A sorozatban elszenvedett ötödik vereség után sem mond le Máté Csaba, a Debreceni VSC labdarúgócsapatának vezetőedzője. A Fehérvár FC–Debreceni VSC NB I-es kiesési rangadó (2–0) után csapata játékának javulásáról (?) beszélt a szakember, és a klub vezetőségére bízta a döntést további sorsáról.
Ha lehet hinni a klub minapi közleményének, prémiummegvonás fenyegeti a Debreceni VSC labdarúgóit abban az esetben, ha nem nyerik meg a szombati, fehérvári kiesési rangadót, majd azt követően kedden a Mezőkövesd elleni Magyar Kupa-találkozót.
Nos, a prémium már ugrott, mert szombaton simán 2–0-ra kikapott a Loki a Sóstói Stadionban, és „megszilárdította” pozícióját a kiesőzónában, sőt ha vasárnap Pakson győzne a Kecskemét – ami azért súrolná a csoda kategóriájának határát –, akkor a hajdúságiak lecsúsznának az utolsó helyre.
A találkozó képe, túl a már önmagában is elszomorító vereségen, túlzottan sok biztatást nem nyújtott a vendégszurkolóknak. Máté Csaba vezetőedzőnek azonban, bizonyítva az ősrégi közmondás – aki keres, az talál – igazát, sikerült lelnie némi pozitívumot a mérkőzésben.
Azt gondolom, ahogy az várható is volt, feszülten kezdődött a mérkőzés, mindkét csapaton látszott, hogy nincs egyszerű helyzetben. Ilyen szituációban fontos az, hogy ki szerzi az első gólt, mert az ad bizonyos fokú nyugalmat – filozofált Máté. – De sajnos ez ma nem nekünk sikerült, szöglet után a Fehérvár szerzett vezetést. Ennek ellenére én azt gondolom, a hittel, a küzdeni tudással nem volt akkora probléma, mint legutóbb a Paks ellen. Tehát ezen a téren mindenképpen javultunk.
A pozitívumot tehát sikerült megtalálnia a Loki vezetőedzőjének, de ennél többre nem futotta.
Sajnos a minőséget ritkán tudtuk felmutatni, a döntő szituációkban hibáztunk az ellenfél kapuja előtt, így nem sikerült visszajönnünk a meccsbe, pláne szorossá tenni a mérkőzést. A VAR-ral sincs szerencsénk, hiszen a második gól eléggé kérdőjeles volt, ezzel kerültek kétgólos előnybe, bár még ezek után is volt esélyünk a szépítésre. Sajnos az ellenfél kapuja előtt mostanában nem vagyunk hatékonyak.
Az Index tudósítója megkérdezte, mit szól a szakvezető ahhoz, hogy Batik Bence, miután megkapta második sárga lapját, olyan sebességgel és határozottsággal indult el az öltöző felé, mint akinek már elege van az egészből, és örül, hogy beállhat a forró zuhany alá.
Lehet, hogy ön ezt így látta, de ezt úgy is lehet interpretálni, hogy Batik úgy gondolta, hogy ezzel tudja elősegíteni a játék mihamarabbi folytatását – vette védelmébe Máté a centerhalfot. – Kétségkívül be lehet látni bizonyos szituációk mögé bizonyos dolgokat, biztosan nagyon el volt keseredve, hiszen Batik sokat tett azért, hogy jó eredmény szülessen. Ilyenkor az ember nagyon csalódott, de őt nem úgy ismerem, mint aki feladná, nem ilyen a karaktere. Én inkább ezt látom a gyors levonulásában.
Ha már itt tartottunk, az is sokatmondó volt, hogy Dzsudzsák Balázs, aki szinte mindig húzza az orrát, ha lecserélik, a 63. percben olyan nyugodtan, zokszó nélkül vonult be az öltözőbe, ahogy talán még sohasem hosszú pályafutása alatt.
A továbbiakban érdeklődtem a vezetőedző további sorsa felől. Nem mondanám, hogy sokkolóan meglepő választ kaptam:
A vezetőkkel leülünk, és értékeljük a helyzetet, és akkor kiderül.
A további kérdések azt feszegették, ugyan mikor volt esélye a Lokinak arra, hogy visszajöjjön a meccsbe, hiszen Dzsudzsák Balázs egy méterrel mellécsúszó lövésén kívül nem is volt helyzete.
Azért Dominguesnek is volt lehetősége a második félidőben, amikor kétszer, háromszor is lőhetett volna – érvelt Máté. – De hát ez van, amikor hiányzik az önbizalom. Az ilyen szituációkban egy önbizalommal teli játékos gyorsan hoz jó döntést. Természetes, hogy egy ötös vesztőszériában a játékosok önbizalma is megcsappan. Én egyébként az ellenféltől sem láttam annyira sok helyzetet.
Pető Tamás, a Fehérvár vezetőedzője fellélegzett a magabiztos győzelem után. Elsősorban a szlovén U21-es válogatott Nejc Gradisart dicsérte, a kétgólos center meg is érdemelte, kilógott a mezőnyből, természetesen felfelé. Rajta kívül Csongvai Áront, a hazai csapatkapitányt magasztalta az edző, úgy ítélte meg, hogy közel áll már a válogatottsághoz.