Ötvenéves lehetnél
meglepetés e költemény
igaz
vigasz
2006 óta nem érkezett. Csak hangok.
Nem a vízkereszt, nem a lebontandó fenyőfa (másfél éves keresztlányod amúgy sem engedte volna), nem a víz- és házszentelés, nem is a háromkirályjárás vagy a farsangi időszak kezdete. Egy hang. Egy csöngés, majd még egy. Az újabb hívások. Az ismétlődő zakatolás a fejben. A hajnali felriadás, egy zokogó anya, feleség. Egy zokogó hang kér élethossznyi bebocsájtást. Hívatlanul.
Azóta szoktatom szívemet a csendhez.
Te ezen is mosolyognál. Morzsolgatnád az előtted álló fülcimpáját, és élveznéd a csendet, amelyben tisztábban hangzik a Mezzoforte Garden Partyja, Miles Davis újjászervezett Sextetje vagy egy olyan számunkra ismeretlen előadó érthetetlen jazzimprója, amelyet egyedül te ismernél.
Egy mély hang. Felcsendülne Horvát Api mély hangja is. Emlékszel? Mikor először a Fradi öltözőjébe léptél: „Fiam, buzi vagy, hogy mogyorózol?” – rivallt rád, pedig csak elfelejtettél felállni a köszönésnél. Honnan is tudhattad volna. Hangja, intelme gyorsan, nyersen ért.
Az öltözői hangok. Gyermekkorunk nagy derbijei előtt. Harangozó Laci bácsi somolyog: Jön az Újpest! Jön a Szanyó, a Kekecs, a Monyó és az Ádám Csabi. Küzdeni mindig, feladni soha!
MTK? – hol, a Csömörin? Vidáknak laposan lőjetek, a KisKoritárral ki verekszik, Kovács Zolit ki fogja? Kovács Robi játszik a bal oldalon? – én biztos nem akarok ütközni vele. Reichenbach Recét és Murányit ki kapcsolja ki? Lőttünk, lefogtuk, kikapcsoltuk.
A legjobban mégis a Honvédtól féltünk. A legerősebb hangok akkor voltak, amikor a Téglaégetőre látogattunk. Kisnémet a gólvonalon, zseniális. Medve irányítja a védelmet. Maga az áthatolhatatlan fal, erő és magabiztosság. Forrai Forrás Rambó Attila zakatol a középpályán. Akkora a combja, hogy 16 méterről a kapu fölé íveli a fridzsidert. – mondtuk. Faragó Faresz a befejező. (Mellékszál: végül nem volt mit befejeznie…) És ez még csak a tengely. Ahogy kedvenc filmedben, a Gyalog galoppban mondanák: „Egyezzünk ki egy döntetlenben!” Mellettük bal oldalon a kőkemény, fegyelmezett Totya, jobb szélen pedig Tigana. Nekünk olyan, mintha a Real Madrid ellen játszanánk. (Újabb mellékszál: ilyen is volt később.)
Mennyi tehetség, mennyi kivételes ember, érzelem és szenvedély.
Ismét hajnal van. Az M7-esen száguldva dacolok idővel, büntetéssel, sérülésveszéllyel. Ahogy imádott favicceiddel mondanád: mint mikor elütnek egy matematikust – többé már nem számít!
Most nem nevetek. Zokogó női hang és egy fel sem fogott információ a fejemben. Mindjárt indul a gép. Bécs–Larnaca. Háromórás repülőút. Tominak sem jönnek a szavak. Mint a lelkét kilehelt iPhone: síri csendben van. Repülőtér, lakás, üres cataflamos szelvény, kétliteres kólásflakon az éjjeliszekrényen, rendezetlen ágy. Pár órája még itt feküdtél. Indulás a kórházba.
Mi történik, mit keresünk mi itt?
Mennyivel kiszámíthatóbb gyermekkorunk volt? Nem? Egy hatalmas közösség, egy nagy család, amelynek minden szereplője vágyta, várta a hétvégi összetartozás semmihez sem fogható euforikus élményét.
A sok szülői hang. „Gyerünk, Kopasz!” – ordít a váci Tiszafalvi Tamás edzőt éppen orrnyergen bólintó Budai papa. Az öreg Petrók Nyári Pistával és Lévaival kvaterkázik. Müller fater pedig Firgát, Buci bát, az öreg Cinyőt és édesapádat, Jancsi bácsit szórakoztatja. A pálya szélén faterom, mindenki Rudi bája tölti az olymposos narancslevet a műanyag poharakba. A mi táplálékkiegészítőnk, vitaminunk és energiaitalunk egyszerre. Minimum 12 százalékos gyümölcstartalommal.
Budai papán kívül csak egy ember szeretett távolabb állni. Kedves, őszinte tekintet, mindig elegáns felöltő, lassú mozdulatok, remegő kéz. Závodi-Zavadszky nagypapa is kiváló futballista volt, bár nem vitte oly sokra, mint testvére, István, aki külföldön, Montpellier-ben lett elismert labdarúgó. Még stadiont is neveztek el róla. Az első válogatott fellépésen szerzett találatával győztünk először Prágában a csehek ellen.
A fehér papírzacskó zörgése. Benne nagypapa zsömléje és két Sport szelet. Az egyiket mindig nekem adtad.
Mint a megismerkedés lehetőségét is, Mónival. Vagy Piroskával. A házasságkötő óta összezavarodtunk picit. Miután Murányi Andris, aki az ellenünk vívott párharcok kudarcait társközvetítőként elért sikerekkel próbálta egyensúlyba tenni, megkért, hogy vedd már észre azt a folyamatosan bámuló szőke bringát. Észrevetted. Elhívtál Zitával az első randitokra. Mégiscsak egyszerűbb megismerkedni egy lánnyal négyesben. Sznúker. Biliárdgolyók csattanása. A felső emeleten diszkózene. Semmi furcsa nem volt ebben, mindent együtt csináltunk. Majdnem mindent.
„Are you ready?” – mire? Fel lehet erre készülni? Lehet edzeni a lelket? Hideg van. Ráz a hideg. Reszketek. Körülöttem fémajtók. Hideg színek. Kattan a zár. Egy érdes hang. Fém a fémen csúszik. Fehér lepedő. Ekkor beszélgettünk utoljára. Nem voltak válaszaid.
Az ikrek. Bolondoztak velünk mindenfelé. Az Aradszky Laci, ahogy Szakál hívott, és a Láma. Tőlem kaptad az első csavaros stoplist. Három számmal volt nagyobb a lábadnál. Kitömted vattával. Salakos és földes pályák vezettek minket az utánpótlás-válogatottig. Együtt léptünk először a nagy csapat öltözőjébe is. Együtt ünnepeltük a sikereket. A BL-szereplést, a gólodat a Porto, az Olympiakosz ellen. A skótok elleni, Üllői úti találatot, amivel 24 év után jutott ki Magyarország olimpiára. Azóta sem. Együtt minden bajnoki címet. Minden csapatoddal bajnok lettél! Hihetetlen! Együtt ünnepeltünk házasságot, születést, keresztelőt.
Ezt a szülinapot már nélküled kell. 19 szülinap nélküled.
Rebi négy hónapos volt. Pocakban. Keresztlányod, Sári másfél éves. Roli és Norbi szinte hét. „Meleg a pite!” – mondtad Budának a születésükkor. Még neked sem volt könnyű megkülönböztetni őket. Hát még nekünk. Hidd el, ma már könnyű lenne. Nem úgy, mint válaszokat találni a miértekre. Nem úgy, mint most, megtalálni az ideillő szavakat. Ötven év. A szívem egy része, egy jól elrejtett része 18 és fél éve halott. Ötven év…
Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Köszönöm, hogy voltál. Köszönöm, hogy voltál nekem!
Zavadszky Gábor, névjegy:
Klubsikeresei:
Válogatottság:
Ajánlókép: Fradi.hu