Az első játékrész alapján a vártnál jóval nehezebb győzelmet aratott, ám a megszerzett három ponttal így is fontos lépést tett a bajnoki cím felé a Liverpool FC. Szoboszlai Dominik együttese az angol élvonal (Premier League) 28. fordulójában a sereghajtó Southamptont fogadta, és verte meg 3–1-re az Anfielden. A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya kezdett, és egy félidőt kapott, cseréjében jó eséllyel nagyobb szerepet játszott a keddi, Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-visszavágó közelsége, mint a meccsteljesítménye.
Tizenhat pont. Ekkora előny reményében lépett pályára a Liverpool az Anfield Stadium közönsége – természetesen telt ház – előtt az angol bajnokság 28. fordulójában. Arne Slot együttese a sereghajtó, huszonhét játéknap alatt mindössze két győzelmet és három döntetlent felmutatni képes Southampton ellen futhatott ki a pályára. Abban a tudatban, hogy legnagyobb riválisa, a második helyen tanyázó Arsenal majd csak vasárnap játszik a fordulóban, méghozzá a Manchester United otthonában... Utóbbi túra pedig még akkor sem egy könnyed kézmozdulattal kipipálható, ha a rekordbajnok jelenleg csak a 14. helyen áll.
A Liverpool holland vezetőedzője pénteken hangsúlyozta: a nyolc nap alatt lejátszandó három mérkőzés mindegyike egy döntővel ér fel csapatának. A jövő vasárnapi Ligakupa-finálé esetében nem kell ezt külön magyarázni, a Newcastle United legyőzésével a szezon első nagy trófeáját hódíthatja el a vörös mezes legénység a Wembley-ben. A Paris Saint-Germain elleni kedd esti Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő esetében is egyértelmű az óriási tét: az alapszakaszsiker után a BL-idény favoritjának kikiáltott Pool csupán egygólos előnyt tudott összeszorgoskodni Párizsban, azt is inkább taktikus, mint jó játékkal. No de a S’oton elleni hazai, országos egyessel felérő bajnokiból hogy lesz döntő?! Például úgy, hogy az angol Premier League történelmében olyan már volt, hogy egy csapat tizenhárom pontos előnyről elbukja a bajnoki címet – az 1997–1998-as kiírásban a Manchester United épp az Arsenallal szemben –, ám ennél nagyobb fórból még soha.
Bár valószínűbb, hogy Slot pusztán a csapata, valamint a közönség lelkesedését szerette volna tüzelni, a fenti szempontból is nagyon-nagyon igaza volt a kijelentéseivel. Azon kijelentésekkel, melyek a kezdőcsapat alapján a legkevésbé sem csak üres lózungok voltak. A szakvezető egy-két kivételtől eltekintve a lehető legerősebb tizenegyét küldte pályára ezúttal is, mintha nem is lenne a PSG elleni BL-párharc, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Szoboszlai Dominik remek sorozata sem szakadt meg. A magyar labdarúgó-válogatott 24 éves kapitánya zsinórban a tizedik bajnokiján lehetett ott az első perctől kezdve, ráadásul az eddigi kilencből hetet végig is játszott, mióta január 14-én visszatért az év elejét beárnyékoló vírusos betegségéből.
A mérkőzést – még az Everton elleni derbin összeszedett – eltiltása miatt pusztán a lelátóról követő Slot egyik kívánsága az volt, hogy lehetőleg kezdés előtt 30 perccel már csordulásig teljenek a széksorok, és a bemelegítés alatt is meccshangulatban készülhessenek a játékosai. A kívánság, ha nem is teljes egészében, de teljesült. A 2023-as bővítés óta több mint 61 ezer drukker befogadására alkalmas arénában jó fél ház fogadta a pályára érkező futballistákat. Vastapsból nem volt hiány – igaz, részben a pillanatokkal korábban véget ért Nottingham Forest–Manchester City-mérkőzés (1–0) végeredményének szólt. Aztán amikor már a kezdéshez vonultak ki, csaknem gombostűt sem lehetett volna leejteni. Megtalálni már semmiképpen sem a(z) – egyébként az otthon megszokottnál jóval sűrűbben lecsavarozott s érzésre valamivel kisebb – székek között.
Utóbbiban semmi meglepő sincs, nemhogy a telt ház, de a többszörös túljelentkezés is garantált az Anfielden: ilyen szempontból a Poolnál népszerűbb csapat nincs is, az elmúlt években a legtöbb jegyigénylést rendre Szoboszlai csapata tudta felmutatni egy-egy PL-szezonban.
Nem véletlenül. A helyi fanatikusok mellett megannyi futballturistát vonz az élmény. Nem is feltétlenül a győzelem ígérete, hanem a pillanat, amikor a Kop megdörren, a stadion hangszórói pedig rákezdenek a Molnár Ferenc Liliomából született Carousel musicalből önálló életre kelt taktusokra. A Gerry & The Pacemakers felvételének hangjai és a drukkerek éneke hátborzongató módon olvad össze, amint rázendítenek a You’ll Never Walk Alone-ra. Nem véletlen, hogy Glasgow-tól Dortmundon át megannyi stadionban vették át a szokást, és éneklik a liverpooliakhoz hasonlóan az 1945-ben született slágert a kezdőrúgáshoz készülő csapatoknak.
Ha valaki nem a vörösök drukkere, akkor is hidegrázós élmény, amit a televízió csak megközelítőleg tud átadni. Még most is, amikor egyébként az angol, mit angol, a helyi akcentus után csak scouserként emlegetett tősgyökeres liverpooliak arra panaszkodnak, a klubhimnusz közel sem dörren akkorát, mint 15-20 éve. Azt mesélik, mindez „köszönhető” annak, hogy a szöveget nem vagy alig ismerő, emiatt teli torokból semmiképpen sem éneklő turisták hígítják a kapu mögötti kórust.
Hogy utóbbi hatás érvényesül-e a meccs kilencven percében is, nehéz megmondani. Mindenesetre hazabeszélés nélkül állíthatom, az NB I-ben a lelátók általános morajlása sokszor még úgy is erősebb, ha csak három-négyezren mennek ki egy tízezres stadionba. Az ember a vizuális ingerek közepette ugyan elveszik az Anfield méretei között, a hangélmény – hacsak nem egy óriási sprint után megmentett labda kiváltotta vastapsról vagy természetesen a gólörömökről beszélünk – már közel sem olyan lehengerlő, mint az ember a You’ll Never Walk Alone után várná. Az rögvest a nyitányon olyan hihetetlen magasságokba teszi a lécet, amit jószerivel csak leverni lehet. A kilencvenből hetven-hetvenöt perc inkább színházi, és amikor csendes, már-már nyomasztóan csendes az Anfield. Ekkor még nem tudtam, hogy szűk háromnegyed óra múlva ezt is megtapasztaljuk közösen...
Slot az alapcsapatából Andy Robertsonnak és Alexis Mac Allisternek adott pihenőt, a helyükre bekerült Kosztasz Cimikasz és Curtis Jones közül utóbbi már a 7. percben főhőssé léphetett volna elő. A jobb szélen Szoboszlai, Ryan Gravenberch és Mohamed Szalah játszottak össze, majd utóbbitól került a labda Jones elé, aki 14 méterről a jobb alsó mellé helyezett. A Pool a tabellán elfoglalt pozícióknak megfelelő mezőnyfölényben kezdte a mérkőzést, de a vezetés megszerzése csak-csak váratott magára. A S’oton, ha mást nem is, kőkemény védekezést mutatott be, nemegyszer önfeláldozóan szerelve a tizenhatos környékén. A nagy elán aztán önveszélyesnek is bizonyult, negyedóra telt el a meccsből, mikor Ryan Manning és a csapatkapitány Jan Bednarek összefejelt, utóbbit pedig hosszas ápolás után le kellett cserélni.
A kapitány kiválása nemhogy megfogta volna a vendégeket, a neonsárga mezes alakulat csak ekkor kapcsolt rá igazán: Taylor Harwood-Bellis fejjel, Will Smallbone átlövésből vizsgáztatta Alissont, aki nem remegett meg. A 23. percben Szoboszlainak kellett az ötös előterében tisztázni Kamaldeen Sulemana cselei után. Megélénkült a mérkőzés és vele együtt a közönség is, Gravenberch cselei után Trent Alexander-Arnold csetlett-botlott helyzetig Aaron Ramsdale kapuja előtt, ám az Arsenaltól szerződtetett angol kapus bravúrral menteni tudott a közeli lövésnél. A Liverpool kereste a fogást az ellenfelén, ám egyre fejnehezebbnek tűnt a csapat: sokszor tíz mezőnyjátékosból tíz volt a vendégkaputól mért 30-35 méteren belül, így aztán teljesen elfogyott előrefelé a terület, miközben hátul óriási terek nyíltak a Southampton kontrafocijához. A S’oton pedig, amikor csak tehette, igyekezett a széleken megnyújtott labdákkal futásra, mit futásra, gyilkos sprintekre kényszeríteni a párizsi 90 perctől még mindig fásultnak tűnő liverpooli lábakat. Az egész mérkőzés érdekes ritmust vett fel: néhol hosszú percekig támadott a házigazda, és teljesen statikus futball alakult ki, máskor megiramodott a vendéggárda, és az egész jobban hasonlított egy 100 méteres sprint olimpiai futamához, mint labdarúgáshoz.
Hogy fásultság vagy egyszerű kommunikációs baki vezetett hozzá, jó kérdés, mindenesetre a hosszabbítás perceiben nemhogy megszerezte volna a vezetést a listavezető, óriási bajba került ehelyett! Van Dijk próbált meg hazaengedni egy labdát, Alisson egy ütemmel később indult a kelleténél, a két teszetosza Mersey-parti játékos bakiját kihasználva pedig Smallbone csapott le a labdára, majd lőtt második szándékból a hazai hálóba (0–1), nem túlzás, sokkolva a hazai publikumot.
Szünetben Harvey Elliott, Mac Allister, Robertson és Federico Chiesa is feltűnő intenzitással melegített, végül négyük közül előbbi három állt be a második félidőre. Az argentin világbajnok Szoboszlai helyére, akinek így végül az első játékrész utolsó másodperceiben egy Szalah felé letett, ígéretes labda jelentette az utolsó megmozdulását a meccsen. Kár, hogy centik híján rövidnek bizonyult az ötös jobb csücskéhez lövésre lekészített passz. Noha neki sem volt eszelősen nagy meccse, az ugyancsak lehozott Jones és Cimikasz mellett Szoboszlai esetében érezhettük leginkább azt, a keddi, PSG elleni BL-mérkőzés nagyobb súllyal esett latba a döntésnél, mint a szombati meccsteljesítmény. Akár eleve úgy is indulhatott neki a meccsnek, azt elfelezi közte és Mac Allister között Slot.
A Pool olyan elánnal jött ki a második félidőre, csak az tűnt kérdésnek, öt vagy tíz perc elteltével fog egyenlíteni. Ramsdale-nek akadt egy nagy mentése, Luis Díaz centerezésénél a röviden érkező Darwin Núnez lövésével szemben viszont már ő is tehetetlen volt. Az elmúlt hetekben sokat szapult uruguayi az 51. percben egyenlített, az 54.-ben pedig már vezetett is a vörös mezes alakulat. Szalah értékesített tizenegyese után az Anfielden olyan hangorkán tört ki, hirtelen a meccs eleji NB I-es példa túlzónál is túlzóbbnak tűnt, de ettől még a szünet előtti 45 perc jelentős részére igaz maradt (2–1).
Innentől kezdve már sokkal inkább hasonlíthatott a pályán látott játék a hazai meccstervhez, mint bármikor az első 50 minutumban. A Liverpool jóval nagyobb tempó mellett járatta a labdát az első félideinél, és bár nem sorjáztak Szalahék előtt a helyzetek, így is az lehetett az érzésünk az Anfield lelátóján ülve: újabb fennforgás már nem lesz, amilyen nehezen szerzett vezetést a vendéglátó, olyan simán őrzi azt meg a végjátékban. Így is lett! Az utolsó tíz percre még Gravenberch is kapott egy kis extra pihenőt. A példás mentalitása miatt minimális játékideje ellenére is közönségkedvenc Endo Vataru bizonyíthatott a helyén, segítve izgalommentesen lemenedzselni a hajrát.
A győzelmet végül Szalah újabb tizenegyese tette beton biztossá. Szugavara Jukinari kezezése után a videóbíró segítségével ítélték meg a 3–1-es végeredményt jelentő büntetőt. Egy félidőre ugyan feje tetejére állította a világot – de legalábbis a Premier League tabelláját –, végül a „szentek” becenévvel is illetett Southampton sem tudott csodát tenni az Anfielden.
A Kop által a hosszabbításban hosszan éltetett Arne Slot és csapata megtette, amit kellett. Vasárnap az Arsenalon a sor, hogy a forduló végére ne legyen ott az első két helyezett közt kritikus tömegként értelmezhető tizenhat pont. Nem mintha reális forgatókönyvnek tűnne, hogy innen még ki lehet csavarni a 20. bajnoki címet a liverpooli kezekből...
A Mersey-parti alakulat kedden a Paris Saint-Germain ellen folytatja erőltetett menetét.
Jöhet a második „döntő” a háromból! A Premier League után a Bajnokok Ligájában.
LABDARÚGÁS
ANGOL PREMIER LEAGUE, 28. FORDULÓ
a további mérkőzéseken
később
Az élmezőny állása: 1. Liverpool 70 pont/29 meccs (69–27), 2. Arsenal 54/27 meccs (51–23), 3. Nottingham 51 (45–33), 4. Manchester City 47 (53–38), 5. Chelsea 46/27 (52–36), 6. Brighton 46 (46–40), 7. Newcastle United 44/27 (46–38)
(Borítókép: Mohamed Salah (Liverpool) a büntetőpontról szerzi csapata második gólját. Fotó: Liverpool FC / Getty Images)