Továbbra is várnunk kell arra, hogy egynél több futballcsapatunk legyen érdekelt valamelyik európai kupasorozat főtábláján. Pedig ez az utóbbi években már egyáltalán nem lenne világraszóló bravúr, sőt reálisan nézve a helyzetet – és a környező országok csapatainak teljesítményét látva – inkább már elvárás lenne, hogy a Ferencvároson kívül legalább még egy csapat legyen itthon, amely Európában is látható. Ami most a Puskás Akadémiának, a Paksnak és a Fehérvárnak nem sikerült, az összejött negyed-, esetleg ötödannyit érő északír, moldáv, örmény vagy bosnyák csapatnak. A magyar klubfutballal pedig megint szembejött a valóság.
A Ferencváros zsinórban hatodik alkalommal jutott be valamelyik nemzetközi sorozat csoportkörébe – a magyar rekordbajnok csapat negyedik alkalommal szerepelhet az Európa-liga főtábláján azok után, hogy múlt csütörtökön nyögvenyelős teljesítménnyel ugyan, de végül csak átverekedte magát a nagyságrendekkel kisebb játékerőt képviselő bosnyák Banja Lukán.
A zöld-fehérek minden évben sikerként könyvelik el – a közvélemény nagy részével egyetemben –, hogy újra Európában szerepelhet a csapat ősszel. Bár ott, ahol minden rajtnál a Bajnokok Ligája főtáblát lövik be célkitűzésként, ott azért a minimumelvárás, hogy a második vagy a harmadik számú kupasorozatban érdekelt legyen az együttes. Ezt a szintet aztán gyorsan meg is ugrották a zöld-fehérek, a BL-csoportkör viszont ezúttal sem jött össze.
Amit viszont a Fradinak most is sikerült megugrania, az idén sem jött össze valamelyik másik magyar csapatnak.
Pedig arról már korábban többször írtunk, hogy ez lehetne a magyar klubfutball fejlődésének egyik sarkalatos pontja, és keretértéket, gazdasági tényezőket szem előtt tartva nem lett volna akkora bravúr. Sőt, sokkal több értéktelenebb klubnak ez most is sikerült, és szerepelhet ennek köszönhetően valamely sorozat főtábláján. Ez a teljesítmény tőlük bravúr? Az. De miért kerüli el ugyanez a bravúr a magyar bajnoki ezüst- vagy bronzérmest, adott esetben a Magyar Kupa győztesét vagy éppen döntősét?
Miközben a Ferencváros Boszniában büntetőpárbajban – a kiesés széléről visszatáncolva – ejtette Konferencia-ligába a Banja Lukát és kvalifikált az Európa-liga főtáblájára, a Puskás Akadémia szintén pontrúgásokkal döntötte el a továbbjutás sorsát az olasz Fiorentina ellen. A felcsúti csapat végül alulmaradt, a tisztes helytállást azért mindenképpen illik megemlíteni. Így eldőlt, hogy idén is csak a Fradi lesz ősszel érdekelt Európában magyar részről. És lehet, hogy furcsán hangzik, de itt a „csak” jelző bizony helytálló, mert a környező országok klubcsapatai közül évről évre rendre többen szerepelnek valamely sorozat főtábláján. Pedig egyáltalán nem gazdálkodnak több pénzből és nincsenek jobb játékosaik.
A három európai kupasorozat csapatain végzett gyors „seregszemle” után az egyik legszembetűnőbb eredmény, hogy a cseh bajnokság – többedmagával – már megint jócskán lekörözi a magyart: négy csapata indulhat Európában. A Sparta Praha a Bajnokok Ligájában, a Slavia Praha és a Viktoria Plzen az Európa-ligában, a Mlada Boleslav pedig – a Paksot kiejtve – lehet tagja ősztől a Konferencia-liga mezőnyének.
A Ferencváros keretének összértéke nagyjából 55 millió euró, ehhez képest a „mindössze” 21 millió eurót érő Slovan Bratislava története során először jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. De nem csak az fájó, hogy vannak kisebb költségvetéssel bíró, papíron gyengébb játékoskerettel csapatok magasabb polcon, mint az FTC, ennél sokkal inkább szomorúbb adat a magyar klubok európai kupaszereplése. Pedig az elmúlt évekkel ellentétben idén nagyon közel jártunk ahhoz, hogy egynél több csapatunk legyen érdekelt valamely sorozat őszi folytatásában. A PAFC és a Paks is rájátszásba jutott a Konferencia-liga selejtezőjében, de végül egyik sem járt sikerrel. Sőt, a Paks a továbbjutás szempontjából ígéretes eredménnyel várta a hazai visszavágót, amit aztán tükörsimán elbukott cseh riválisával szemben.
Még soha nem volt példa arra, hogy egyszerre két magyar futballklub szerepeljen európai kupasorozat őszi főtábláján, miközben a környező országokban hasonló, vagy inkább kevesebb költségvetésből gazdálkodó kluboknak ez évről évre összejön.
Itthon viszont még mindig a Fradi az egyedüli, amely látható Európában.
A Konferencia-liga – és a másik két kupasorozat főtábláját egyaránt – azért bővítették ki, hogy még több csapat indulhasson Európában, még szélesebb legyen a kör, jusson pluszbevételhez az érintett, és legyen sikerélménye nemzetközi szinten. Akár a részvétele is. Ezzel viszont a magyar csapatok nem tudtak élni. A 12 millió eurót érő Fehérvár az azeri Szumgajitot (8,75 millió euró) nagy nehezen még kiejtette, de a következő kanyarban a ciprusi Omonia (20 millió euró) ellen simán kiesett – kettős vereséggel.
A 11 millió eurós játékoskerettel rendelkező Puskás Akadémiának pályára sem kellett lépnie egészen a harmadik körig, ott még kiejtette, szintén komoly izgalmak közepette az örmény Araratot (5,85 millió euró), majd az olasz topligás Fiorentina (278 millió euró) ellen elbukott. Utóbbi mérkőzésen azért sokáig pariban volt nevesebb riválisa ellen, egyik találkozón sem szenvedett vereséget a rendes játékidőben. A végeredmény viszont ugyanaz lett. Ahogyan ez a Paks esetében volt, ugyanúgy az utolsó kanyarban kapott ki – hidegzuhanyként felérő módon – hazai pályán a Mlada Boleslav ellen.
A harmadik számú európai kupasorozat, a Konferencia-liga főtábláján több olyan csapatot is találni, amely sokkal szerényebb költségvetéssel, lényegesen gyengébb futballistákkal harcolta ki az őszi folytatást.
Ilyen például az északír Larne mindössze 3,75 millió eurós összértékkel, de az 5 millió eurós moldáv Petrocub, a 7 millió eurós örmény FC Noha, vagy éppen a Fradit majdnem kiejtő bosnyák Banja Luka a maga 7 millió eurós keretével is Európában szerepelhet ősszel. Ott, ahol egy magyar csapatnak sem sikerült a kvalifikáció.
A Konferencia-ligában három ciprusi csapat is érdekelt lesz ősszel, de még a magyarhoz képest jóval szerényebb keretek között élő szlovén futballnak is két csapata lesz a kupasorozatban. A Celje és az Olimpia Ljubljana sem ér többet egyébként, mint a selejtezőben részt vevő, onnan kieső magyar csapatok.
Ami pedig a környező országok együtteseit illeti, Románia az egyik – Horvátországgal egyetemben – olyan szomszéd, amelynek szintén egy csapata lesz érdekelt ősszel. az FCSB az Európa-liga főtáblájára jutott be, a selejtezőben a LASK Linz gárdáját ejtette ki.
A szerbek két csapattal lesznek jelen, a Crvena zvezda „menetrendszerűen” lesz ott a Bajnokok Ligájában, a Topolya pedig a Konferencia-ligában. A jóval sikeresebb, Európában évek óta komoly tényező osztrák élvonal két klubot ad a Bajnokok Ligájának, a bajnok Sturm Grazon kívül a Salzburg is szerepelhet a sorozatban, a Konferencia-ligában pedig a Rapid Wien és a LASK Linz vitézkedhet.
A horvátoknak is csak egy csapatuk lesz idén, az viszont a legmagasabb szinten, a Dinamo Zagreb a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelhet. A magyar klubfutball egyetlen csapattal, a Ferencvárossal az Európa-ligában régiója leggyengébben teljesítő országa lett a nyári selejtezősorozatokban. És itt azért érdemes azt is megjegyezni, hogy az FTC nyári kupaszereplése sem volt teljes diadalmenet. Új edző jött, alapemberek távoztak, kulcsfeladatra kinézett futballisták érkeztek, tehát a döntően tavaszi szezonra gondolt építkezés megcsúszott egy kicsit, hasonlóan a tavalyi évhez. A ferencvárosiak ennek eredményeként a Bajnokok Ligája második selejtezőköréből indulva úgy jutottak el az El-ben a főtábláig, hogy mindössze a walesi TNS-t győzték le rendes játékidőben. Azért ennél voltak már sokkal veretesebb menetelései is a népligetieknek, a 2020 nyarán a legemlékezetesebb végén még a BL-csoportkörbe is bejutottak.
(Borítókép: Index / Papajcsik Péter)