Index Vakbarát Hírportál

Máté Csaba búcsúja egy újabb pofon a magyar edzői karnak

2024. november 30., szombat 11:36

A magyar első osztályú labdarúgó-bajnokság csapatainak fele külföldi szakembert alkalmaz. Vannak csapatok, vezetők, akik kizárólag a nemzetközi munkaerőben látják a sikereik kulcsát. Mások a céljaik! – szokták mondani. A többi csapat identitását, tradícióját, szurkolók szívéhez vezető útját magyar mesterek által keresi. Hat hely a legmagasabb polcon, a mostani végzősökkel közel kétszáz prolicences edző számára. A határon túl sem a legkeresettebb a magyar szakértelem. Ennyire rossz az edzőképzésünk? Miért konvergál szinte a nullához a hazai edzők iránti bizalom? Mennyi ebben a vezetőink és mennyi a szakemberek felelőssége?

2023. szeptember 3., Zalaegerszeg, 90. perc. Cristian Ramírez jobb oldali, kapu felé tekert szögletét követően Bedi Bence feje fölött száll át a labda. A tízpercnyi játéka alatt már egy sárgát is bezsebelő Zoran Lesjak lefagy, megdermed, mozdulatlanul szemlél, Kristoffer Zachariassen pedig öt méterről a hálóba tessékeli a labdát. Ismét hatot rúgott a Fradi. A legutóbbi tíz találkozóján 39-et. Szeptember 4-én mégis sajtótájékoztatót tartanak az Üllői úton. A csillagokat is leígérő Dejan Sztankovics váltja Máté Csabát.

A távozott szakember egy év várakozás után hat meccset kapott a bizonyításra.

Október 26-án, négy vereséget és 12 kapott gólt követően Fehérváron vendégeskedett a Loki. Pető Tamás csapata kézen fogva érkezett a hajdúságiakkal a Sóstói Stadionba, négy vereséget számláló nyeretlenségi sorozatot építgetve. Nejc Gradisar két gól, Batik Bence egy piros. Öt vereség zsinórban, harmadik meccs rúgott gól nélkül. Másnap már nem Máté Csaba a DVSC vezetőedzője. Elfogyott a levegő. Elfogyott a vezetői türelem.

A ferencvárosi sikertörténet után az egy évet munkára, kispadra váró szakember elbukik. Ő bukott el?

Máté Csaba emberileg és szakmailag is a magyar futballközeg nappal is jól látható, világító csillagainak egyike. Hazai és nemzetközi pályákon játékosként szerzett tapasztalatait folyamatos tanulás és fejlődés mellett a magyar válogatott másodedzőjeként, majd a Szombathelyi Haladás utánpótláscsapatainál kamatoztatta. 2010-től került Paksra, ahol ismét pályaedzőként, majd három mérkőzés erejéig megbízott vezetőedzőként dolgozott. 2012-től tizenegy éven át szolgálta a Ferencvárost, ahol kétszer is át kellett vennie az első csapat irányítását. Először megbízott, majd kinevezett edzőként.

Sokak számára érthetetlen búcsúja előtt stabilizálta a Klaksvik elleni Bajnokok Ligája-selejtező után darabjai hulló keret lelkiállapotát, majd napok alatt terelte vissza a szurkolói bizalmat támogató irányba. Tíz mérkőzéséből kilencet megnyert, 39 gólt szerzett csapatával, ami közel négygólos átlag meccsenként. Debreceni munkavállalásával együtt 23 mérkőzésen ült eddig első osztályú csapat kispadján. Számtalan kérdőjelet hagyó elbocsátásával emelkedett csillaga magnitúdóértéke. Halványult ragyogása, mint ahogy fakult a magyar edzőkről festett kép is általa.

Nem kellő körültekintés, türelmetlenség és önbizalomhiány

Kis hazánkban, a közvetett és közvetlen támogatások kényeztető masszázsa mellett megszokhattuk, hogy a felelősségvállalás ritkán jár kéz a kézben döntéshozói pozíciókkal. Ritka a mea culpa, ritka a jól fizetőt befolyásoló „hibáztam”! Pedig ha egy játékosról, esetleg egy edzőről öt mérkőzés után kiderül, hogy alkalmatlan arra, amire kiválasztatott, az két dolgot jelent: nem voltam körültekintő, a kiválasztás alatt figyelmen kívül hagytam szakmai, emberi, klubfilozófiához és körülményekhez igazodó szempontokat – vagy türelmetlen vagyok. Egy hónap után nem hiszek abban, ami pár napja még jó ötletnek tűnt, amire áldásomat adtam, ahova bizalmamat helyeztem. Egy ilyen helyzet első számú felelőse a már saját magában sem bízó vezető. A vezető, aki egy szezon alatt akár négyszer is edzőt cserél, hatalmas anyagi- és szakmai károkat okozva csapatának.

Máté Csaba két első osztályú és három másodosztályú megkeresést, ajánlatot követően jutott edzői pályafutása egyik nagy lehetőségéhez. Augusztus utolsó napján indult volna egy külföldi csapathoz tárgyalásra. Azonban szeptember elsején mégis a Debrecenhez írt alá.

„Magyar emberként természetesen tisztában voltam a DVSC magyar fociban betöltött szerepével – emlékezett vissza a szakember. – Megtisztelve éreztem magam, hogy ilyen csapatnál dolgozhatok. Van tradíció, közönség, szép stadion, megfelelő körülmények az edzésekhez, ráadásul hagyományosan magyar játékosok vannak többségben a keretben. Elvárásként fogalmazódott meg a fiatalszabály betartása, az akadémiával való szoros kapcsolattartás is. Úgy gondolom, hogy a magyar bajnokság három-négy kiemelkedő csapata mögött a többiek nagyon közel vannak egymáshoz, apróságok döntenek csak a helyezésekről. Azonban azt gondoltuk, hogy a Magyar Kupában egy szerencsés sorsolással érhetünk el jó eredményt.”

A kettő plusz egy éves kontraktus megkötése és az átigazolási időszak lezárulta után Békéscsabára utazott a Loki. Egy kupamérkőzésre, ahol egy jó sorsolással akár... 4–0-s diadal. Bárány Donát triplázott, Dzsudzsák Balázs is betalált. Hamar egymásra talál az öltöző és mestere. Máté Csabával nem nehéz. Azonban akarva-akaratlanul is elgondolkozik azon az ember, hogy Joan Carillo 2021 novemberi szerepvállalása óta miért a hatodik név, egy elég beszédes név Nestor El Maestroé? Három év alatt hat személy, hat különböző gondolatvilág, hat eltérő futballfilozófia.

Biztos az edzőkkel van a legnagyobb probléma?

Debrecen a magyar futballélet egyik fellegvára, meghatározó tényezője. Tele számos apró rezdüléssel, helyspecifikus összefonódással, futballpályán kívüli láthatatlan szálakkal. Aki nem ismeri a közeget, kívülről próbál bármi újat építeni a lokális érdekeket karistolva, könnyen, gyorsan bogarat találhat a slambucában. Mint a Bayern Münchennél. A világ legjobb edzőinek is beletört a bicskája Thomas Müller, Joshua Kimmich, Manuel Neuer tengelyének újragondolásába. Hogyan lehet elmondani egy mindent megnyert, az adott helyen legendaként tisztelt sportembernek, hogy közeleg a vég? Miként adod a tudtára a szurkolói köztudatot mozgatónak, hogy lehet, nem mindig az ő nevével fog kezdődni az összeállítás? Szükség van rá, de lehet, hogy máshol, másképp már többet tud(na) segíteni. Mikor kell lehúzni valakit a színpadról?

Kinek a feladat mindez?

A Bayernnél edzők és sportigazgatók is megbotlottak, majd el is estek az először halogatott, a problémával szembenézni kénytelen helyzetben. Hiszen ahogy az edzők kiválasztása és az ezzel járó felelősség, ugyanúgy egy ilyen volumenű helyzet tisztázása és kommunikálása is vezetői feladat. Egy helping hand, egy támogató tett annak a személynek, akit a vezető maga választott, nevezett ki. Ha ez nem történik meg, az mindig fura helyzetet szül. Bizonytalan, kettészakadt az öltöző, megosztott a szurkolói közeg, elgondolkozó az egyéb szálakon kötődő döntéshozó. És morfondírozik az elbocsátott vezetőedző is: Mit rontottam el, mit csinálnék másképp?

Ezen sokat gondolkodik az ember. Alapvetően nem sok mindent. Miután az átigazolási időszak utolsó napjaiba érkeztünk, elég behatároltak voltak a lehetőségeink a keret átalakítását illetően. Volt több olyan játékos, akikre számítottunk volna, de sérüléssel bajlódtak. Néhány poszton a konkurencia is hiányzott. Ugyanakkor szerettem volna egy játékost próbajátékra hívni, talán ott lehettem volna rámenősebb. A megnyert kupameccset követően apróságokon múlott a jobb eredmény az első három bajnokin. Azonnal érződött, hogy a sikertelenség megviseli a játékosok önbizalmát. Próbáltuk fenntartani a pozitivitást, de az önbizalomvesztés egyéni hibákat szült, ezeket pedig nem tudtuk csapatszinten kompenzálni. Külön öröm, hogy fegyelmezési problémáink ilyen helyzetben sem voltak – értékelt Máté Csaba.

Egy edző, aki mindig kedves és mindig pozitív. A tízből kilenc megnyert mérkőzés és a hatból öt elvesztett találkozó utáni menesztését követően is.

Magyar edzőként, kisebb anyagi terheket jelentő hazai szakvezetőként nem járt neki több esély. Szerencsére van pozitív példa is az elmúlt időszakban. Pozitív példa ott, ahol tanultak a múlt hibáiból. A Vasasnál az elmúlt hat évben tíz edző ült a kispadon. Egyikük sem töltött ötven mérkőzésnél többet az Angyalföldieknél. Volt, akit jogosan, valakit türelmetlenül és volt, akit érthetetlenül távolítottak el állásából, vagy találtak megfelelő választásnak arra.

A Vasasnál tanultak a múlt hibáiból

A Máté Csaba kinevezését követő ötödik napon Pintér Attila sétált be a Fáy utcai komplexum vaskapuján. A Vasas vezetése dobott egy all int. Ha bejön a pintéri nyers szigor, egyedi stílus és felkészült taktikai repertoár arcon csapása, akkor akár még a feljutásról és hosszabb távú tervekről is beszélhetünk. Ha nem, azt már végképp nem lehet megmagyarázni. Vezetői fejet követel. Nem jött be! Legalábbis a Nyíregyháza elleni kupakiesést követő négy bajnoki vereség után sokan azt hihették.

Október 27-én, Máté Csaba menesztésének napján ugyanolyan statisztikával állt mindkét szakember: egy győzelem és öt vereség. Csak amíg Máté ment, addig Pintér meg maradt.

És milyen jó, hogy maradt, milyen jó, hogy végre bízott valaki a döntésében, esélyt adott annak a munkának, amely a szerződés értelmében hosszú távra, nem hat mérkőzésre szól. Pintér Attila és a Vasas azóta szárnyal. Öt mérkőzésből ötöt nyert. A hétvégi, idei zárófordulóban a kritikán aluli teljesítményt nyújtó Honvéddal találkozik. Harmadik a tabellán, egy pontra a feljutástól. A Debrecen azóta másodosztályú ellenféllel szemben esett ki a Magyar Kupából, továbbra sem nyert mérkőzést.

Akkor most jók a magyar edzők, vagy sem? Versenyképes a tudásuk, vagy sem?

Bognár György fantasztikus eredményeket ér el a Pakssal, Horváth Dávid zseniális az MTK kispadján, szerződést is hosszabbítottak vele. Márton Gábor is bizonyított már, nem egy alkalommal. Más-más csapatok, eltérő célok és lehetőségek. Biztos, hogy csak az eredmény határozza meg egy edző munkáját? Mi számít eredménynek egy Fradinál és mi egy Zalaegerszegnél? Sok esetben a helytelen elvárások, célkitűzések, a piacon elfoglalt hely és feladat megértésének, valamint a közép-, vagy hosszú távú tervezésnek a teljes hiánya mond ítéletet egy-egy edző feje felett. Pedig... Bizalom, tervezés, edukáció. Lehet ez is a fejlődés, előrelépés záloga.

A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Rovatok