Napra pontosan nyolcvan éve éppen megkezdődött Budapest ostroma. Az ember azt hinné, mindenki az óvóhelyeken lapult. Pedig dehogy: még december 24-én, szenteste délelőttjén is rendeztek élvonalbeli futballmérkőzést a haláltusájára készülő magyar fővárosban. Hosszú ideig utoljára.
1944. december 24-én érkeztek meg a Vörös Hadsereg első katonái Budára. Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontjának páncélosai az Új Szent János Kórházig nyomultak előre, de egy SS-hadosztály alakulatai még vissza tudták szorítani őket. A szovjet csapatok az SS IX. hegyihadtestének arcvonalán nagyszámú páncélossal Etyekről előretörve behatoltak Biára és Budakeszire. Előrevetett osztagaik Budakeszitől öt km-re északkeletre jártak. Az ostromgyűrű 26-án zárult be a főváros körül, megkezdődött Budapest 51 napig tartó, mérhetetlen szenvedést és károkat okozó ostroma.
A futball volt a társadalmi élet utolsó szegmense, amely még kitartott.
December 25-én hajnalban megszűnt a villamosközlekedés, és 24-én már életveszélyes volt kimenni az utcákra, mert szenteste az oroszok aknavetőtüzet zúdítottak a budai oldalra. Eközben, 24-én délelőtt fél 11-kor a Szentlőrinc AC a BSZKRT-ot fogadta a tizenkét csapatos Hadibajnokság 11. fordulójának utolsó előtti mérkőzésén.
A kiesési rangadót nem a pestszentlőrinci SZAC-pályán rendezték – az már lőtávolban volt az oroszoknak –, hanem a csepeli MOVE-sporttelepen. Jóllehet kis csapatokról beszélünk, legendás futballisták léptek pályára a villamosiak (sic!) – így becézte a Nemzeti Sport a BKV jogelődjét – által 2:0-ra megnyert mérkőzésen. A SZAC centere a 21 éves Deák Bamba volt, a Fradi és a Bp. Dózsa későbbi 20-szoros válogatott gólzsákja, a magyar futball egyik legendás gólkirálya, míg a balösszekötő az akkor már 33 éves Lázár Gyula, a Tanár úr, az 1938-as vb-ezüstérmes válogatott korszakos exfradistája – lett volna. Ha nem teljesít éppen szolgálatot a fronton… A BSZKRT-nak is voltak klasszisai, a két Kovács, I. és II., Imre és öccse, József, mindketten az MTK-ban jutottak el a válogatottságig, Imre a helsinki olimpiai dobogó tetejéig.
A meccset a BSZKRT nyerte meg 2:0-ra, és a résztvevőkön kívül az ezer néző sem tudta még akkor, hogy ez volt a Hadibajnokság utolsó mérkőzése.
A hétfőn, 25-én fél 11-re kiírt FTC–Újpest-derbire 15 000 ember gyűlt össze az Üllői úton. Azonos pontszámmal álltak az első és második helyen, a zöld-fehérek gólaránya 43:10, a liláké 38:16. A Nemzeti Sport a december 24-i számában az MLSZ Vadász utca 31. alatti székházából küldött riporttal vezette fel a rangadót. Az újságíró Hegyi Gyulába, a Nemzeti Vasas intézőjébe botlott, aki éppen megszólította a Fradi képviselőjét.
Kedves Honigberger úr, nekem még sohasem volt kérésem a Ferencvároshoz, most azonban kérnék hétfőre két jegyet!
A Fradi-vezér szívélyes válasza:
Készséggel!
Annak a Hegyi Gyulának, aki a Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, hírhedt kommunista, a Rákosi-rendszerben pedig az OTSH elnöke. De a háború poklában, az ostrom alatt ez mit sem számított, a sportbarátság mindent felülírt.
A Hadibajnokság két óriásának tervezett összeállítása ez volt.
FTC: Csikós – Tátrai, Onódy I – Sárosi III, Kéri, Lakat – Sipos, Gyulai, Onódy II, Tihanyi, Lukács.
Újpest: Solymosi – Balogh II, Bíró – Kirádi, Szűcs Sándor, Kármán – Suhai, Szusza, Laborcz, Zsengellér, Sárdi.
A Fradi nélkülözte betegeskedő, illetve hosszas sérüléséből lábadozó klasszisait, Sárosi Györgyöt és Gyetvai Lászlót, az Újpest pedig a zseniális Nagymarosi Mihályt.
Csakhogy a sportlap tudósítója a stadion kapujában a búsan kifelé bandukoló Schlosser Imrébe botlott.
Elmarad a meccs… – mondja „Slózi”. Weisz István pályaigazgató magyarázattal is szolgált. – Az előbb kaptam értesítést a rendőrségtől, visszavonják a mérkőzés lejátszására adott engedélyt. Pedig a játéktér kiváló állapotban van.
Az lehet. Csakhogy az oroszok már a spájzban voltak…
A sportlap utolsó száma december 26-án került utcára – ott jelentek meg a fentiek –, aztán már a nyomdagépek sem zakatoltak.
Csak az ágyúk dörögtek. Ötvenegy napon át.