A spanyol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban (La Liga) szoros versenyfutás bontakozott ki az aranyéremért a Real Madrid, a Barcelona és az Atlético Madrid között. Sztárcsapatok lévén természetes, hogy a vetélkedésüket hatalmas érdeklődés övezi világszerte. Azonban van egy másik európai bajnokság, amely izgalmak terén köröket verhet a spanyol gigászok csatájára. A német másodosztály küzdelmeiről van szó, amelyben tényleg bárki megverhet bárkit, és a pontvadászat hajrájára lassan ráfordulva képtelenség megmondani, melyik lesz az a két csapat, amely jövőre biztosan a német élvonalban (Bundesliga) szerepelhet.
A német másodosztályra most könnyű szívvel rámondhatjuk, hogy a világ egyik legizgalmasabb futballbajnoksága, tekintve, hogy sok csapat van még versenyben a feljutásért, úgy, hogy a szezon fele már lement. A bajnokság zárása előtt 12 fordulóval a Köln áll az első helyen 40 ponttal, de a második Hamburgnak és a harmadik Kaiserslauternnek is mindössze egy pont a hátránya a listavezetőhöz képest. De még a kilencedik Nürberg is simán lőtávolban van a 34 pontjával.
A tizedik Karlsruhe a bajnoki címben és a közvetlen feljutásban talán már nem bízhat, de a harmadik hely elcsípésében még reménykedhet, ami ugyebár osztályozót érne (a másodosztály bronzérmese a Bundesliga 16. helyezettjével játszik oda-vissza, a párharc győztese indulhat az élvonalban a következő szezonban).
Mivel ennyire szoros a tabella, senkinek nem fér bele egy-egy rossz széria, ha mondjuk vesszük a Kölnt, akkor látjuk, hogy 2-3 rossz meccs után simán üldöző lehet az aktuális listavezetőből, mert egy gyengébb periódus garantált szánkázást jelentene a középmezőnybe.
A klubok szinte hetente cserélődnek a bajnokság élén,
a Magdeburgnak egészen hihetetlen módon úgy sikerült felkapaszkodnia a harmadik helyre, hogy ebben a szezonban eddig egyetlen egyszer tudott hazai környezetben nyerni,
Valentin-napján a Kölnt verte meg 3–0-ra.
A 2023–2024-es évadban a mérkőzések 29 százaléka (180-ból 52) végződött döntetlennel a német második vonalban, ez is jól mutatja, mennyire kiegyensúlyozott bajnokságról van szó. Stefan Walther, a Hamburger Abendblatt újságírója úgy látja, a közvetítési bevételek elosztása az egyik oka a liga versenyképességének.
Mint rámutatott, a közvetítési jogok eladásából származó pénz 80 százaléka a Bundesligához kerül, míg a maradékot a másodosztályú klubok között osztják szét. Ez azt jelenti, hogy ebből a forrásból nagyjából mindenki ugyanannyi pénzhez jut, így a klubok hasonló erősségű kereteket alakítanak ki. Viszont a feljutók (náluk a költségvetés 10-15 százalékát a tévés bevételek adják) nehezen veszik fel a versenyt a topcsapatokkal a Bundesligában, ahol más az elosztási metódus.
Érdemes kitérni a Kaiserslauternre, amely a közelmúltban megjárta a poklot, de sikerült felfelé ívelő pályára állítani a szebb napokat megélt klubot. A pénzügyi válságba kerülő csapat 2018-ban a harmadosztályban találta magát, de sikerült talpra állnia, és az elmúlt szezonban még a Német Kupa döntőjébe is bejutott.
„Kaiserslautern lakossága alig éri el a 100 ezret, ennek ellenére a csapatnak nagy stadionja van, amely 50 000 fő befogadására képes. A klubnál úgy gondolják, hogy a helyük a német élvonalban van” – mondta George Brown, az amerikai Kaiserslautern Fan Club alapítója a BBC-nek.
A már említett Magdeburg a régi Kelet-Németország egyetlen csapata, amely európai trófeát nyert – az 1974-es KEK-döntőben az AC Milant győzte le a német klub 2–0-ra –, de még soha nem szerepelt a Bundesligában.
A pocsék hazai mérlegükről volt már szó, ugyanakkor vendégségben nagyon hasítanak, tíz győzelmükből kilencet idegenben arattak.
A Fortuna Düsseldorfra is oda kell figyelni, amely az előző szezonban lemaradt a feljutásról, pedig a rájátszásban nagy előnyre tett szert. Mögötte olyan jól ismert nevek tülekednek, mint a Hannover és a Nürnberg, és ott van az SV Elversberg, amely mindössze a második szezonját kezdte meg a második ligában, de a 16. játéknapon még vezette is a bajnokságot.
A hangulatra nem lehet panasz a mérkőzéseken, meccsenként átlagosan több mint 30 000 szurkoló van kint a stadionokban minden hétvégén. A nézőszámot persze megdobják az olyan nagy múlttal rendelkező csapatok, mint a Hamburg, a Hertha Berlin és a Schalke. Utóbbi kettő azonban nem a feljutásért, hanem a bennmaradásért küzd, a berlinieknél edzőváltás is történt a gyenge szereplés okán (Dárdai Pál korábban kijelentette, hogy nem szeretne újra leülni a csapat kispadjára).
A 19. fordulóban nem kevesebb, mint 71 500 néző volt kíváncsi a Hertha–Hamburg-mérkőzésre, míg a Schalke a Nürnberggel csapott össze a telt házas Veltins-Arenában (62 278 néző).
Abban a körben új nézőrekord született a 2. Bundesligában, a kilenc mérkőzés összesen 322 468-an látogatót csábított ki a lelátókra, ami közel 36 ezres átlagot jelent.
A lenyűgöző tömegek azt is tükrözik, hogy a német klubok szoros kapcsolatot tartanak fenn a helyi közöségekkel az „50+1” szabály révén, amely megtiltja, hogy a külföldi befektetők többségi tulajdonosokká váljanak. Emellett a méltányos jegyáraknak köszönhetően több ember élvezheti a meccsnapok élményét.
Stefan Walther szerint az, hogy a Bundesliga kettőben ennyi nagy múltú egyesület van jelen, a rossz irányítás nyilvánvaló jele (az 1983-ban BEK-et nyerő, hatszoros német bajnok Hamburg a 2018-as kiesése óta nem tudta visszaverekedni magát a legjobbak közé).
„Néhány nagyobb németországi klubra már korábban is jellemző volt a pocsék pénzügyi gazdálkodás. Ők nagyobb anyagi tartalékokkal rendelkeznek a jegybevételek és a szponzori támogatások révén, mint a kisebb klubok, ugyanakkor ez a helyzet nagyobb teret adott a potenciális rossz befektetéseknek is. Így történhetett meg, hogy a kisebb klubok, mint a Heidenheim és a Holstein Kiel, okos csapatépítéssel és kevésbé bürokratikus döntéshozatali folyamatokkal megelőzték a nagyobb klubokat. És ez valójában nagy probléma a német futball számára” – magyarázza Walther.
A német újságíró, hogy amikor a német szövetség megpróbálja eladni a közvetítési jogokat külföldön, akkor az ázsiai, az észak-amerikai és egyéb piacokról olyan visszajelzések érkeznek, hogy az emberek nagy része nem ismeri a Bundesliga csapatainak háromnegyedét.
Az igazság az, hogy senki sem akar pénzt fizetni azért, hogy a Heidenheim, a Bochum vagy a Hoffenheim meccseit nézze. Ezért a német futball óriási összegektől esik el azzal, hogy a Hamburg, a Schalke és a Hertha nem képes visszajutni az élvonalba
– fűzte hozzá.
A spanyol másodosztályban (Segunda División) szintén hatalmas a tömörülés a tabellán. 27 kör után a Mirandes vezeti a tabellát 48 ponttal, a második Racing Santandernek ugyanennyi egysége van, viszont hárommal rosszabb a gólkülönbsége, ezért van eggyel hátrébb. Mögöttük három csapat (Huesca, Elche, Real Oviedo) is 47 ponttal rendelkezik, de a nyolcadik Granadának is csak hat pont a hátránya az éllovashoz képest. Vagyis mondhatjuk, hogy nyolc együttes csatázik a bajnoki címért, hatalmas küzdelem végén dől el, kik jutnak fel automatikusan az élvonalba (a 3–6. helyezett csapatok mini rájátszásban döntik el, ki csatlakozik az első kettőhöz, akik rögvest feljebb kerülnek egy osztállyal).
Említsük meg az angol másodosztályt (Championship), ahol a 33. fordulónál járnak a csapatok – néhány még csak 32-nél –, a tabellát a Leeds vezeti (72 pont), a Sheffield (70) előtt, utánuk azonban nagy a tülekedés a playoffért. (A versenyben maradt négy gárda közül egy még feljut a Premier League-be.) A harmadik helyezett Burnley (65) és a hatodik West Brom (48) között jelentős ugyan a különbség, de utóbbi nyakán szorosan ott liheg a komplett középmezőny, a 13. helyezett QPR-nak 44 pontja van.
Az olasz másodosztályban (Serie B) 26 fordulót követően az éllovas Sassuolo (61 pont) komoly előnyre tett szert, a szintén automatikusan feljutó helyen álló, második Pisa (54) tisztes távolból követi, a playoffot érő harmadik Spezia (50) már utcahosszal van lemaradva. A feljutásért zajló rájátszásban ott még a 8. helyezett is érintett, jelenleg ezt a pozíciót Cesena (34) foglalja el, mindezt úgy, hogy a legrosszabb biztos bennmaradó, a 15. helyen pillanatnyilag álló Mantova (29) hátránya sem jelentős. Bár az együttesnek sokkal inkább maga mögé kell néznie, mint előre: a bennmaradásért már pluszt feladatot teljesítő Sampdoria és Südtirol párost egy ponttal előzi meg csupán.
No és mi a helyzet Magyarországon ebben a dimenzióban mozogva? Ha rápillantunk a labdarúgó NB II tabellájára, azt látjuk, hogy a Kazincbarcika vezeti a bajnokságot, de az előnye csak két pont a Kisvárda előtt, amely azonnal szeretne visszajutni az NB I-be. A harmadik helyen az őszi bajnok Kozármisleny áll, amely 2025-ben még nem nyert bajnokin, a Békéscsabával ikszelt, a Szeged otthonában pedig kikapott 2–0-ra.
Egyébként lehet párhuzamot vonni a német és a magyar másodosztály között, hiszen
az NB II-ben ugyanúgy szerepelnek patinás klubok, mint a BuNdesliga kettőben. Elég csak a Vasas, a Budapest Honvéd és a Tatabánya nevét említeni.
Előbbi kettő 2023-ban pottyant ki az élvonalból (a kispestiek csupán két ponttal szereztek kevesebbet akkor, mint a Vidi, tehát Székesfehérváron is nagyon rezgett a léc). Az angyalföldiek egy szezonnal később majdnem visszajutottak azonnal, azonban az utolsó előtti kanyarban kikaptak a Győr vendégeként, így meglepetésre az ETO lett a második a bajnok Nyíregyháza mögött.
A most futó szezonban gyalázatosan startolt a Honvéd, amely a 16. forduló után még az utolsó helyen állt, azóta sikerült előrébb jönnie egy hellyel, ehhez az is kellett, hogy a Tatabánya pofozógéppé váljon. A klub vezetősége ezt meg is elégelte, és hétfőn kirúgta Dragóner Attila ügyvezetőt és Gyürki Gergely vezetőedzőt, utóbbit aztán Klausz László váltotta a kispadon.