Zenica Bosznia szívében fekszik, 75 kilométerre északra Szarajevótól. Bő öt óra alatt lehet kényelmesen ideérni Budapestről autóval, és a verőfényes őszi napsütésben cseppet sem kellemetlen az utazás, még ha Boszniába érve hirtelen meg is szűnik az autópálya. Itt, Zenicában, a Bilino Polje Stadionban találkozik hétfő este Nemzetek Ligája-mérkőzésen Bosznia-Hercegovina labdarúgó-válogatottja Magyarországgal, 20 óra 45 perces kezdőrúgással.
Svilajig nem volt különösebb probléma, a magyar–horvát határ környéki rövid szakaszt leszámítva autópályán száguldoztunk Zenica, a hétfői Bosznia-Hercegovina–Magyarország Nemzetek Ligája-labdarúgó-mérkőzés helyszíne felé. Előbb átkeltünk a Dráván, egy lélek sem volt a Schengenhez tartozó határnál, úgy értünk át Horvátországba, hogy észre sem vettük. Majd amikor Svilajnál elértem a horvát–bosnyák határt, na, ott már kérte a határőr a szolgálati Dacia Duster forgalmiját, de másfél percnél többet itt sem vett igénybe a határátlépés. Útlevélre nem volt szükség, a személyi igazolvány bőven elegendő volt, dacára annak, hogy Bosznia-Hercegovina (még) nem tagja az Európai Uniónak.
Itt a Száván egy gyönyörű új hídon vezet át az út, egy az egyben a dunakeszi hídra hajaz, de aztán jön a feketeleves: vége az autópályának, onnantól csak hatvannal-hetvennel tudtam döcögni az egysávos, bár tűrhető minőségű országúton. Budafoktól Udvarig, a déli határig alig több mint egy és háromnegyed óra alatt jutottam el, a Svilaj és Zenica közötti kevesebb mint 200 kilométert három óra alatt tettem meg...
De megtettem, és ez a lényeg.
Tűzött az októberi nap, legalább húsz fok volt odakinn, ha nem több, és lassú döcögésem közben megismerkedtem Bosznia-Hercegovina tarka etnikai és felekezeti viszonyaival.
Svilajnál ugyanis beléptem a Boszniai Szerb Köztársaság területére. Mindenütt fehér-piros-kék szerb zászlók, pravoszláv templomok, az ember szinte Belgrádban érzi magát.
Aztán ahogy haladtam dél felé, és közeledtem Zenicához, hirtelen az iszlám lett az uralkodó vallás, minaretek váltották fel az ortodox templomokat, és itt-ott egy-egy horvát katolikus templom is felbukkant.
A Boszna folyó festői völgyében haladva gyönyörködtem az októberi természet szépségében, a hegyes-dombos, idilli vidék láttán el sem hitte az ember, hogy alig három évtizede itt még gyilkolták egymást az emberek pusztán azért, mert nem ugyanabban az istenben hittek...
Maga Zenica nem annyira szép iparváros hatalmas vaskohókkal, de aztán ahogy beérünk a központba a Bilino Polje Stadionhoz, egy csapásra megváltozik a kép. Árnyas, széles utcák, kiülős kávézók és kocsmák sokasága, ismerős sörmárkák (Ozujsko, Lasko) reklámjai mindenfelé.
Belgrádban vagy Zágrábban is lehetne mindez, ehelyett egy alig százezres városkában vagyunk, Bosznia szívében.
Leülök az egyik kávézó napsütötte asztalához, négy, hatvan körüli atyafi próbálja elütni az időt vasárnap délután. A kocsmáros jelzi, csak készpénzzel fizethetek, szerencsére a bankautomata itt van háromlépésnyire. A boszniai valuta neve bosnyák konvertibilis márka, de csak a rövidítését, a KM-et használják.
Egy euró durván két KM, nem okoz gondot megbecsülni az árakat. A kapucsínóért három KM-et fizetek, 600 forint, nem veszélyes, Pesten ezer alatt nem kapnám meg. A benzin literje 2,4 KM, hozzávetőleg 480 forint, lényegesen olcsóbb, mint nálunk.
A négy úriember azonnal befogad maguk közé, egyikük, aki sárga ujjatlan dzsekit és kék pulóvert visel, tehát a bosnyák nemzeti színekben pompázik, még tud is valamennyire magyarul. Csak valamennyire, de kézzel-lábbal, angol szavakat is a diskurzusba keverve megértetjük magunkat.
Amikor megtudják, hogy a hétfői meccsre jöttem, és magyar újságíró vagyok, azonnal elkezdenek orbánozni.
Ugyanennek már tanúja voltam tavaly Belgrádban többször is, a Ferencváros és a válogatott vendégszereplései alkalmával, a szerb fővárosban a Puna Krigla (Teli Korsó magyarul) nevű kocsma törzsvendégei nem engedtek fizetni, amikor megtudták, hogy magyar vagyok, percekig éltették Orbán Viktort, a szerintük legnagyobb európai politikust.
Itt, Zenicában fordított a helyzet, miniszterelnökünk minden, csak nem jó fiú, mielőtt kínos lenne a helyzet, gyorsan a futballra terelem a beszélgetést. Amúgy az asztalnál megtalálható minden boszniai náció és vallás, a kék-sárga dzsekis, aki ért egy kicsit magyarul, muszlim, akárcsak a vele szemben ülő úr, tőlem jobbra egy horvát, sré vizavi pedig egy szerb férfiú szürcsöli a kávéját a legnagyobb egyetértésben.
Hát ennyit napjaink etnikai és felekezeti ellentéteiről Bosznia napsütötte szívében.
Az egyik szomszédos kávéház előtt négy nyelven írták ki, hogy Isten hozott: Angolul (Welcome), németül (Willkommen), szerbül (Dobro dosli) és még törökül is (Hos geldiniz)! Ez a népek igazi barátsága, és abban az országban, Boszniában, amelyről azt gondolnánk, hogy a faji és vallási gyűlölet melegágya.
A kávézóval szemközt az utca túlsó oldalán, tőlünk ötven méterre terpeszkedik a Bilino Polje Stadion, a hétfői Bosznia–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés helyszíne, amit még véletlenül sem lehet összekeverni a Puskás Arénával, de még a Groupama Arénával vagy a Nagyerdei Stadionnal sem. A 15 ezer nézőt befogadó létesítményt 52 éve építették, azóta nem nagyon nyúltak hozzá, de a gyepszőnyeg elsőrangú, leszámítva a kapuk előtti kikopott pár négyzetmétert.
Simán be tudok menni az épületbe, végigjárom a folyosókat, senki sem szól rám, itt, Zenicában abszolút családias a hangulat. Odabent még a pénteki, németek elleni mérkőzés nyomai, bosnyák és német nemzeti színű matricák a falakon, a 2–1-es vendéggyőzelem mementói. Ennél azért jobb a mi 1–1-ünk Hollandia ellen...
A bosnyák válogatott vasárnap kora délután Szarajevóban tartja utolsó edzését, a mieink még reggel, Telkiben edzettek, Marco Rossi este fél hétkor a Bilino Polje Stadionban tartja sajtótájékoztatóját.
A bosnyákok utolsó nyolc mérkőzésükön nyeretlenek, valamivel esélyesebb Magyarország, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szeptember 10-én a Puskás Arénában döntetlent játszott egymással a két csapat.
3. forduló (október 11.)
A csoport állása: 1. Németország 7 pont (9–3), 2. Hollandia 5 (8–5), 3. Magyarország 2 (1–6), 4. Bosznia-Hercegovina 1 (3–7)
4. forduló (október 14.)
5. forduló (november 16.)
6. forduló (november 19.)
korábban:
1. forduló (szeptember 7.):
2. forduló (szeptember 10.):
A folytatásban:
(Borítókép: Gáll András / Index)