Nyilasi Tibor ma ünnepli a hetvenedik születésnapját. Annak, aki vele egyidős, és még mindig a tejfelesszájú kölyökre emlékszik, aki 18 évesen meghódította az NB I-et, húszévesen pedig már a válogatottat, mindez hihetetlen. Pedig Nyíl tényleg hetvenéves. Ugyan nem néz ki annyinak, az esze még mindig vág, mint a beretva, és ha kell, csípőből elereszt egy-egy találó poént. Olyan magabiztosan, mint ahogy annak idején kirojtozta az ellenfelek hálóját.
Nyilasi Tibor Törőcsik Andrással, Détári Lajossal és Gera Zoltánnal – no és természetesen most már Szoboszlai Dominikkel – együtt vagy sokak szerint előtt az utóbbi fél évszázad legnagyobb magyar labdarúgója. A FourFourTwo szaklap magyar kiadása 2010-ben reprezentatív körkérdést rendezett, összeállítandó minden idők ötven legjobb magyar futballistájának listáját. Ezen Nyilasi a jelzésértékű 13. helyen végzett (pályafutását meglehetősen balszerencsés epizódok tarkították), megelőzve kortársai közül többek között Détárit (18.), Törőcsiket (21.), Fazekas Lászlót (25.). Előtte kizárólag nála jóval idősebb, a régi időkben aktív futballisták végeztek.
2010 óta eltelt több mint 14 év, benne Gera pályafutásának utolsó éveivel és Szoboszlai mostanában kiteljesedő karrierjével, maximum ők ketten ékelődhettek be „Nyíl” mellé/elé a rangsorba. A 70 éves Nyilasi manapság a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja, papíron a szakmai bizottság elnöke. Papíron…
Sokan nem hiszik el Nyilasi Tiborról, akinek zöld vér folyik az ereiben, hogy 1955. január 18-án, egy keddi napon Várpalotán született. Pedig ez az igazság. Igaz, szüleivel hamar felköltözött a fővárosba, a Vízivárosba, a kis Tibi a Medve utcai általános iskolába járt. A tanulás mellett vagy előtt a foci volt a szenvedélye, a közeli grundokon, a Ganz-gyár környékén, a Mária téren bőven volt lehetőség rúgni a labdát. A kapusoknak komoly gondjaik támadtak, ha a másik csapatban ott játszott a nyurga Nyilasi Tibor, aki mire befejezte az általános iskolát, már elérte a száznyolcvan centis magasságot, és 46-os cipőt viselt.
A Vízivárosból a gyalog is könnyen elérhető Úttörőstadion SC volt az egyetlen klubja itthon a Ferencvároson kívül. 1965 augusztusában, tízévesen kezdett járni edzésekre a Margitszigetre, Sepsi Attila edző labdarúgószakkörébe. Édesapja, Nyilasi János feljegyezte pontosan azt is, hogy az első igazolást, 88 Bp. – XIII. 638948-as számmal, 1966. február 23-án állították ki a nyurga fiú részére.
Először 1967. április 14-én léphetett pályára tétmérkőzésen. Azon a napon kezdetét vette sikeres pályafutása. Az Úttörőstadion csapatában 68 mérkőzésen 124 gólt szerzett, majdnem megvolt a meccsenkénti kétgólos átlaga. Nem csoda, hogy leigazolta a Fradi, a Nyilasi család szíve csapata. Kertész János, az ifjúsági csapat edzője figyelt fel rá a Margitszigeten.
Az NB I-ben 1973. május 19-én mutatkozott be a Ferencváros–Komló-mérkőzésen, az 53. percben Engelbrecht Zoltán helyére küldte be Csanádi Ferenc vezetőedző. A Népsport tudósítója, Rózsa András így értékelte a 18 éves fiatalember debütálását. „A fiatal Nyilasi szemmel láthatóan lámpalázas volt, így nem tudta azt a játékot nyújtani, ami tehetsége révén elvárható tőle.” És az újságíró a nem túl acélos 4-es osztályzattal honorálta hősünk teljesítményét.
A folytatás persze sokkal jobb lett, Tibi hamarosan kopogtatott, sőt dörömbölt a válogatott kapuján. Először is a Dinamo Kijevvel vesztes döntőt játszott a Kupagyőztesek Európa-kupájában a Fradi, majd 1975. augusztus 10-én Teheránban Irán ellen Nyíl bemutatkozott a nemzeti tizenegyben, az első szereplést még további 69 követte. Alig két hónappal később, élete ötödik válogatottmérkőzésén október 19-én Szombathelyen Luxemburgot fogadtuk Európa-bajnoki selejtezőn. És 8–1-re kitömtük a vendégeket, Nyilasi élete mérkőzését játszotta, öt gólt szerzett. El is nevezték Luxemburg grófjának. Nyíl a rá jellemző szerénységgel csak annyit mondott:
Fazekas Laci és Pintér Sanyi jobbnál jobb labdákkal tömött, nekem csak át kellett pöckölnöm a labdát a gólvonalon...
Azért ez nem egészen így volt. Az első gólt például 18 méteres szabadrúgásból tekerte bravúrosan a bal felső sarokba:
Közben Dalnoki Jenő keze alatt alakult a Fradi nagyszerű csikócsapata, amely megnyerte az 1975–1976-os bajnokságot.
1976. október 13-án Bécsben a Prater Stadionban barátságos mérkőzésen 4–2-re megvertük az osztrákokat, Nyíl fejelte az első és a második gólt:
A két Nyilasi-gól 5:10-nél és 8:30-nál
Egy héttel később, 1976. október 20-án a Dynamo Dresden elleni Bajnokcsapatok Európa-kupájában (a sorozat a Bajnokok Ligája elődje volt), a nyolcaddöntős mérkőzésen súlyos fejsérülést – koponyarepedést – szenvedett Nyilasi Tibor. A mérkőzés 64. percében a keletnémet Udo Schmuck olyan erővel fejelt a válogatott játékos homlokába, hogy Tibort az Amerikai úti idegsebészeten kellett ellátni! Ezt követően Nyíl majd féléves kihagyásra kényszerült, és csak 1977 tavaszán léphetett újra pályára.
Az 1978-as argentínai világbajnokságon természetesen a magyar válogatott kulcsjátékosa – lett volna, ha nem állítják ki az Argentína elleni nyitómeccsünkön a korszak másik magyar klasszisával, Törőcsikkel együtt. A közhiedelemmel ellentétben szó sem volt arról, hogy az argentinok szándékosan agyonrúgták volna a két fiatal magyar sztárt, egyszerűen elszakadt a cérna Nyílnál és Törőnél is.
1979 októberében Nyilasi 24 évesen váratlanul bejelentette visszavonulását.
Elhatározásom oka, az egészségügyi állapotom megromlott, ezért úgy érzem, a követelményeknek nem tudok teljes mértékben eleget tenni.
Döntésének valójában lelki okai voltak, melyek még az argentínai világbajnokság után, az őt ért kritikákra vezethetők vissza. Sokáig tényleg nem is játszott, csak a következő év februárjában tért vissza a pályára, a legendás sportriporter és akkor már MLSZ-elnök Szepesi György, valamint a legendás Aranycsapat korszakában a keret oszlopos tagjának számító Sándor Károly, vagyis a 75-szörös válogatott Csikar unszolására. Szerencsére Nyilasi gyorsan utolérte magát, játékán nem látszott meg a kihagyás, sőt...
1980 nyarától pályafutása legjobb hazai szezonját futotta. Az 1980–1981-es idényben magyar bajnok, gólkirály és európai ezüstcipős lett. Meghívást kapott az Európa-válogatottba, 1981. augusztus 18-án játszott Prágában, Csehszlovákia ellen. 1981 végén az MLSZ az év játékosának választotta. Pályafutása második világbajnoksága az 1982-es spanyolországi volt, két gólt szerzett három mérkőzésen (mindkettőt Salvador ellen).
1983. június 11-én a Csepel elleni bajnokin lejátszotta pályafutása utolsó bajnoki meccsét az FTC színeiben. 383 mérkőzésen 220 gólt szerzett zöld-fehérben, bajnoki mérlege 243/132. Az egyetlen játékos, aki kétszer is kiérdemelte a Népsport, illetve a Nemzeti Sport maximális, tízes osztályzatát. (1979. március 14-én négy gólt ért el a Tatabánya, 1980. október 26-án hármat a bajnoki címvédő Bp. Honvéd ellen.)
A búcsú a Fraditól azért következett be, mert a bécsi Austria Wien 1983 nyarán leszerződtette Nyilasit. A Fradi 6,5 millió schillinget kapott 28 éves csillagáért, aki a lila-fehéreknél már az első évében bajnoki gólkirály lett. Öt szezont játszott légiósként, három bajnoki címet nyert, egyszeres kupagyőztes volt Ausztriában, olvasható az MLSZ honlapján Dénes Tamás kollégánk nagyszerű összegzésében. 1983 és 1988 között 176 hivatalos mérkőzésen 111 gólt szerzett (a bajnokságban 121/81). Annak ellenére is hűséges maradt a bécsiekhez, hogy a Girondins Bordeaux-nál kétszer annyit kereshetett volna. (Újabb, Nyilasi végtelen korrektségére jellemző adalék.) 1988. május 14-én zárta le a játékoskarrierjét, az Admira elleni bajnoki találkozóval.
No de közben a válogatottban is történt egy s más. Mezey György vezetésével a nemzeti együttes az első helyre került Európában a rangsorban, és kijutott az 1986-os mexikói világbajnokságra. A válogatott csapatkapitánya, a támadójáték kulcsfigurája Nyilasi Tibor volt.
Igen ám, de Tibort hónapok óta súlyos gerincfájdalmak gyötörték, kiderült, gerincsérve van. A műtétet egyre húzták-halasztották, míg végül 1986. március 21-én dr. Jakab Gábor főorvos a Sportkórházban megoperálta.
A műtétet e sorok írója az MTI tudósítójaként a műtő előtti folyosón izgulta végig. Jakab doktor a műtőből kijőve azt mondta, a műtét sikerült, Tibor hat-nyolc héttel később elkezdheti az edzéseket. Gyors fejszámolás: akkor játszhat a mexikói világbajnokságon!
Nyíl a válogatott csapatkapitánya, mondhatni, legfontosabb játékosa volt – mondta az Indexnek az egykori játékostárs (a Fradiban és a válogatottban is), Esterházy Márton. – Túl azon, hogy fantasztikus játékintelligenciával megáldott, gólveszélyes, remekül irányító középpályás volt, ő jelentette az összekötő kapcsot köztünk, játékosok és Mezey György szövetségi kapitány között. Nagyon számítottunk rá a mexikói világbajnokságon.
Nyilasi azonban nem utazott ki már a lienzi magaslati edzőtáborba sem. Méghozzá máig tisztázatlan körülmények között. Ami tény: Mezey György szövetségi kapitány május elsején, amikor a csapatbusz elindult Lienz felé, Tibort nem engedte felszállni, sőt állítólag leparancsolta onnan. Nem volt tisztázott a viszony a válogatott és az Austria Wien között, Nyílnak egyszerre kellett volna lennie itt is, ott is, miközben még korántsem volt teljesen egészséges. Az egész helyzet nem tetszett Mezeynek, így aztán inkább lemondott csapatkapitányáról.
Mi viszont Lienzben, Pepi Stiegler panziójában mindennap vártuk, hogy majdcsak felbukkan a Nyílt szállító autó – mondta Esterházy. – De az autó nem jött. Pedig meggyőződésem, ha Nyíl köztünk van, még ha nem is teljesen egészséges, a puszta jelenlétével jótékony hatással lett volna a csapatra. És abban is biztos vagyok, ha ő ott van Irapuatóban, akkor már az első, déli tizenkét órakor, a tűző napsütésben tartott edzés után jelezte volna Mezeynek, hogy ez így nem jó, ennek rossz vége lesz. Nem azt mondom, hogy vele biztosan nincs a szovjetek elleni 0–6, de hogy jobban szerepeltünk volna, azt lefogadom.
Esterházynak ettől függetlenül az a véleménye, hogy az utóbbi fél évszázad legjobb magyar futballistája vagy Nyilasi, vagy Törőcsik volt, és a többiek, Détári, Gera, Szoboszlai csak utánuk következnek. Persze most még nem tudni, Szoboszlai végül hová növi ki magát.
Amikor megkérdezem Mezey Györgyöt, mi a véleménye Nyilasiról, a 83 éves mester nem spórol a felsőfokú jelzőkkel.
Óriási játékos volt, mindent tudott, amit a futballban tudni kell – fogalmazott a ’86-os válogatott szövetségi kapitánya. – Az egy dolog, hogy nagyon érezte a kaput, szenzációsan cselezett, remekül fedezte a labdát, kiválóan fejelt, de látott is a pályán. Vérében volt a futball. Abban viszont nem osztom Marci véleményét, hogy ő lett volna az összekötő kapocs a csapat és közöttem. Arra ő a visszahúzódó, túlságosan óvatos természete miatt alkalmatlan volt. A szószólót Nagy Antinak hívták, aki bár nem volt akkora klasszis, mint Nyíl, de hatékonyan tudta és merte képviselni a csapat érdekeit. Ellenben Tiborból kiváló szövetségi kapitány lett volna, kár, hogy nem állt bele ebbe a kihívásba.
Ismerve Mezey hiperérzékenységét, azt a kérdést, hogy miként emlékszik vissza az elindulásra a lienzi edzőtáborba, inkább nem feszegetem. Jól is teszem, mert amikor futólag szóba hozom, ezt a különös választ kapom Mezeytől:
Autóbusz? Hogy valaki leszállította volna Tibort? Nem is tudom, miről beszél...
No, mindegy is. Így hát Nyilasi Tibor utolsó válogatottmérkőzése az 1985. október 16-án Cardiffban játszott Wales–Magyarország barátságos találkozó volt, amit 3–0-ra megnyertünk. Nyíl 30 évesen, 70 válogatott találkozó után búcsúzott el a címeres meztől.
Visszavonulása után néhány éves szünetet követően 1990-ben lett a Ferencváros edzője, az első korszaka 1990. augusztus 10-től 1994. június 15-ig tartott, benne az 1992-es bajnoki címmel. Emellett háromszor nyerte el a Magyar Kupát (1991, 1993, 1994), kétszer a hazai Szuperkupát (1993, 1994). Másodjára 1997. június 28-án kérték fel, és 1998. november 28-ig irányította a zöld-fehéreket, ez utóbbi időszak már kevésbé volt sikeres.
Nyilasi évtizedek óta a Sport 1 televízió szakkommentátora, az MLSZ elnökségi tagja és (papíron) a szakmai bizottság elnöke, bár ez utóbbi testület ma már csak nevében létezik. Viszont utóbbi két funkciója társadalmi.
És hogy milyen szerény, önzetlen, nagylelkű ember Nyilasi Tibor, arra egy példa, amit Máté Páltól, a Sport TV főszerkesztőjétől tudunk.
Tibi is ott volt a legutóbbi Prima Primissima díj jelöltjeinek rövidlistáján, de szólt nekem, hogy vegyük le onnan a nevét, mert ő nem szorul rá az ezzel járó 50 000 svájci frankra. Bárki más lesz a nyertes, egészen biztosan jobb helye lesz a pénznek, mint nála. Pedig esélyes volt. Hát ilyen ember ő...
Ilyen bizony a ma 70 éves Nyilasi Tibor. Szerény, visszahúzódó, a reflektorfényt kerülő ember. Olyannyira, hogy hiába próbáltuk becserkészni a kerek évforduló ürügyén, udvariasan, de határozottan kitért az interjú elől.
Még szerencse, hogy a magyar futball történetének egyik legpazarabb pályafutása beszél helyette.
(Borítókép: Nyilasi Tibor 2024. május 3-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)