A német válogatott reaktivált középpályása, Toni Kroos konkrétan az Európa-bajnokságon búcsúzik a profi futballtól, de a Real Madrid elképesztő játékintelligenciájú labdarúgója mellett is akad egy sor klasszis, aki az utolsó kontinensviadalára készül. Mutatjuk az Index veteránokból álló álomcsapatát, akik nélkül az európai klubfutball sem lett volna olyan az elmúlt egy-másfél évtizedben, mint amit úgy imádtunk.
Nincs nagy torna neves búcsúzók nélkül. Néhány napja a Real Madrid klasszisa, a 34 esztendős Toni Kroos jelentette be, hogy a nyári Európa-bajnokság jelenti pályafutásának végső állomását – a tornát követően többé nem lép pályára profi szinten.
Alábbi összeállításunkban – objektív és szubjektív szempontokat vegyítve – összeszedtük azokat a futballistákat, akik ugyan Krooshoz hasonlóan nem feltétlenül akasztják szögre a stoplist abban a pillanatban, ahogyan véget ér az Eb, ám minden jel szerint és életkorukból adódóan az utolsó kontinensbajnokságukon szerepelnek majd Németországban.
Az álomcsapat összeállításakor három kritériumot határoztunk meg a tagokkal szemben:
KAPUSPOSZT
Manuel Neuer (Németország)
„A sérülésem után nem sokan tértek volna vissza ilyen szintre!” – jelentette ki tavasszal Manuel Neuer, a német válogatott és a Bayern München egyese, miután a 2022-es vb-t követő síbalesetéből és súlyos lábtöréséből felépülve stabilizálta helyét mindkét együttesben. A 38 esztendős kapus a nyolcadik nagy tornájára készülhet, nyolcadszor is kezdőként a Nationalelf színeiben. Várhatóan a hazai pályán rendezett Eb-n lesz meg a 120. válogatottsága, amivel még tovább javítja saját rekordját, mint a német nemzeti tizenegyben legtöbbször pályára lépett kapus. A válogatottban 2009-ben debütált, s az elmúlt időszakban tett kijelentései szerint komolyan fontolgatja, hogy akár a 2026-os világbajnokságig is elnyújtja nemzetközi pályafutását. Eb-ből azonban minden valószínűség szerint ez az utolsó, ahol még bizonyíthat.
VÉDŐK
Kyle Walker (Anglia)
Pályafutása korai szakaszában sokszor és sokan titulálták agyatlan futógépnek, aki pusztán a sebességéből él, és ha az megkopik, aligha lesz maradása a futballvilág legmagasabb polcainak egyikén. Ehhez képest a 34. életévében is a Manchester City védelmének egyik legbiztosabb pontja. Hiába no, Josep Guardiola kezei alatt mindenkire ragad valami extra futballintelligencia. Azzal ugyan továbbra sem vádolhatja senki, hogy a legelegánsabb szélsők egyike, ám pokolian hatékony, ráadásul már nemcsak a vonal mentén, hanem a pálya centruma felé mozogva is feltalálja magát. Ha máshol nem is, a Cityben és az angol válogatottban is bizonyította már, háromvédős rendszerben jobb oldali harmadik tagként ugyanolyan nyugodtan bevethető, mintha csak szárnyvédőként kellene futballoznia. Talán az sem véletlen, hogy múlt nyáron a Bayern München is örömmel soraiba csábította volna.
Klubszinten minden jelentősebb trófeát begyűjtött már, az angol bajnokságot pedig hatszor hódította el. A válogatottban 2011-ben debütált, összesen 82 fellépésnél jár, a felkészülés utóbbi szakaszában pedig a City után a nemzeti csapat kapitányi karszalagját is megkapta.
Pepe (Portugália)
Sok szempontból hasonló természet, mint Walker: egy sötét sikátorban aligha találkoznánk vele szívesen, ám egy hétvégi focinál kevés embert tudnánk nagyobb örömmel a csapatunk védelmének tengelyében. Nemhogy a hétvégi ligában, a portugál élvonalban és a Bajnokok Ligájában is helye van még ma is, noha már 41 esztendős. 2017-ben hagyta el a pályafutása csúcsát jelentő Real Madridot, és a többség azt gondolta, a Besiktasnál tett kanyar már a hattyúdal számára. Nem így lett: Törökországban ugyan másfél szezon után megköszönték a munkáját, korábbi csapatánál, a Portónál tárt karokkal fogadták. Igazi vezér – védelmi hadvezér –, aki nélkül még most is nagyon-nagyon nehéz elképzelni a portugál válogatott összeállítását.
A nemzeti csapatban lassan 17(!) éve debütált, 136 találkozón szerepelt eddig, többek közt alapembere volt a 2016-ban Eb-t nyert gárdának is. Ősszel hosszabb kihagyása volt, ám így, hogy ismét egészséges, Cristiano Ronaldóval osztozik a csapatkapitányi karszalagon is.
Daley Blind (Hollandia)
Különleges életút az övé, hiszen pályafutása első percétől küzdenie kellett ugyancsak sikeres édesapja, Danny Blind árnyékával. Volt ő is minden: középső középpályás, szélső, szélső hátvéd, majd középhátvéd. Legnagyobb sikereit Amszterdamban érte el: hétszeres holland bajnok az Ajaxszal. 2017-ben a Manchester Uniteddel épp a hollandok ellen nyerte meg pályafutása eddigi – és valószínűleg egyetlen – nemzetközi trófeáját, az Európa-ligát. Angliából hazatérve kulcsembere volt az Ajax BL-elődöntős menetelésének, ám a sikert nem élvezhette sokáig. 2019-ben egy szívizomgyulladás miatt kis híján vissza kellett vonulnia, ám ebből is visszaküzdötte magát. Beépített szívritmusszabályzóval folytatta profi pályafutását. Megjárta a Bayern Münchent is, jelenleg pedig a spanyol bajnokság meglepetéscsapatát, a Gironát erősíti, 38 meccsből 34-en lépett pályára a 2023–2024-es La Liga-szezonban.
A válogatottban 106 találkozón kapott lehetőséget, három gólja mellett 15 gólpassza van, miközben egyszer sem állították ki.
KÖZÉPPÁLYÁSOK
Jesus Navas (Spanyolország)
Nem sokon múlt, hogy a 38 esztendős szélső is az Eb-n búcsúzzon a profizmustól, akárcsak Kroos, ám végül klubcsapata, a Sevilla különleges, 2024 decemberéig szóló megállapodást kötött vele, meghosszabbítva a nyáron lejáró kontraktusát. Navas igazi posztját nehéz megmondani, fénykorában a Sevillában, majd a Manchester Cityben is szélső támadóként szerepeltették, a spanyol válogatottban is jobb- illetve bal szélsőként ismerte meg a világ. Utóbbi idényeiben hol bal oldali védőként, hol jobb oldali szárnyvédőként futballozott, szóval nyugodtan hívhatjuk őt is mindenesnek. A Sevillában a 39. életévét taposva is alapember volt, 36 tétmeccsen 2430 perc került a lábába az együttesben, mellyel egy évvel korábban – épp Budapesten – Európa-ligát nyert (ha az UEFA-kupát is számoljuk, akkor már negyedszer). A válogatottal Eb- és vb-győztes, a Cityvel angol bajnok volt. Összesen 14 nagy trófea szegélyezte eddigi útját. Klubszinten több mint 860 meccsen van túl, a válogatottban 2009-es debütálása óta 51-szer szerepelt.
Thomas Müller (Németország)
Amikor a Real Madrid elleni BL-elődöntő első meccsén megválasztották a mezőny legjobbjának, azzal viccelődött, neki már ennyi idősen nem rekordokat kéne döntögetni, hanem egy kerekesszékben ülni. Persze csak humorizált, de minden viccben van valami igaz: döbbenetes módon már 14 éve annak, hogy 2010-ben a dél-afrikai világbajnokságon bemutatkozott a nemzetközi porondon, s rögvest aranycipős, valamint a torna legjobb fiatal játékosa is lett. Azóta a válogatottal világbajnok (2014) lett, klubszinten pedig egyetlen igaz szerelmével, a Bayern Münchennel nyert meg mindent, BL-t és klub-vb-t például kétszer, német bajnokságot 12-szer.
A válogatottban 128 meccsen 45 gólnál jár, a bajoroknál 707 tétmérkőzésen 242-nél 268 gólpassz mellett. Ma már sokszor inkább karmester, mint támadó, de ez sebessége megkopása mellett is jól áll neki.
Toni Kroos (Németország)
Azon egyszerű tényből kifolyólag, hogy ténylegesen az Eb-n búcsúzik, és részben összeállításunk ihletője, a búcsúzók csapatkapitánya. Május közepén jelentette be, hogy jobb pillanatot el sem tudna képzelni a visszavonulásra, mint hogy a Real Madridtól Bajnokok Ligája-döntővel, a német válogatottól pedig egy hazai Eb-vel köszönjön el. A Hansa Rostocknál majd a Bayernnél nevelkedett középpályás Madridban lett igazi klasszis – bár már oda is világbajnokként (2014) és BL-győztesként (2013) érkezett. A La Ligában nem akadt olyan szezonja, amikor 92 százaléknál rosszabb passzpontossága lett volna az adott idényben.
Zseniális labdáihoz társuló játékintelligenciáját társai elmondása szerint csak szerénysége übereli. A Bayernben több mint 200, a Realban több mint 450 hivatalos mérkőzése volt, a német válogatottól pedig 110 fellépés felett búcsúzhat. Ezeken összesen 79 gól és 161 gólpassz a mérlege.
Luka Modric (Horvátország)
Stílszerű, hogy búcsúzói álomcsapatunkban is összeáll a Modric–Kroos-tengely, amely a Real Madrid szurkolóinak oly sok örömöt okozott az elmúlt évtizedben. Döbbenet, hogy 2012-es szerződtetésekor a horvátot a La Liga-idény tíz legérthetetlenebb igazolása közé sorolták, ezzel szemben a Real történelmi léptékben vett egyik legjobbja lett. Nem mellékesen pedig Aranylabdát is nyert 2018-ban. A horvát válogatottban 18 éve(!) debütált, de még mindig alapember. Sőt, 2022-ben például karriercsúcsot ért el azzal, hogy tizenhat válogatott fellépése is volt. A nemzeti csapatban 175 találkozón 24 gól, 29 gólpassz a mérlege, madridiként 533 hivatalos találkozón 39 gól, 86 gólpassz áll a 38 esztendős karmester neve mellett.
Dusan Tadics (Szerbia)
A 36. életévét taposva sem hiányzott egyetlen bajnokiról sem a Fenerbahcéból ebben az idényben, bizonyítandó elnyűhetetlenségét. Viszonylag későn ért el pályafutása csúcsára, hiszen már 29 esztendős volt, amikor egy közepesen sikeres angliai kitérő után megért 14 millió eurót az Ajax Amsterdamnak. A holland sztárcsapat azonban ritkán vesz játékost, ha valakiért mégis kinyitják arrafelé a pénztárcát, annak komoly oka van. Tadics pedig hamar bizonyított: három bajnoki cím és két kupagyőzelem mellett két, az esélytelenek nyugalmával megkezdett Bajnokok Ligája-menetelésben is oroszlánrészt vállalt, és nem véletlen az sem, hogy már a második amszterdami szezonjában csapatkapitány lett. Az Ajaxnál 241 tétmeccsen 105 gól és 112 gólpassz volt a mérlege. Jelentőségét jól mutatja, bár még érvényes szerződése lett volna, hogy kérésére a holland klubvezetők zokszó nélkül elengedték Törökországba.
A válogatottban 2008-ban mutatkozott be a topolyai születésű támadó, ám 2012-ig eltartott, mire stabil helye lett a keretben. Összesen 106 alkalommal viselte a nemzeti csapat szerelését, 22 gólt lőtt, 40 gólpasszt osztott ki benne.
TÁMADÓK
Olivier Giroud (Franciaország)
Az AC Milantól a tengerentúlra tartó veterán támadó elképesztő karriert futott be: főleg 30 felett. A francia válogatottban 25 évesen mutatkozott be, eddigi 57, nemzeti színekben elért találatából 36-ot a harmadik ikszen túl szorgoskodott össze. Sokat kritizálták, amikor a 2018-as vb-n úgy nyert aranyérmet, hogy kezdőcsatár létére egyetlen gólt sem lőtt Oroszországban, ám játéka jelentőségét dicséri, hogy Didier Deschamps szövetségi kapitány bizalma több mint egy évtizede töretlen az irányában. Rendben, az utóbbi időben már nincs fix helye a kezdőben, de Kylian Mbappé, Randal Kolo Muani vagy épp Marcus Thuram mellett nincs is könnyű dolga kilencesként.
Cristiano Ronaldo (Portugália)
Sokkoló, hogy az enyhén pattanásos arcú, mosolygós fiú Sir Alex Ferguson mellől már 39 éves – a fotó pedig 21. Cristiano Ronaldo másfél, Szaúd-Arábiában töltött szezon után is kihagyhatatlan a portugál válogatott keretéből. A helye az előző vb-n ugyan megingott a kezdőben, de Roberto Martínez szövetségi kapitánysága alatt mondhatni rehabilitálták az ötszörös aranylabdás, ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, 2016-ban a válogatottal Európa-bajnoki címet nyert gólvágót. A 206 válogatott meccsén 128 találatnál járó portugál csatár a világtörténelem valaha volt egyik legjobb játékosa, így egy pillanatig nem lehetett kérdés, hogy ebben a csapatban is helye kell legyen.
A kapusposzton óriási a tülekedés Neuer mögött, hosszas dilemma után a 100-szoros dán válogatott, a 38. életévét taposó Kasper Schmeichel, valamint a 88-szoros válogatott svájci hálóőrt, Yann Sommert válogatta be stábunk. Versenyben volt még a portugál Rui Patrício, akivel szemben ellenérvként annyi szólt, vélhetően saját válogatottjában sem lesz kezdő, a mieink közül pedig Gulácsi Péter is megérdemli az említést, bár esetében az a kitétel nem teljesül, hogy akár ő, akár a magyar sajtó említette volna, hogy ez az utolsó Eb-je. Király Gábor 2016-os példája még simán ott lebeghet a 34 esztendős kapus szeme előtt.
A védők között a vállsérüléssel küszködő, ám remélhetőleg a harmadik Európa-bajnokságán is szóhoz jutó Fiola Attilával kezdjük a sort, aki rendkívül hosszú ideig volt Marco Rossi szövetségi kapitány egyik legmegbízhatóbb embere a magyar válogatottban. A horvátok védelmi mindenese, a vb-ezüst és -bronzérmes Domagoj Vidára, válogatottbeli csapattársára, a bal szélen védőként, szárnyvédőként és szélsőként is bevethető, így óriási taktikai rugalmasságot biztosító Ivan Perisicre ugyancsak számítanánk.
A középpályán egy sor francia játékost érdemes kiemelni, élükön Antoine Griezmann-nal és N’Golo Kantéval, ám egyikük sem éri el a 34 éves, kritériumként meghatározott minimumkort. Reméljük, négy év múlva még egyiküket-másikukat elbúcsúztathatjuk egy hasonló összeállításban! Az irányítóként és támadóként is rendkívül hasznos szlovén, Josip Ilicic is megérdemli az elismerést, ráadásul a Maribor 36 esztendős támadója élete első Európa-bajnokságára készülhet.
A támadók között Joselu története önmagáért beszél: a 34 éves csatár már a spanyol másodosztályba készült alászállni, amikor elfogadta nevelőegyesülete, a Real Madrid megkeresését, és kölcsönbe a királyiakhoz igazolt – eredendően a kispadra. Aztán – a többi között – a Bajnokok Ligája-elődöntő főhőse lett, szezonbeli teljesítményével pedig kivívta a spanyol válogatott szövetségi kapitányának, Luis de la Fuente elismerését és behívóját is.
Válogatottfigyelő
Remek hírek Marco Rossinak, szenzációs fordulat a legnagyobb szükségben (január)
Marco Rossi örülhet, kulcsembere ismét szárnyal a pályán, összeállhat a csodatengely (február)
A magyar válogatott védelmében vannak kérdőjelek, a támadók viszont remekelnek (március)
Szoboszlai Dominik és a Liverpool is a legfontosabb időszakra fáradt el (április)
Eb-történelem
1. forduló
2. forduló
3. forduló
(Borítókép: Luka Modric és Toni Kroos, a Real Madrid középpályásai idény közben az egyik madridi tréningen. Fotó: Pedro Castillo / Getty Images Hungary)