A Magyar Labdarúgó-szövetség, hol az elnöke finomabb célzásaival, hol a különböző munkacsoportok által kidolgozott támogatási rendszerekkel, igyekszik arra sarkalni a hazai klubcsapatokat, hogy minél több fiatalnak adjanak bizonyítási lehetőséget a labdarúgó NB I-ben. A honi élvonal őszi csatározásai alapján összeszedtünk öt 2004. január 1-je után született tehetséget, akik – bár egytől egyig rendkívül fiatalok – akár önmagukban is okot jelenthetnek arra, hogy a drukkerek kijárjanak a stadionokba. Egyúttal ékes példáját adják annak, hogy megfelelő türelem és bizalom mellett a magyar fiatalok sem olyan elveszettek a pályán.
Noha a Zalaegerszeg ősze erősen a feledhető kategóriába esik, erről a legkevésbé sem Dénes Csanád tehet. A kék-fehérek mindössze 20 esztendős szélsőtámadója két gól mellett hat asszisztot tett a közösbe, ezzel a ZTE góljainak 45 százalékában vállalt közvetlen szerepet! Ballábassága kifejezetten kiszámíthatatlanná teszi, a jobb szélről befelé húzódva rendre veszélyt jelenthet. Meccsenként 1,9 lövése azt mutatja, közvetlenül a kapu előtt sem jön zavarba, 7 százalékos hatékonysága azonban azt is alátámasztja, van még benne potenciál. Elsősorban mégis inkább az utolsó, utolsó előtti passzokban vállalt szerepe lehengerlő: meccsenként 1,4 kulcspassz fűződik a nevéhez. Meccsenként 2 sikeres cselt átlagol, és támadóhoz képest kifejezetten jó arányban, 46 százalékkal nyeri a párharcait. Üde színfoltja nemcsak csapatának, de az egész NB I-nek is.
Flexibilis támadó, a támadóharmadban több poszton bevethető, és ott rendre jó döntéseket hoz. Kiemelkedő bal lába van, az összjátékban és az egy az egy elleni szituációkban is jól használja ki a technikai képzettségéből fakadó előnyét. Noha a Ferencvárosban nem kapott potenciáljának megfelelő játékmennyiséget, az el-elmaradó játékpercek mellett pedig kissé hullámzó őszt produkált, az Európa-ligában is, és az NB I-ben is voltak kiemelkedő mérkőzései. Nem véletlen, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány is lehetőséget adott neki, hogy a magyar válogatott edzőtáborában, sőt néhány perc erejéig – Németország ellen a hajrára beszállva – a telt házas Puskás Arénában is bizonyítsa rátermettségét. Több játékperc mellett alighanem még kiegyensúlyozottabb teljesítményre lenne képes.
Nemzetközi szinten is kiemelkedő potenciállal rendelkezik, lábbal nemzetközi szinten is remekül bánik a labdával. Óriási erénye, hogy minden szituációban higgadtságot sugároz. A ziccereknél és a távoli lövéseknél is óriási bravúrokra képes, rendelkezik minden olyan készséggel és képzettséggel, ami a mai kapusok felé kiemelt elvárás a modern fociban. A fizikai paraméterei is megfelelnek a kapusokkal szemben támasztott elvárásoknak, de életkorából fakadóan további lehetőség rejtőzik benne. Mindig együtt él a játékkal, a folyamatos koncentrációnak köszönhetően akkor is megoldja a feladatot, amikor viszonylag kevés dolga van, és ritkán érkezik lövés kapujára. Az őszt a mérkőzések legalább kétharmadán pályára lépett kapusok közül a harmadik legjobb védési hatékonysággal (71,2 százalék) zárta, Dibusz Dénes és Ricardo Piscitelli mögött. A tizenhatoson belülről érkező gólszerzési kísérletek hatástalanításában pedig az FTC-felnőttválogatott hálóőrének teljesítményét is felülmúlta.
Arról, hogy mindezt hogyan élte meg, épp a Sportcast e heti adásában mesélt.
Óriási munkabírás jellemzi a nyáron Dániából hazacsábított középpályást, nem véletlen, hogy az eredetileg csak decemberig szóló kölcsönszerződését már meg is hosszabbította a Loki. Noha nem mindig az ő játéka a legszembetűnőbb, óriási munka- és teherbírása jóval idősebb játékosok számára is példa lehet. Ősszel nemegyszer a DVSC legtöbbet futó játékosa volt, mezőnymunkájával kiemelkedő szerepet vállalt az FTC vagy épp az ETO FC Győr elleni pontszerzésben is. Ráadásul nem csak sokat és jól helyezkedve mozog, kiemelkedő számokat tudhat magáénak az egyéni játékintenzitást talán legjobban mutató, a sprintek sebességétől éppen csak elmaradó nagy intenzitású futások számában és méterben kifejezett távolságában is. Ezzel a Loki középpályájának egyik legsokoldalúbb, a statikusságot kis túlzással hírből sem ismerő tagja. Az sem véletlen, hogy a 2004. január 1-je után született fiatalok közül övé volt a legtöbb játékperc ősszel.
Listánk utolsó szereplője nem biztos, hogy sokáig kényeztetheti még a győri szurkolókat játékával. A 2004-es születésű Tóth Rajmund az ETO-nál járta végig a korosztályos csapatokat, lett utánpótlás-válogatott, és produkált rendkívül kiegyensúlyozott őszt az NB I kellemes meglepetését szállító újoncnál. A zöld-fehérek mind a tizenhat mérkőzésén lehetőséget kapott (az FTC elleni bajnokit tavasszal kell pótolni), öt kivételével végig is játszotta azokat. Egy gólpassz is fűződik a nevéhez, noha nem elsősorban a támadók segítése a fő feladata. Bátran ütközik, a meccsenkénti 4,5 visszaszerzett labdája, 5,2 szerelése és 55 százalékos hatékonyság mellett nyert, átlag 6 sikeres párharca önmagáért beszél. Nem véletlen, hogy sajtóhírek szerint nagyon közel áll ahhoz, hogy az NB I-ből ritkán látható ugrással mexikói kalandba fogjon, és az FC Juárez színeiben folytassa pályafutását.
Tizenhét forduló után a Puskás Akadémia 35 ponttal áll a labdarúgó NB I tabellájának élén, egy ponttal megelőzve a címvédő Ferencvárost. Ugyanakkor az FTC eddig eggyel kevesebb mérkőzést játszott le, így vesztett pontok tekintetében már most jobb helyzetben van felcsúti riválisánál.
A PAFC a 7. helyezett Fehérvár FC otthonában lép pályára az első tavaszi fordulóban (szombat, 17.00), míg a Ferencváros az örökrangadón fogadja a 4. helyen telelő MTK Budapestet vasárnap este (20.15).
A tavasz egyik legkomolyabb rangadójára sem kell sokat várni, a 19. fordulóban (tavasszal a másodikban) a Puskás Akadémia ellenfele a Ferencváros lesz a Pancho Arénában. Igazi hatpontos meccs lesz, melynek végkimenetele a bajnoki arany sorsára is döntő befolyással lehet.
LABDARÚGÓ NB I
18. forduló
Szombat
Vasárnap