A péntek délutáni verőfényes napsütésben a Károly körút kiülős kocsmáiban (is) melegítettek a szurkolók a 20 óra 45 perckor kezdődő Magyarország–Hollandia Nemzetek Ligája labdarúgó-mérkőzésre. A hangulat baráti volt, a jóslatok viszont eltértek egymástól: a holland drukkerek kivétel nélkül győzelemre számítanak, a hazai szurkolók, még a legvérmesebbek is, kiegyeznének egy döntetlennel.
Alighogy leszálltunk a 47-es villamosról a Deák téren, máris feltűnt, hogy a Károly körút egyik kocsmájának szabadtéri asztalainál narancssárga színkavalkád van. Féltucat koros holland drukker fogyasztotta szemmel láthatóan sokadik korsó sörét, virágos hangulatban. Amikor észrevették, hogy vizslatom őket, barátságosan odaintettek az asztalukhoz, de egy magyar apuka a fiával megelőzött engem, és közös szelfit lőtt a hollandusokkal.
Itt aztán nem kellett tartani összecsapástól, verekedéstől, a létező legnagyobb egyetértésben készültek a két nemzet szurkolói a Magyarország–Hollandia Nemzetek Ligája-találkozóra.
A hangulat akkor sem lett görcsösebb, amikor újságírók csapódtak a társasághoz. Az egyik, hetven év körüli hollandus buta felvetésemre (Gondolom, az Ajaxnak drukkol…) felcsattant.
Maga miért hiszi azt, hogy minden holland Ajax-szurkoló? Mi Nijmegenből jöttünk, a NEC-nek drukkolunk, és ha már itt tartunk, ki nem állhatjuk az Ajaxot!
Azért nem volt harag, és miután társa békítőleg lépett fel, a diskurzus úgy folytatódott, mintha a rossz kezdés meg sem történt volna. Ezen felbátorodva persze rögvest megérdeklődtük: mire számítanak az esti meccsen.
„Mire, mire… Hát győzünk, méghozzá több góllal – mondta a társánál pár évvel fiatalabb nijmegeni atyafi. – Erős a csapatunk, az abból is kiderül, hogy nálunk három liverpooli is van a keretben Van Dijk, Gakpo és Gravenberch személyében, míg a magyaroknál csak egy, Szoboszlai.”
Mondani sem kell: a magyar válogatott csapatkapitányának nevét úgy ejtette ki, hogy csak hosszas fejtörés után jöttünk rá, kire gondol. Mondjuk a liverpooli szövegkörnyezet azért sokat segített ennek felgöngyölítésében.
Két asztallal arrébb három magyar srác kortyolgatta sörét. Egyikük nagyot rikkantott, amikor meglátta, hogy a pólómon Czibor Zoltán neve és arcképe díszlik.
Isten hozott, cimbora! Hát mi komáromiak vagyunk, Czibor Zoltán szülővárosából!
Jókedvük akkor sem csillapodott, amikor az Index számára fotót készítettünk róluk. Örömmel beleegyeztek, sőt máris azt tudakolták, mikor találkozhatnak önnön arcképükkel a világhálón.
A három srác egyike, Gábor, visszafogottan jósolt, amikor megkérdeztük a várható eredményről.
Én már egy iksszel is kiegyeznék. Nagyon erősek ezek a hollandok, de azért nem fogunk kikapni.
Társa, Áron sem volt sokkal derűlátóbb.
„Én is aláírnám látatlanban a döntetlent. Nincs jó passzban a magyar válogatott, bár soha nem lehet tudni, talán pont most térnek vissza a fiúk a régi, jó formájukhoz.”
Erre a harmadik komáromi fiatalember, Balázs is bólogatott.
Befordulva az Anker közbe két hatalmas termetű hollanddal találtuk szembe magunkat, láthatóan apa és fia volt, mindketten természetesen narancssárga mezben. Na ők már Amszterdamból érkeztek.
„Természetesen Ajax-drukkerek vagyunk, teljesen lesújtott minket Johan Neeskens halála, és hát nem tudom, hogy hallották-e, de Johnny Rep is betegeskedik – szomorkodott az apa, aki az életkora alapján simán láthatta még futballozni a hetvenes évek nagy Ajaxának világklasszisait. – Ja, és mi lesz az eredmény ma este? Hát győzünk! Ne felejtse el, mi még a németeknél is jobbak vagyunk! A múltkor is győzelmet érdemeltünk volna, nem pedig döntetlent.”
(Csak zárójelben: Neeskens a NEC-nek is volt edzője…)
A budapesti mérkőzésről az Index percről percre frissülő szöveges tudósítással, majd összefoglalóval jelentkezik.
3. forduló (október 11.)
A csoport állása: 1. Németország 4 pont (7–2), 2. Hollandia 4 (7–4), 3. Bosznia-Hercegovina 1 (2–5), 4. Magyarország 1 (0–5).
4. forduló (október 14.)
5. forduló (november 16.)
6. forduló (november 19.)
korábban:
1. forduló (szeptember 7.):
2. forduló (szeptember 10.):
A folytatásban: