidő utolsó tíz percében. Ráadásul Alekszandar Pesics sérülése is tovább mélyítette a Varga Barnabás távollétében minőségi támadóhiányban szenvedő Fradi problémáit.
Az első félidőt már közel azonos labdabirtoklás mellett (52 százalék/48 százalék) öt és három kaput eltaláló lövéssel zárták a csapatok, és az ellenfél tizenhatosán belül történő labdaérintéseik száma is közeledett egymáshoz: 17 és 12.
„Vágyva vár kint az Élet-asszony / egy új sebet hogy fölfakasszon / ifjú ajkon”
A szünetben cserélt a Ferencváros, Cristian Ramírez helyett az eddig a szezonban összesen 41 percet játszó Botka Endre kapott szerepet. Először balhátvádként. Személye mintha új erőt adott volna az eredmény után folyamatosan futó csapatnak: a második játékrész első percében egy támadáson belül két ígéretes lehetősége is adódott a Fradinak. Az első félidő elejei nyomásgyakorlás, rohanás, a játék megállás nélküli kontrollálása azonban ezúttal már elmaradt, nem volt erő hozzá.
A mérkőzés folyamán, a cseréknek köszönhetően több poszton is megfordult Oliver Sörensen 50. percben szerzett gólját követően pedig már nem tudott megújulni a Ferencváros, akármilyen segítséget is kapott a kispadról.
Attól a Fortune Basseytól, Edgar Szevikjantól és Gruber Zsombortól várták a feltámadáshoz szükséges pluszenergiát, váratlan megoldásokat és mindent eldöntő megmozdulásokat, akik alig vagy egyáltalán nem kaptak eddig játékperceket a szezonban. Kady Borges lehetett volna a kivétel, de a 28 esztendős brazil támadó nem először bizonyította, hogy nincs abban a formában és erőállapotban, mint amit anno, a Qarabag elleni selejtezőben láthattunk tőle, vagy amiért a Krasznodar is hajlandó volt kifizetni érte kétmillió eurót. Az ő csúcsformájáig, ha lesz még ilyen, hosszabb idő és nem kevés munka vezet.
„- Ó, mi vár még / Reám, ki immár néma, hangtalan. / – Fejem lehajtva megadom magam”
A találkozó végén egymás után érkeztek a támadófölényben vezetett ellentámadások, de a hazaiak szerencséjére csak egy kapufáig, egy hatalmas helyzetig és számos elpuskázott, elhibázott kontralehetőségig jutottak a vendégek a többször is felállási formát váltó Ferencváros ellen. A legutóbbi hat kiírásból egyetlen egyszer járt sikerrel (győzelem nélkül) a magyar bajnok, 2020-ban a Molde ellen két döntetlennel, idegenben rúgott több góllal jutott a Bajnokok Ligája-főtáblájára. A többi évben egyszer sem sikerült nyerni azon ellenfelekkel szemben, aki a végállomást jelentették a legrangosabb kupasorozatban. Idén a Midtjylland (0–2 és 1–1), tavaly a feröeri Klaksvik (0–0 és 0–3), 2022-ben a Qarabag (1–1 és 1–3), 2021-ben a svájci bajnok Young Boys (2–3 és 2–3), valamint a Moldét megelőzően, 2019-ben a horvát Dinamo Zagreb (1–1 és 0–4) diadalmaskodott a párharcban.
Adódik a kérdés: mennyire érte el a lehetőségei, elérhető magasságai maximumát a Ferencváros?
Van még előre lépési lehetőség az anyagi lehetőségeit, a hazai bajnokság színvonalát és az utánpótlásból felkerülő minőségi játékosok számát nézve? Esetleg el kell kezdeni megbarátkozni azzal a gondolattal – mint a magyar labdarúgó válogatott esetében –, hogy a futballunk lehetőségeit nézve már nagyon a felső határaikat feszegetik.
„Nagyon szeretne kisuhanni, / Mámoros csókban együtthalni / Valakivel”
A harmadik selejtezőkörös ellenfelünk közel hasonló értékű kerettel (59 millió euró), ugyanannyi légióssal (24) és közel hasonló mennyiségű válogatott labdarúgóval (11) rendelkezik, mint a Ferencváros. Azonban a hosszabb ideje tartó építkezés, a nagyobb nemzetközi rutin, a fejlettebb technológiai háttér és a letisztult koncepció még a dán csapat mellett szól. A vendégek kezdőcsapatának átlagéletkora 23,8 év volt tegnap este (Fradi 27,9 év), és nem volt harminc év feletti játékos a kezdősípszó elhangzásakor, miközben három húszéves is lehetőséget kapott. A kezdőből Dario Osoriót és Emiliano Martínezt is ötmillió euróért vették, de Adam Buksáért és Denil Castillóért is kifizettek négymilliót most nyáron. Ilyen összegekért a Fradi még nem tud igazolni!
„Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom / (Szívem e vár.) s alvad a bor, ízzik a Vágy ravatalon”
Az eladásokat nézve is fényévnyi még a távolság. A remekül működő scoutrendszer, a fiatalon igazolt és a saját akadémián nevelt játékosok nemzetközi kupákban való szerepeltetése magasabb eladási összegek elérését teszik lehetővé.
A Midtjylland közel 93 millióért értékesített labdarúgót a legutóbbi három szezonban. Játékosaikért nem egyszer fizettek tízmilliós tételeket olasz, angol és francia első osztályú csapatok. Ugyanezen idő alatt harmadannyi bevétel ütötte a Ferencváros kasszáját játékoseladásból.
Ráadásul, ami egy megszokott, motorizált folyamat már Dániában, az a magyar csapat háza táján még okoz nehézségeket. A Ferencvárosnál nem tudják egyik pillanatról a másikra pótolni Varga Barnabás góljait, Marquinhos virtuozitását, gólpasszait. Nem minden esetben sikerül megtalálni (gyorsan) a megfelelő utódot Miha Blazics, Samy Mmaee, Myenty Abena vagy éppen Aissa Laidouni helyére. Ez pedig nem csak a játékosmegfigyelés számlájára írható, sőt leginkább nem oda. Hiába a jó ajánlások, ha az igazolásokra költhető összegek nincsenek arányban a kívánt minőséggel, és esetlegesen többeknek még a magyar bajnokság sem a leghízelgőbb munkavállalási lehetőség.
„Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány”
Erről pedig nagymértékben tehet a hazai bajnokság színvonala is. Amíg nem emelkedik klubcsapataink minősége, amíg a Fradi elmegy egy vidéki fellegvár magyar bajnoki középcsapatához játszani, és ott úgy nyer könnyedén, hogy a másik oldalnak egyetlen kapura tartó lövést sem sikerül összehozni, amíg lejátszanak úgy 16 derbit a fővárosban, hogy az egyik fél pontot sem tud szerezni, addig nehezen várható előrelépés. Hat-nyolc minőségi (Európa-liga-, vagy konferencialiga-) meccsért, jó fizetés ellenében sem biztos, hogy a kvalitással rendelkező, a Midtjylland vagy a Young Boys elleni meccset vagy párharcot eldönteni képes labdarúgók hazánkat választják.
„Csak így lehet célt érni magyarral el, / Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk”
Így örüljünk annak, hogy immár megszokássá vált, hogy minden évben szoríthatunk magyar kupacsapatnak nemzetközi porondon. Vegyük észre a folyamatos fejlődést, hogy az átalakított kuparendszernek köszönhetően ismét több jó csapatot láthatunk Budapesten, hogy újra van egy kiváló vezetőedzője a Ferencvárosnak, aki számtalan újítást hozott és vezetett be, aki odafigyel az utánpótlásra és a fiókcsapatra is. Bízzunk abban, hogy lát majd, érdemesnek talál több olyan honi labdarúgót is a zöld-fehér mez viselésére, akik által visszatér a kötődés, a saját gyermekeinkért, neveltjeinkért való rajongás a futballpályára, hiszen a Fradinál nem kezdett még magyar mezőnyjátékos ebben a szezonban. Ezt pedig akkor is nehéz elfogadni, ha a sikeréhség mindent felülír.
A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Cebrail Makreckis a Ferencváros [b] és Joel Andersson [k] a Midtjylland játékosa a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjében a Ferencvárosi TC – Midtjylland visszavágómérkőzésen a Groupama Arénában 2024. augusztus 13-án. Ferencvárosi TC – Midtjylland 1–1. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)