A bajnokság utolsó negyedére fordulva kulcsmérkőzést nyert odahaza a Bolton Wanderers, amely így továbbra is a rájátszásért folyó ádáz harc részese az angol League One-ban. A labdarúgócsapatnál ugyan edzőt váltottak, ám új taktikai elképzelések ide, kissé hullámzó teljesítmény oda, egy valami augusztus vége óta változatlan: Schön Szabolcs neve a négyszeres FA-kupa-győztes klub kezdőjében. Vele beszélgettünk a Bolton Premier League-hez is méltó stadionjában.
Több mint húszezer néző előtt játszott rangadót hétvégén az angol harmadosztályban szereplő Bolton Wanderers. A Leyton Orient elleni, második félidőben megfordított mérkőzést (2–1) pedig hol a jobb, hol a bal szélen futballozva, de végigzakatolta az edzője által külön is megdicsért Schön Szabolcs.
A 24 éves szélső múlt nyáron igazolt a Fehérvártól a másodosztályba vágyó boltoniakhoz, ahol egyből alapemberré vált. Mindezen az sem változtatott, hogy januárban menedzsert váltottak: az együttest öt éven át vezető Ian Evatt helyét a ligát a Plymouth élén egyszer már megnyerő Steven Schumacher vette át.
„Mindig biztat, keressem az egy az egyeket, ha ötből öt nem sikerül, akkor is, mert ha a hatodik jön be a szélen, akkor az is rögvest ziccerrel kecsegtet” – kezdte az Indexnek adott interjút a kilencszeres válogatott szélső, akivel a Bolton stadionjában ültünk le beszélgetni, szűk egy órával a Leyton elleni siker után.
Ami változott a Schumacher-érában, az Schön feladatköre:
bal oldali szárnyvédő helyett első sorban ismét jobb szélső támadóként veszik számításba, ezzel visszakerült az eredeti posztjára, amiről még Bartosz Grzelak, korábbi fehérvári edzője mozdította el.
„Eleinte idegen volt számomra a szárnyvédő posztja, de mai fejjel hálás vagyok azért, hogy ezt kitalálták nekem. A Bolton eredetileg erre a posztra is nézett ki, viszont most sikerült négyvédős rendszerhez kölcsönvennünk Newcastle-ből egy ír utánpótlás-válogatott játékost, így amikor ebben a hadrendben kezdünk, ő is kezd. Kifejezetten modern felfogású az edzőnk, mérkőzés közben is szeret belenyúlni a taktikába, más felállásba szervezni minket, van, hogy három középső védővel játszunk, van, hogy négyen védőzünk. Utóbbi esetben, ahogyan a meccs végén ma is tette, én megyek át. Most mondjuk már elég fáradt voltam, de azt gondolom, amit kellett, megoldottam. Ehhez a sok átszervezéshez jól jönnek neki azok a játékosok, akik több poszton is megállják a helyüket, az átigazolási időszak végén törekedtek is a klubnál arra, hogy így erősítsenek a keretünkön” – mesélte az átalakult szerepköréről.
„Mai napig úgy gondolom, hogy a jobb szélen jönnek ki jobban az adottságaim, az a sok gyakorlás és tudás, amit az Ajaxnál John Heitinga irányítása alatt belém neveltek. Egy az egyek, befelé csel, befelé húzódva passzok, lövések… De mostanra a bal szárnyvédőt is megszerettem. Örülök, hogy otthon bedobtak a mély vízbe, mert így rengeteget fejlődhettem védekezésben is.”
Schön úgy látja, az új edzővel visszatért a csapat önbizalma, a téli átigazolási időszak lezárultával pedig olyan keret alakult ki, amely egyértelmű célként tekinthet a feljutásra – már nem kell titkos vágyként kezelniük ezt.
„Valahogy az edzőváltás előtt nem voltunk már elég élesek fejben. Rengeteg gólt kaptunk a mérkőzések utolsó öt-tíz percében. Nem az volt a gond, hogy elfogyott volna az erőnlétünk, nem erőből vertek meg minket. Valami a koncentrációval nem stimmelt: szögletek, oldalszabadrúgások után kaptuk a gólokat sorra. Schumacher felrázott minket, elkezdtünk sokkal jobban odafigyelni a pontrúgásokra, amire nagy szükség is volt, főleg ebben a ligában, ahol azért a kisebb csapatok szinte csak azzal foglalkoznak, hogy ezekből veszélyesek tudjanak lenni. Nyilván nem telt el még olyan sok idő az edzőváltás óta, de azt érzem, egyértelműen előreléptünk, jobb passzban van az egész csapat, és minden esélyünk megvan a szezon utolsó harmadában arra, hogy elérjük a rájátszást.”
Utóbbi még így sem könnyű: óriási darálóban küzd az említett playoffban való részvételt jelentő helyekért a Wanderers. Míg az első három elhúzott, a negyediktől a kilencedik helyig mindössze hat pont van az együttesek között. A Bolton jelenleg rosszabb gólkülönbségével a nyolcadik helyen áll, de pontszámban nincs elmaradva a szombaton legyőzött, 6. helyezett Leytontól már.
„Ezért is volt fontos, hogy ma nyerjünk. Ehhez óriási segítséget jelentett, hogy megint több mint húszezer néző jött ki, hogy szorítson nekünk. Elképesztő hagyománya van itt a meccsre járásnak. Azt szokták mondani, az ötvenes évekig a Bolton hasonlóan nagy csapat volt Angliában, mint a Manchester United. Generációról generációra adják át a hagyományt a helyiek, itt tényleg szinte mindenkinek, aki szereti a focit, a Bolton az első számú csapata, és csak utána, mellette szurkol valaki esetleg még másnak a Premier League-ben” – magyarázta Schön.
Az Ajax akadémiája előtt a Honvédnál nevelkedett, később első profi szerződését az MTK Budapesttel kötő labdarúgó ősszel igyekezett diplomatikus lenni, mikor arról kérdeztem, nagyobb-e az iram a League One-ban, mint idehaza az NB I-ben. Most, hogy saját szemünkkel láttunk egy mérkőzését, és szereztünk tapasztalatot, kijelentő módban fogalmazhatjuk meg a véleményünket: erősebb ligának tűnik az angol harmadosztály.
„Most tényleg jó ritmusa volt a meccsnek, de ne feledjük, két – a tabella alapján is – élcsapatnak számító együttes találkozott. Vannak azért ennél rosszabb mérkőzéseink is. De ha őszinte vagyok, szerintem ezzel a teljesítményünkkel mi is, a Leyton is legyőzött volna bárkit a hazai együttesek közül. A tempó nagyon magas, ehhez hozzá is kellett edződnöm, hiába voltam otthon rendre az egyik leggyorsabb a csapataimban, itt a kezdő tizenegyben mondjuk ötödik-hatodik voltam már csak, az pedig nem elég ebben a ligában szélsőként.”
A másik dolog, ami kezdetben meglepte, az az edzések intenzitása. Míg odahaza a hét második fele általában már a játékosok frissen tartásáról, a regenerációról szól, addig Angliában azzal szembesült, hogy sokszor a pénteki az egyik legkeményebb edzés.
„Emlékszem, csütörtökön érkeztem a csapathoz, szombaton pedig már meccsünk volt. A pénteki edzés pedig valami kegyetlennek hatott. Azt éreztem, atyavilág, milyen fáradt vagyok. Bejöttem edzésre, és így hátradőltem, hogy Jézus Mária!, hogy fogok én holnap játszani? Egészen, tényleg egészen más itt a hozzáállás, és óriási előny, ha valaki ebbe születik bele. Ehhez kellett még minél gyorsabban hozzászoknom. Azt gondolom, légiósként ezért is nehezebbek az első hónapok az angol fociban: annak nyilvánvalóan könnyebb a helyzete, aki egész életében így készült az akadémiákon.”
Hétvégén újabb hatpontos rangadó vár Schönékre, akik a kanadai–amerikai színész, Ryan Reynolds többségi tulajdonában álló, az elmúlt években tündérmeséhez hasonlatosan építkező és fejlődő Wrexhamhez látogatnak.
Tényleg tiszta Hollywood.
– mondja Schön, majd azzal folytatja, hogy „ az elmúlt három évben mindig osztályt léptek, és most is nagyon közel állnak ehhez, jelenleg a harmadik helyen vannak, és ha nem rontják el nagyon a szezon végét, a play-offban minimum ott lesznek. Nagyon nagy hangulatra, kemény mérkőzésre számítok. Hazai pályán ellenük voltak az egyik legtöbben”.
Augusztusban a két csapat gól nélküli döntetlent játszott egymással. Ezúttal talán minimálisan, de a walesiek számítanak esélyesebbnek. Ezzel kapcsolatban Schön csak mosolyog, „majd meglátjuk”, hessegeti el a megjegyzésemet.
Háta mögött az elmúlt fél év, valamint a 31 bajnoki 2340 játékpercének tapasztalatával azt mondja, nem sülhetett volna sokkal jobban el a klubváltása. Pedig anno sokakat meglepett azzal, hogy volt válogatott játékosként az angol harmadosztályt választotta következő állomáshelyeként. Mint felidézte, nyáron az is benne volt a pakliban, hogy a német másodosztály felé vegye az irányt, az talán klasszikusabb célállomás lett volna az NB I-ből, ám szerinte Angliával minden szempontból jobban járt, még úgy is, hogy a futballpiramisban egy szinttel lejjebbről indult. Ha van hiányérzete, akkor maximum az, hogy az egy gólja és négy gólpassza mellett állhatna már valamivel jobban is a kanadai pontokat illetően.
A Wanderers erejét mutatja, hogy közel sem a magyar labdarúgó az egyetlen válogatott játékos az öltözőben. A csapatkapitány, Josh Sheehan walesi, Gethin Jones ausztrál, Eoin Toal és Luke Southwood északír, a télen igazolt középhátvéd, Chris Forino Saint Lucia-i behívót kap rendszeresen.
Ami a válogatottat illeti, reméli, Marco Rossi a törökök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésein is számít majd rá a keretben, ugyanakkor tudja, sem szárnyvédőként, sem szélső támadóként nincs könnyű dolga, ha meghívót akar kapni.
„Nagyon erős a keret. Nem is tudom, volt-e ennyire erős, amióta játszom. S most még Dárdai Bence is csatlakozik hozzánk, akivel szerintem a középpálya közepén is nagyon sokat fogunk nyerni. Nincs egyszerű helyzetem, mert balfutóként, ugye, itt van Milos, aki remekel a Premier League-ben, hétről hétre a világ legjobb csapataival hozzák szóba, és ott van Joe, Nagy Zsolt, akinek oroszlánrésze van abban, hogy odahaza a Puskás Akadémia vezeti a bajnokságot. Talán jobb szélsőként most még könnyebb dolgom is lenne bekerülni, de ott sem egyszerű. Emlékszem, amikor először beválogatott, akkor amolyan árnyékként számított rám a mester, az volt a dolgom, hogy biztosítsak Szalai Ádám mögött, vagy érkezzek a hosszúra, ha meg tudja tartani a labdát. Azóta változott picit a hadrend elöl, szóval izgalmas kérdés, hol tudnék a legtöbbet segíteni. De nagyon örülnék, ha segíthetnék” – tekintett előre.
A Manchester környékén élő kerettagok mindenesetre összetartanak, noha válogatottunk csapatkapitányával, Szoboszlai Dominikkal többnyire csak telefonon tudja tartani a kapcsolatot, a liverpooli így is sokat segített neki az angol élet megismerésében. A Blackburn Roversben futballozó Tóth Balázzsal – aki tíz-tizenöt percre lakik tőle – pedig rendszeresen összejárnak, az interjú előtt néhány nappal is közösen néztek meccset.
Mint mesélte, elsősorban a saját feladataira igyekszik koncentrálni, de követi a hazai bajnokság eseményeit, és az Angliában játszó magyarok teljesítményét is. Azt pedig kifejezetten reméli, hogy Szoboszlai a Liverpoollal be tudja húzni a Premier League bajnoki címét, és ezzel történelmet ír, első magyar aranyérmesként.
Akár mind a hármójuknak összejöhet egy londoni túra a szezonban: Szoboszlaiék a Ligakupa március 16-ai fináléjában már biztosan pályára lépnek az angolok nemzeti stadionjában, a Wembley-ben, Tóthnak a másodosztály, Schönnek a harmadosztály play-off döntőjében jöhet össze ugyanez.
A Bolton az előző két évben eljutott a rájátszásba, ám végül mind a kétszer elbukott, lemaradt a feljutásról. Schön Szabolcs segíthet bebizonyítani, valóban három a magyar igazság.
Látva a helyi drukkerek fanatizmusát, a város megérdemelné, hogy kedvencei ismét – legalább – a Championshipben vitézkedjenek.
LABDARÚGÁS, ANGLIA
LEAGUE ONE (HARMADOSZTÁLY), 33. FORDULÓ
Bolton Wanderers–Leyton Orient 2–1 (J. McAtee 60., Morley 75., ill. Kelman 40.)
(Borítókép: Schön Szabolcs ünnepi az első, Bolton-játékosként szerzett bajnoki gólját. Fotó: Getty Images Hungary)