Valódi erődemonstárciót tartott a német labdarúgó-válogatott a 2024-es Európa-bajnokság első mérkőzésén. A házigazda 5–1-re kiütötte Skóciát Münchenben – ezzel a kontinensviadal történetének legnagyobb különbségű sikerét érte el nyitómeccsen. A péntek este látottak alapján komolyan fel kell kötnie a gatyát annak a válogatottnak, amelyik az A csoportban meg akarja lepni a rendezőt. A szombat délutáni magyar–svájci csata győztese akár be is jelentkezhet erre a feladatra.
Picivel kevesebb mint 50 perc volt a kezdésig, amikor Manuel Neuer, Marc-André ter Stegen és Oliver Bauman triumvirátusa kisebb hangrobbanás kíséretében kilépett az Allianz Aréna – pardon, szponzormentesített Európa-bajnoki nevén: FussballAréna München – gyepére.
Kalandos órák előzték meg a pillanatot: a németek nyitómeccsének ellenfelei, a skót szurkolók csak úgy megszállták a bajor fővárost, már csütörtökön különleges hangulatot teremtve a belváros hagyományos sörkertjeiben és éttermeiben. Az a néhány pillanat, amint hat-hét éves gyerekek, hatvan éves bácsikák, német és skót mezes szurkolók, turisták és járókelők dekázni kezdenek a város főterétől, a Marienplatztól egy sarokra, azt hiszem mindentől jobban mutatja a futball – erőltetés nélküli – közösségteremtő erejét. Azt az erőt, amit ilyen-olyan felütéssel a németek is rengeteget emlegettek a 2024-es Európa-bajnokság rajtja előtt, hol a tornára csapatkapitánynak megválasztott Ilkay Gündogan bevándorlói származását, hol a sokszínűséget hangoztatva, például a kontinensviadalokon először bevezetve nemsemleges mosdókat a stadionokban… S szegről-végre a megnyitó megannyi színes zászlójával, frakciójával és zenei palettájával is.
Na de a futball eredendően mégiscsak játék, amellett hogy óriási üzlet, és sokszor, sokféleképpen politikai eszköz vagy szereplő. Játék, amit – első kézből tapasztalhattam – a skótok eszelősen imádnak. Nem véletlen, hogy sajtóhírek szerint 150-200 ezer ember indult útnak a felföldről, hogy Németországban így vagy úgy, de támogathassa övéit. Még akkor is, ha a nyitómeccsre közülük elméletileg 15 ezernél többnek nem juthatott jegy. És ezt az Aréna szemem láttára apránként megtelő lelátója is alátámasztotta. A mezek negyede sem kékült…
Ám a szemem azt is látta, amint skótok százai hömpölyögnek az innen 10-12 kilométerre fekvő, eredendően az 1972-es olimpiára épült parkban és sportkomplexumban kialakított szurkolói zóna felé, és italoznak, énekelnek, játszanak délelőtt tíz-tizenegy órától folyamatosan. Avagy élményeket gyűjtenek, ami legalább annyira fontos része egy ilyen túrának, mint a foci… Írd és mondd, annyi skót gyűlt össze, hogy helyszíni beszámolók szerint kezdés előtt másfél-két órával már nem lehetett beférni a szurkolói zónába, hárommal korábban pedig a Marienplatzot kellett a német rendőrségnek kénytelen-kelletlen megpróbálni kiüríteni, mert a zsúfoltság már veszélyessé, a terrorveszély korában pedig túlzottan kockázatossá vált megítélésük szerint.
Zsúfoltságból jutott az Aréna felé tartó metrókra is. Egyszerűen nem lehetett elég korán elindulni a nyitómérkőzésre, még akkor sem, ha a németek amúgy nem számítanak kezdőnek a 60-70 ezres sportesemények megtartásában: jut nekik minden hétre néhány, Münchenbe meg a Bayern révén átlagban másfél hetente, legyen szó bajnokiról, kupa- vagy épp Bajnokok Ligája-meccsről. Az U6, azaz a hatos metró azonban így is elesett… volt, hogy az angol nyelvű kommunikáció leghaloványabb jele nélkül 20-30 percet dekkoltak a szerelvények egy-egy állomáson úgy, hogy istenigazából a német utasok sem tudták, mi történt. Legalábbis a kérdéseimre nem tudtak felelni: vagy a német nyelvű hangosbeszélőt vagy az angolomat nem értették – megesik.
Tíztől számlált vissza az óra, peregtek a másodpercek, a német szurkolók pedig egyre fokozták a morajlást a lelátón – aztán végre útjára indult a labda. Alig 30 másodperccel később már kis híján gólt is kiáltottak páran: Antonio Rüdiger indítása után Florian Wirtz volt az, aki az ötös bal csücskétől a remekül kilépő Angus Gunnba lőtte a labdát. A németek lendülete azonban jóval tovább tartott egy percnél, nem sokkal később Leroy Sané akciózott a jobb szélen, majd Kai Havertz próbálkozott meg egy kissé flegma sarkazással a tizenhatos előterében. Utóbbi pocsékul sikerült, ezzel együtt is mutatta, a házigazdák lábaiban elég kevés a görcsösség.
Épp kicsit elült a szurkolói alapzaj, amikor Wirtz a 10. percre fordulva felkorbácsolta a hangulatot: Toni Kroos adott estében is remek labdát az akcióba jobbról belépő Joshua Kimmichnek, aki lekészítette azt lövésre a Leverkusennél idén félisteni rangra emelkedő középpályásnak, ő pedig 18 méterről a jobb kapufát is érintő löketet küldött Gunn kapujába – a 28 esztendős skót hálóőr hiába vetődött, nem érhetett le a ficakhoz (1–0). Hiába imádják eszelősen a futballt, ez nem jelenti azt, hogy hasonló szinten űzik is, mint az európai elit – jegyezhettük fel a skótokról jó előre, és bizony az első negyedóra alapján erre a tézisre nem is tudtak rácáfolni John McGinnék.
A németek ráadásul nem lankadtak, a 17. percben Havertz az ötös bal csücskétől visszakészített labdáját bombázta a léc alá a másik ifjú titán, Jamal Musiala. Gunn ezúttal is kiszolgáltatott helyzetben volt. Hogy Musiala már nemcsak egyszerű üdvöske, jól mutatja, hogy erre a tornára megkapta a német válogatottnál a tízes mezt, amely korábban Serge Gnabryé volt (2–0).
Alig telt el félóra, és akár már négy is lehetett volna közte! Előbb Ryan Christie szabálytanasága miatt ítélt tizenegyest Clément Turpin, majd az ítéletet a VAR-vizsgálat után szabadrúgásra módosította, miután kiderült, ha milliméterekkel is, de a büntetőterületen kívül volt a Musiala elleni fault. A német szurkolók ütemes „Toni, Toni, Toni” kiáltásokkal szereték volna rávenni a profi labdarúgástól az Eb-n búcsúzó Toni Kroost, vállalja magára a lövést, ő azonban végül hagyta, hogy Havertz próbálkozzon. Utóbbi kapura is küldte, de hiába pattant meg, a jobb alsónál Gunn ezúttal védeni tudott. Ezt követte néhány perccel később Musiala újabb lehetősége, és hálóba gurított labdája – csakhogy Havertz kezezése miatt már jóval korábban harsant a síp, így a találat nem érhetett.
A skótoknak többnyire az is problémát jelentett, hogyan lépjék át a felezővonalat labdával együtt, akkora volt a német dominancia. Nem véletlen, hogy Manuel Neuernek semmi de semmi dolga nem akadt a német kapu előtt. Azt nemhogy Ter Stegen, de akár a lelátóról kiszemelt bármelyik német drukker is védhette volna ennyi erővel. Bár a statisztika alapján 40 percnyi játékot követően 28 százalékban volt a labda Robertsonéknál – ami eleve elég kevés –, fentről ez ennél is csekélyebbnek tűnt.
Musiala szédítő dolgokat művelt a labdával – és nem csupán én szédültem bele a kakasülőn, hanem lent a pályán a skót védők is –, például a 42. percben négy ellenfél között tört magának utat a tizenhatos irányába, majd játszotta meg pontosan Kimmichet, hogy utóbbi Gündogan fejére varázsolhassa a labdát. A fejest Gunn védte, a kipattanónál aztán Gündogan ismételhetett volna, a menteni igyekvő Ryan Porteous azonban a labdával együtt a barcelonai klasszis lábát is elrúgta. Jöhetett az újabb videózás, majd az iménti visszavont után ezúttal egy, a VAR-szobának köszönhetően megadott tizenegyes. Kai Havertz egyszer megtorpant, aztán a jobb felsőbe lőtt – jó négy perccel a büntetőt kiváltó szabálytalanság után 3–0-ra módosítva az állást. A skótok ráadásul „halmazati büntetésként” el is vesztették a piros lappal kiküldött Porteoust, ami a második félidőre sem ígért sok jót Steve Clark tanítványainak.
A skót kapitány a szünetben inkább a kármentésre igyekezhetett felkészíteni a csapatát, legalábbis erre utal, hogy a középcsatár – a labdával a meccsen egyébként nemigen találkozó – Che Adams helyére a Norwich City 32 éves védőjét, Grant Hanley-t küldte be. A németek reménykedhetnek, hogy a másik kispadon ülő Julian Nagelsmann is azért cserélt, mert elégedetlen volt, s nem azért, mert a középpályások közül valóban a leghaloványabbnak tűnt Robert Andrich megsérült…
A második félidő elejét nem pörgették meg annyira az első alapján már úgyis páholyba került németek. Az első komolyabb villanásra 12 percet kellett várni a házigazdától: Havertz bal oldali kevergetése és Kimmich beadása után a hosszúnál érkező Wirtz bombázott kapu fölé éles szögből, de így is ígéretes pozícióból. Nem sokra rá Musiala csillaga ragyogott fel ismét, erősen középre lőtt centerezési kísérletét Gunn ugyanis épp az érkező Gündogan elé tolta ki – de a csapatkapitány megint csak lecsúszott egy ütemmel a lövésről. A skótok számára nagyon is mulandónak bizonyult az a lélegzetvételnyi szünet, amit a németek a játékrész elején biztosítottak, 60 percnyi játék után megint az tűnt a meccs egyetlen igazán komoly kérdésének, mikor szereznek majd újabb gólt a fehér mezesek.
Ezt azonban a meccs három addigi hőse közül kettő már csak a kispadról figyelhette: Nagelsmann ugyanis a 63. percben vastaps kíséretében lehozta a pályáról a Havertz–Wirtz-kettőst, bizonyítási lehetőséget biztosítva Leroy Sanénak, és a centerposzton sokáig kezdőbe várt Niclas Füllkrugnak. Magyar szempontból a legkevésbé sem örülhetünk ennek a lépésnek, hiszen nem elég, hogy a szerdai, stuttgarti csörte előtt a németek egy nappal többet pihenhetnek majd, a legjobb formának örvendő kulcsembereiknek sem kellett kijátszani magukat.
Végül Füllkrug tett pontot a várakozás végére. Megint Musiala bontotta meg a skót védelmet a bal szélen, Gündogan ziccerben léphetett volna ki beindulva a védők mögé, ám szó szerint elhagyta a labdát, ami így a mögötte érkező dortmundi csatárnak jött ki tökéletesen lövésre (4–0).
A németek már ekkor belekezdtek a 2014-es vb-menetelés, vagy épp a 2016-os Európa-bajnokságon elődöntőig tartó kalandjuk alatt unásig ismételt, az elmúlt nyolc évben azonban ritkábban hallható
Oh, wie ist das schön! Oh, wie ist das schön!
– rigmusba. Jegyezzük meg, a skótok sem fordítottak hátat a kedvenceiknek, sőt amikor a németek épp halkabb periódusban voltak, újra és újra rákezdtek egy-egy nótára, ezzel jelezve, bármi is lesz az est vége, hálásak az élményért, hogy elutazhattak a válogatottjuk miatt Münchenbe.
A hajrában a müncheni közönség legnagyobb kedvence, a kölyökkora óta a Bayern Münchent erősítő Thomas Müller is beszállt a játékba. Az Eb előtt a 34 éves támadóról úgy fogalmazott Nagelsmann, ha nem is kilencven perces emberként, de egy bohókás nagybácsinál messze többet jelent számukra még mindig. Ezt néhány pillanattal a beállása után Füllkrug újabb találatánál elévülhetetlen érdemeket szerezve bizonyíthatta is volna, csakhogy les miatt ezt is annulálta a játékvezető…
A torna hasznos újítása egyébként, hogy a stadionban látható kivetítőn leírják és megmagyarázzák a VAR-döntés hátterét, így tettek a két német tizenegyesszituációnál, valamint Füllkrug utóbb elvett góljánál is.
A 87. percben egy oldalszabadrúgás után Antonio Rüdiger igencsak érdekes mozdulata után a németek öngóljával ugyan szépítettek a skótok, de ez aprócska sebtapasznál többet nem ért. A szerzett gól ellenére is nyugodtan írhatjuk, ezen az estén a Clarke-csapatnak nem osztottak lapot. Amely ha nem is annyival, mint a német szárnyalta túl az elvárásokat, de alúlmúlta a szakértők előzetes várakozásait (4–1).
Főleg Emre Can bal alsóba vágódó, 93. perces tekerése után, amely 5–1-es végeredményt jelentett.
Ezzel a németek nemcsak elképesztő erődemonstrációt tartottak, de rögvest át is írtak egy fontos fejezetet az Európa-bajnokságok történelmében: ugyanis soha, egyetlen nyitómeccsen sem arattak ekkora különbségű győzelmet. Az eddigi csúcsot épp a legutóbbi, 2021-es torna tartotta, azon Rómában a későbbi győztes olasz válogatott 3–0-ra intézte el a törököt.
Folytatás a németek számára szerdán ellenünk – ám előtte még a magyar válogatott is elkezdi a tornát, szombaton 15 órától Svájc lesz Szoboszlai Dominikék ellenfele Kölnben.
A csoport
NÉMETORSZÁG–SKÓCIA 5–1 (3–0)
München, 66 ezer néző. Vezette: Clément Turpin (francia)
Németország: Neuer – Kimmich, Rüdiger, Tah, Mittlestädt – Andrich (Gross a szünetben), Kroos (E. Can, 80.) – Musiala (Th. Müller, 74.), Gündogan – Havertz (Füllkrug, 63.), Wirtz (L. Sané, 63.). Szövetségi kapitány: Julian Nagelsmann.
Skócia: Gunn – Hendry, Porteous, Tierney (McKenna, 78.) – Ralston, McTominay, McGregor (Gilmour, 67.), Robertson – McGinn (McLean, 67.), Ch. Adams (Hanley a szünetben), Christie (Shankland, 82.). Szövetségi kapitány: Steve Clarke.
Gól: Wirtz (10.), Musiala (18.), Havertz (45.), Füllkrug (68.), E. Can (90+3.) ill. Rüdiger (87. – öngól).
Kiállítva: Porteous (44.)
2. forduló
3. forduló
(Borítókép: Németország–Skócia-mérkőzés. Fotó: Lars Baron / Getty Images)