A német sajtó egy része derűlátó, másik része inkább csak óvatosan optimista a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság pénteki rajtja előtt. A rendező a német szakírók meglátása szerint sincs azon a szinten, hogy egyértelmű favoritnak lehessen nevezni, ugyanakkor a korábban kritikus Matthias Sammer kifejezetten optimista. Összességében azt érezni, egyfajta nemzeti egység megteremtését remélik a német válogatottól ebben a négy hétben, miközben újra meg újra a torna futballon túlmutató jelentőségéről, sokszínűségről és az Eb-n a csapatkapitányi karszalagot viselő Ilkay Gündogan származásának szimbolikájáról írnak-beszélnek.
Rendkívül széles skálán mozog a németek hozzáállása a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnoksághoz. Vagyis nem is igazán az Eb-hez, mint inkább a német válogatott esélyeihez a tornán.
„Európa-bajnokok akarunk lenni, de a végállomás mégsem a cím lesz, akkor is hasonló élményt adni az embereknek, mint a 2006-os világbajnokság volt, amikor 15 éves fejjel magam is élvezhettem a szurkolói futballfesztivált” – írja a Bildnek készített személyes hangvételű levelében Ilkay Gündogan, a német válogatott csapatkapitánya. A török származású középpályás lett az első olyan csapatkapitány a németeknél, aki bevándorlók gyermeke – ezt nem mi, hanem a Barcelona középpályása maga emelte ki. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: büszkébb már nem is lehetne.
„Olyan időket élünk, amikor egyre több és több front épül ki köztünk. Az emberek többé nem hallgatják meg egymást. Mint csapat az a célunk, hogy az országunkban élőket közelebb hozzuk egymáshoz legalább erre a néhány hétre. Szeretnénk kohéziót teremteni, és elérni azt, hogy az emberek ismét büszkék legyenek a német válogatottra – és önmagukra” – írta, hozzátéve, hogy az Eb a lehető legjobb alkalom arra, hogy ismét bizonyítsák, a futball képes összehozni az embereket, és erős közösségteremtő eszközzé válni.
Az egész német sajtó nagyon készül a rajtra, a patinás szaklap, a Kicker pedig egy közel 200 oldalas bookazine-t adott ki az alkalomra – már-már hagyományosan. Ebben a néhány hónapja még a német válogatottat ekéző Matthias Sammeré a főszerep, aki a Német Labdarúgó-szövetség korábbi technikai vezetője szerint „a válogatott Európa-bajnok lesz”, és legrosszabb esetben is fel fogja idézni a Gündogan által is említett 2006-os világbajnoki élményeket. A német válogatottat legutóbb talán épp az akkori torna előtt írták le ennyien és ennyire, érdekesség, hogy a mostani, világranglistás 16. helyüknél is az akkori – ugyancsak müncheni – rajtot megelőzően voltak gyengébbek, 18.-ok.
Sammer az interjú egy pontján arra utal egyébként, hogy a nagy meglepetésre kimaradt Mats Hummels, és a magyar szempontból egyáltalán nem kedves emlékeket idéző Leon Goretzka kihagyása is azért történhetett meg, „nehogy bomlasszák az öltözőt”. Toni Kroos visszacsábítását ugyanakkor óriási ötletként és sikerként könyvelte el – valahogy úgy, mint a német szaksajtó egésze. Szerinte a Julian Nagelsmann által kialakított keret minőségi, már csak annyi kell a sikerrecepthez, hogy igazi csapattá formálódjanak.
Csütörtök este a belvárost járva is vidám németekkel és legalább olyan vidám skót szoknyás vendégdrukkerekkel találkoztunk. A müncheni városháza előtti főtér igazi fiesztahangulatot árasztott, nyakalták a literes korsókból a sört, énekeltek-daloltak a már jó előre ünneplőbe – jelen esetben értsd: futballmezekbe – öltözött szurkolók.
A skótoknál is elég széles szórása volt a várható eredményekről szóló kérdésemre adott válaszoknak: volt, aki szerint akár meg is lephetik a hivatalos kommunikációjuk alapján talán a kelleténél is magabiztosabb németeket, más egy tisztes helytállást és szűk vereséget is elfogadna. Főleg úgy, ha utána a két – papíron a németeknél – gyengébb ellenfél, azaz Svájc és Magyarország ellen elkerülik a vereséget, és legalább egy győzelem is összejön. Szerencsére nem szívták nagyon mellre a megjegyzést, hogy a legjobb az lenne, ha a németeket meglepnék, a csoportkör harmadik fordulójában viszont Magyarországtól tisztes vereséget szenvednének…
Az egyik hagyományos sörkertben figyelve az eseményeket szintén azt láthattuk, a müncheni szurkolók többsége kifejezetten békés, a németek örülnek a vendégeknek: együtt koccintgattak a skótokkal, miközben oda-vissza froclizták egymást.
Horváth Bettinával, a Bayern München akadémiájának női csapatainál dolgozó magyar kapusedzővel volt egyébként találkozónk a belvárosban. Szerinte a barátságos hangulat egyúttal jel is: a legtöbb német szurkoló nem teszi olyan magasra az elvárásait válogatottja eredményességét illetően, mint Sammer vagy Gündogan. Inkább igyekszik élvezni a futballünnepet.
Horváth több mint tíz éve él Németországban, s negyedik éve dolgozik a Bayernnél. Szerinte a drukkerek többsége tisztában van azzal, hogy bár vannak klasszisjátékosaik, a csapatépítés az elmúlt években korántsem alakult olyan jól, az idősebb játékosaik már nem feltétlenül képesek egy ilyen hosszú torna alatt végig világklasszis teljesítményt nyújtani, a fiatalabbak pedig hiába nagy reményűek, egy hazai rendezésű Eb jelentette mentális nyomással még nem találkozhattak.
Kitértünk a kapusokra is, a 38 éves Manuel Neuer és a 32 éves Marc-André ter Stegen csatáját illetően pedig komoly megosztottságot lát a németek között. Sokan kezdetnék Ter Stegent, mert egyszerűen stabilabb teljesítményre képes a Barcelona játékosa, mint müncheni kollégája, ráadásul az életkor is inkább mellette szól. Az általános meglátása Neuerről az, hogy kár lenne vitatni, hogy még ma is a világ egyik legjobb hálóőre, de egyértelműen nincs azon a szinten, mint 2017-es lábtörése előtt volt, a 2022-es síbalesete pedig ugyancsak nem tett neki jót. A mozdulatai technikai kivitelezésében sokszor azt látja, nem olyan tiszták, precízek, mint egy ilyen szintű kapustól várható lenne: „egyre többször érezni azt, hogy rutinból dolgozik”.
Edző legyen a talpán, aki egy ilyen legendás státusznak örvendő veterán kapussal mindenesetre meg tudja tenni, hogy kispadra nevezi egy hazai világesemény előtt. Bár ha a 2006-os vb-vel vont párhuzamot hozzuk, anno Oliver Kahn padoztatása egész jól bejött a német válogatottnál Jens Lehmann javára.
Mindenesetre – ugyancsak a hivatalos álláspont szerint – a németeknél nincs kapuskérdés, ahogyan arra a Sport Bild beharangozója is ismételten kitért.
S maradjunk is még egy kicsit a Bildnél!
A lap ma estére egy
Neuer–Kimmich, Rüdiger, Tah, Mittelstadt–Andrich, Kroos–Musiala, Gündogan, Wirtz–Havertz
kezdőt valószínűsít hazai oldalról, míg a skótoknál
Gunn–Raiston, Porteous, Hendry, Tierny, Robertson–McGregor, Gilmour–McTominay, McGinn–Ch. Adams
tizenegy lehet ott az első perctől kezdve.
A TZ az, amelynek cikkei sokkal inkább a Horváth által említett óvatosan bizakodó közhangulatot sugallják. „Kezdődik Nagelsmann Európa-bajnoki missziója” – hirdetik, miközben egy kisebb szójátékkal (Bundes[r]adler, alatta pedig egy kép, ahogyan Naglesmann teker) azt állítják, a szövetségi sasoknak meg van az esélyük, hogy beleszóljanak a címért folyó harcba. Közben a cikkben viszont kiemelik a 36 esztendős tréner azon kijelentését is, bár egyértelműek a céljaik a válogatottnál, „nem élet-halál kérdésként” állnak az Eb-győzelemhez.
A Bonke, Kessler szerzőpáros szerint egyébként a kontinensbajnokság Nagelsmann számára is remek lehetőség, hogy a Bayernnél kissé megtépázott hírnevét helyreállítsa. Efelé remek első lépés a müncheni nyitómeccs, amelyen 66 ezer néző, ezek közül több mint 50 ezer jó eséllyel német (!) drukker, a tv-képernyők előtt pedig milliók szorítanak majd a „nationalelf” sikeréért, miközben a skót ellenfél sem ígérkezik verhetetlennek. Ugyanakkor a cikk szerint ez a német válogatott
„álmodozhat, de csak akkor lehet igazán eredményes, ha minden meccsén kőkeményen megküzd a sikerért”.
A TZ-ben csoportellenfélként a magyar válogatott is kapott egy hasábot, ebben Gulácsi Péter, az RB Leipzig és nemzeti tizenegyünk kapusát idézik Marco Rossi habitusáról és filozófiájáról. Az idézet szerint Rossi igazi olasz, akinek a taktika és a szervezettség a mindene, ám eközben remek ember is, és ezt az oldalát sem fél kimutatni senkinek. Gulácsi gondolatai közül egyébként kiemelik még, hogy milyen remek a kémia a magyar öltözőn belül, és hogy ez jelentős részben Rossi hozzáállásának is köszönhető. „Mindenki szeret a válogatotthoz jönni, függetlenül attól, hogy kezdő vagy épp csereember lesz a meccsen” – idézik a rutinos hálóőrt a Magyar Ancelotti című anyagban.
A svájciakra kanyarodva azt a következtetést vonják le, kicsit épp önmaguk számára teremtették meg a mumust, elvégre Granit Xhaka a Bayer Leverkusennél futott szenzációs idénye után kellő önbizalommal mozgathatja és forgathatja majd a „natit”, és talán épp ez az az önbizalom, ami az elmúlt években hiányzott abból a válogatottból.
A lapban akad egy nagyobb interjú Marcos Sennával is, a 2008-ban – épp a németeket legyőzve a fináléban – Eb-címet nyerő spanyol válogatott középpályásával, aki a várható játékstílusok kapcsán azt hangsúlyozta, a „tikitaka még nem halt meg”, a labdabiztos, labdaügyes csapatok képesek lehetnek kellő dominanciával a legjobban védekező együttesek megroppantására is.
Az Abendzeitung is bőséges Európa-bajnoki melléklettel jelent meg péntek reggel Münchenben. A vezető anyagukban pink-partyt emlegetve a német válogatott idei második számú rózsaszín-lila-kék színátmenetes, a gyártó Adidas kommunikációja szerint a sokszínűség és a befogadás szimbólumát jelentő szerelésére utalva.
Stefan WImberger cikke azonban közel sem olyan optimista, mint a cím sugallja. Arról ír, a német labdarúgás közel sem az, mint tíz éve, a Maracanában aratott világbajnoki diadal idején volt. „Akkor néhányan egy új német sikerkorszakot jósoltak, de tíz évvel később már látjuk, ez a korszak nem jött el. Az elmúlt tornák német teljesítményét leginkább a fizikai fájdalommal járó »áucs!« felkiáltással foglalhatnánk össze.”
Az AZ szerzője is kiemeli, milyen jelentős lehet Kroos visszatérése, de arról is ír, a tíz felkészülési mérkőzés, amit az elmúlt másfél évben játszottak – ezek közül nyolcat csupán Nagelsmann-nal –, nem épp azt mutatja, hogy egyértelmű lenne az irány, és a német szövetség, illetve válogatott rátalált volna a sikerreceptre. A szerencséjük talán az, hogy a legutóbbi torna óta sok más, erősnek vélt rivális tévelyedett el kissé, itt az olaszokat és a spanyolokat emeli még ki, bár utóbbi a Nemzetek Ligája-szereplése alapján nem feltétlenül szolgál rá minderre.
Egy másik cikkben a három csoportrivális felkészülését és esélyeit elemzik, kiemelve, hogy a főpróbát egyedül a magyar válogatott tudta megnyerni. A cikkből süt egyfajta büszkeség, amikor arról írnak, a mi alapembereink közül szinte minden kulcsfigura Németországban játszik vagy játszott. Szoboszlai Dominikről pedig azt írják, ez az Eb lehet az a torna, amelyen valóban a világsztárok közé emelkedik. Már amennyiben képes lesz a magyar válogatott az ő főszereplésével kitörni az underdog szerepéből…
Efelé szombaton, Kölnben tehetnek majd egy lépést a mieink – Svájc ellen.
2. forduló
3. forduló
(Borítókép: Német futballszurkolók ünnepelnek 2006. június 24-én Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)