A Newcastle United 2–1-re megnyerte az angol Ligakupa-döntőt a Liverpool ellen. Az északangolok megérdemelten diadalmaskodtak, az egész mérkőzésen keményen hajtottak minden egyes labdáért, míg a Mersey-parti gárda bár feljavult a második játékrészre, az első félidőben teljesen lélektelenül és ötlettelenül futballozott. Szoboszlai Dominik végigjátszotta a mérkőzést, Curtis Jones nagy helyzete előtt remek passzt adott csapattársának, ám ez kevésnek bizonyult az üdvösséghez.
Az egyik oldalon hetven, a másikon egy.
No nem a győzelem valószínűsége százalékos formában – az az Opta szuperszámítógépe szerint például 60 százalék felett billent a Liverpool javára –, hanem a legutóbb elhódított trófea óta eltelt évek száma. A Newcastle United vasárnap délután abban a reményben vághatott neki a vörösök elleni Ligakupa-döntőnek, hogy 1955 után ismét egy angol kupasorozat serlegével tér haza a Tyne partjára. A másik oldalon azonban a finálék terén jóval rutinosabb, egy évvel ezelőtt a Chelsea-t – igaz, nagy küzdelem árán, hosszabbításban – csikócsapattal is felülmúló Mersey-partiak álltak. Nemcsak egyszerűen a címvédő, hanem a második számú angol kupasorozat 1960 óta íródó történelmének legeredményesebb csapata is tíz eddigi elsőségével.
A napsütéses idő ellenére reggel igen marcona idő fogadta a meccs helyszínére igyekvőket. A jeges északi szél mellett sokan bánkódhattak, hogy otthon hagyták a kesztyűiket.
Az angol nemzeti stadion, a legendás Wembley már napokkal korábban „harci díszt” kapott. Aki egy-két kilométerre megközelítette a hét második felében, az bármennyire is igyekezhetett elkerülni az információt, biztosan megtudta, hogy vasárnap késő délután milyen komoly meccs helyszíne lesz. A mérkőzés napján aztán már ahhoz is bravúr kellett, hogy valaki vétlenül ilyen közel kerüljön a több mint 90 ezer néző befogadására alkalmas létesítményhez.
A britek nem aprózták el, rengeteg kordon, úttorlasz és ellenőrző pont biztosította a stadion környékét, egyfelől védve az érkező drukkereket (akár egymástól is), másfelől pedig biztosítva, hogy jegy nélkül lehetőleg senki ne jusson az aréna kapujáig. Úgy tűnik, a londoniakban sem múlt el nyom nélkül, a 2021 nyarára halasztott Európa-bajnokság döntője előtt hogyan jártak a szervezők, mikor több száz, belépő nélküli angol szimpatizáns jutott be erőnek erejével a lelátókra... De a két évvel korábbi finálé is maradandó emlékeket hagyott a rendezőkben, nem épp pozitív értelemben: akkor nagyjából 100 ezer – jegy nélküli – Newcastle-szurkoló utazott a fővárosba, és próbált a jelentős részük bejutni valahogy a Wembley-be.
Igény a bejutásra bőven lett volna ezúttal is: online 300-400 ezer forintért lehetett másodpiacos belépőket találni, a helyszínhez közeli pubokban pedig azt beszélték, akad olyan newcastle-i fanatikus is, aki 2000 fontot sem sajnált volna, csak legyen valaki, aki átruházza rá a jegyét. Hivatalos forrásokból mintegy 33-33 ezer tikett jutott a két csapat drukkereinek, ezeket a klubok igen szigorú feltételek mellett, a többi között az elmúlt két szezonban rendezett Ligakupa-meccseken való részvételhez kötve bocsátották áruba. A Liverpool számokat is közölt, több mint kétszeres túljelentkezés volt a feltételek mellett is: a „jegylottón” végül az igénylők mintegy 43 százaléka járt sikerrel.
A liverpooliaknál újfent a kezdőbe került Szoboszlai Dominik az elődöntő egyik hőse volt. Noha betegség miatt a Tottenham otthonában 1–0-ra elvesztett első mérkőzésen nem léphetett pályára, a február 6-ai visszavágót nemcsak végigjátszotta, de gólt is szerzett rajta. Méghozzá a Spurs reményeit szertefoszlató harmadik hazai találatot a meccs 75. percében. A Pool végül 4–0-ra nyert, és összességében magabiztosan verekedte el magát a Wembley-be. A másik oldalon a Newcastle az Arsenal ellen borította a papírformát, oda-vissza 2–0-ra verve a londoni riválist.
A Pool és a Newcastle a bajnokságban kicsivel több mint két hete találkozott. Szoboszlai akkor is gólt szerzett, méghozzá az elsőt a 2–0-s hazai győzelmet hozó csatában. A felek őszi rangadója sokkal több fordulatot hozott, akkor a vörösök kétszer egyenlítettek hátrányból, majd a 83. percben Mohamed Szalah találatával a vezetést is megszerezték, végül azonban csak egy pontot tudtak elvinni a Newcastle otthonából, azaz a St. James’ Parkból.
Noha a futballisták mindig hangsúlyozzák, egy kupadöntő merőben más, mint egy bajnoki, érdemes kiemelni: a világ egyik, ha nem a leggazdagabb klubjának számító „szarkák” ritka pocsék sorozatot tudhatnak magukénak a Liverpoollal szemben. Majdnem tíz évet kell visszautaznunk az időben, hogy a fekete-fehérek sikerére bukkanjunk a párharc történelmében: 2015 decemberében a bajnokságban tudott 2–0-ra felülkerekedni a United. Azóta nemhogy a kezdőkből, a meccsre nevezett kerettagok közül sem maradt senki – a Poolnál még Bogdán Ádám volt a cserekapus – a mostani csapatokban. Ebben a tíz évben 17-szer csapott össze a két gárda, ezeken pedig 12 Mersey-parti siker mellett öt döntetlen született. Vagyis az előjelek és a közelmúlt nem épp a Newcastle bravúrgyőzelmét vetítették előre.
A „szarkákat” irányító Eddie Howe-nak ráadásul a komplett bal szárny pótlását meg kellett oldania valahogy: a szezon eddigi részében alapembernek számító bal oldali védő, Lewis Hall sérülés, a bal szélső támadó, Anthony Gordon eltiltás miatt nem volt bevethető. (Kettejük játékának jelentőségéről az Opta közölt részletes elemzést a finálét felvezető anyagában, amit nyugodt szívvel ajánlunk mindenkinek, aki tud angolul: itt!) A címvédő kispadján ülő Arne Slotnak inkább a védelem állapota miatt főhetett a feje. A Mersey-partiaknál a csapatkapitány-helyettes Trent Alexander-Arnold a PSG ellen elbukott, kedd esti Bajnokok Ligája-meccsen sérült meg, és ugyanezen a mérkőzésen Ibrahima Konatét is kényszerűségből kellett lehozni – így utóbbi játéka szintén kérdéses volt. Eközben a hátsó alakzatból már eleve hiányzott Arnold cseréje, Conor Bradley, valamint a saját nevelésű mindenes, Joe Gomez...
A stadion környékén már délelőtt is pezsgett az élet, bár a Liverpoolból induló különvonatok 12 óra 30-as befutásáig többnyire inkább fekete-fehér mezes drukkerekbe lehetett botlani. Akadt, aki tetőtől talpig csíkos öltönyben, cilinderrel a fején integetett, pózolt a hagyományosabb szurkolói szerelés mellett döntő északkeleti drukkertársaknak. Mások a teljes arcukat elmaszkírozták a Newcastle címere által ihletett mintázatokkal. Aztán mikor befutottak a Mersey-partiak, szintet lépett a hangulat. Több száz, ha nem ezer vörös mezes hömpölygött végig az Olimpia sétánnyal ellentétes oldalon, a stadion túlsó felén kialakított szurkolói zóna felé tartva. Bár nem épp a Liverpool klasszikus szurkolói nótái közé tartozik, százak zúgták a menetben, „It’s My Life”, az egyik közeli hangszóróból szűrődő 2000-es Bon Jovi-sláger refrénje után. A Liverpool iránti szenvedélyükre és a trófeák megszállott hajszolására egyaránt stílszerűnek tűnt a kijelentés.
„Egészen hihetetlen” – mondta másfél órával és bő 700 méterrel odébb, érezhető áhítattal a hangjában Juhár Tamás. A Network4 szakkommentátora a Wembley szinte tökéletesnek ható gyepétől és játékoskijárójától egyaránt néhány méterre, a meccs előtti bejelentkezésre készülve nosztalgiázott. 2013-ban a Borussia Dortmund és a Bayern München Bajnokok Ligája-döntőjét közvetítette az ikonikus helyszínről. Akkor Franck Ribéry és Arjen Robben örülhetett, most pedig, ha nem is ugyanazért, de egy szintén rangos trófeáért zajló mérkőzésen Szoboszlai megmozdulásait tolmácsolhatta hazulra a hússzoros válogatott bekk. „Nekem jutalomjáték, a magyar futballnak óriási pillanat” – tette hozzá.
Nem lehetett nem egyetérteni vele: a Wembley varázslatos helyszín. 90 ezer nézővel pedig még varázslatosabb. Nem csupán az átívelő tetőszerkezet, a diadalíveket idéző felfüggesztés, az egész aréna hangkeltő és -megtartó ereje tervezési műremek. Érdekes apróság, de még a VIP-termek üvegfalai is úgy lettek kialakítva, hogy ne teljesen síkban álljanak, hanem a hang rezonanciájának visszaverésére lehető legjobb szögekben – ezzel egyfajta mesterséges visszhanghatást keltve és még tovább erősítve a közönség zúgását-búgását. Már a bemelegítés alatt is kellemes borzongás járta át az embert, ha egyik vagy másik tábor hangpróbát tartva rákezdett egy-egy rigmusra, vagy nagyobb tömeg tapsolt meg egy lövést, labdás megmozdulást. S ekkor még a lelátó fele sem telt meg...
Az egyik televízió szakértőjeként dolgozó, a Liverpool ikonjának számító Robbie Fowler a kezdést megelőző percekben küzdelmes mérkőzésen egygólos Mersey-parti sikert jövendölt az Indexnek.
A Liverpool kezdőcsapatában nem volt meglepetés. Szoboszlai Dominik helye szinte biztos Arne Slot kezdő tizenegyében, míg a hétközi BL-meccsen megsérülő Trent Alexander-Arnoldot Jarell Quansah helyettesítette, a kapuban pedig a sorozatban korábban többször is lehetőséget kapó ír Caoimhín Kelleher foglalt helyet.
A döntőn a Newcastle előtt adódott az első lehetőség, az 5. percben Harvey Barnes próbált egy magasan érkező beadást lábbal a kapuba beügyeskedni, de a labda még így is jócskán elkerülte Kelleher kapuját. Az első negyedórában a „szarkák” voltak aktívabbak, bár a lövések számában ez nem látszódott meg, a szurkolók hangerősségén annál inkább. Nagyjából 15 percet kellett várni, hogy a Liverpool-szimpatizánsok először komolyabban megdörrenjenek. De ahogyan a csapatuk, úgy ők is a szokottnál nyomottabbnak, fásultabbnak hatottak.
A félidő feléhez érkezve már inkább a vöröseknél járt többet a labda, ennek ellenére továbbra is a Newcastle tudott veszélyesebb szituációkba kerülni. A 25. percben ráadásul nem is járt messze egy igazán komoly helyzettől az angol bajnokságban jelenleg hatodik gárda, azonban Murphy veszélyesen lecsapódó szögletét Bruno Guimaraes nem tudta egyből megszelídíteni, így a labdát könnyen összeszedte Kelleher a brazil lábai közül.
A nézőtéren egyébként számos „önkéntes partjelzőt” lehetett látni liverpooli oldalon, akik minden kétes szituációnál hevesen integették a lest az oldalvonali játékvezetőnek. Az egész valahogy komikusnak hatott – eredményesnek semmi esetre sem nevezhettük.
Több mint fél óra után már érezhető volt a Liverpool-játékosok frusztráltsága, Virgil van Dijk többször is hangosan jelezte csapattársainak, hogy ennél több kell a pályán, de az ellenük elkövetett szabálytalanságoknál sem voltak restek nyomást helyezni John Brooks játékvezetőre.
Tíz perccel a játékrész vége előtt Murphy szögletéből fejelhetett Dan Burn, amibe még épphogy bele tudott nyúlni Guimaraes, ennek ellenére a kapus könnyedén hárította a próbálkozást. Nem sokkal később egy párharc során összefejelt Szoboszlai és Sandro Tonali, de egyik játékosnak sem esett komolyabb baja, mindketten folytatni tudták.
A félidő utolsó percében aztán megérkezett a megérdemelt Newcastle-gól. Egy szögletet követően a fejjel kiváló Burn a kapu jobb alsó sarkába bólintotta az aktívan játszó Kieran Trippier beadását, ezzel megszerezve a vezetést a kifejezetten fásult, a Southampton elleni bajnokinál és a Paris Saint-Germain elleni BL-visszavágónál is erőtlenebbnek tűnő vörösök ellen (0–1). Bár volt még Diogo Jotának egy lehetősége az egyenlítésre, a portugál támadó lövése a közelében sem járt a kapunak jó pozíciója ellenére, így a Liverpool egygólos hátrányban vonulhatott az öltözőbe.
Változtatnia kellett a Liverpoolnak – játékban és hozzáállásban is –, ha szeretett volna bármit ettől a döntőtől. Azonban a Newcastle nem tette meg azt a szívességet, hogy lelassítson. Előbb az 51. percben jött egy veszélyes szituáció, Burn próbálkozását kellett védenie Kellehernek, azonban a labda elpattant az írtől, a lecsorgót pedig Guimaraes pöccintette az üres kapuba. A partjelző azonban lest intett, így egyelőre megúszták a vörösök.
Nem egészen egy perccel később újból megindulhattak a „szarkák”. Livramento beadását Murphy fejelte le Aleksander Isaknak, aki nyolc méterről nem hibázott, ezzel megduplázta a vezetését a Newcastle United (2–0). Ezúttal sem a partjelző, sem a VAR-szoba, sem más nem tudott a Liverpool segítségére sietni.
A korábbi csapatának buzgón szurkoló Robbie Fowler arca a második félidőben sok örömről nem tanúskodhatott. Láthatóan elvesztette a mérsékelt optimizmusát és a hitét a meccs elején elhangzó tippjeiben. Többször is látványosan fújtatott, máskor megkönnyebbülten sóhajtott, hogy nem áll már 0–3 az eredményjelzőn...
A második gól után aztán csak megérkezett a PL-listavezető dominanciája – legalább mezőnyben. Előbb kettőt cserélt Slot, Jota helyett Darwin Núnez, Konaté helyett pedig Curtis Jones érkezett az 57. percben, aki nem sokkal később Szoboszlai passzából centikre volt a szépítéstől.
Csak kapkodni tudta az ember fejét, ugyanis pár percre rá Isak közeli lövését kellett hárítania a Liverpool kapusának. érezni lehetett, MINTHA kicsit fáradnának a fekete-fehérek, szaporodtak a hibák, a rossz passzok, ennek ellenére minden labdáért megharcoltak még kétgólos előnyben is.
Hiába dominált, és próbált mindent egy lapra feltéve, kétségbeesetten szépíteni a Liverpool, annak ellenére, hogy mind az öt cserelehetőségét elhasználta már Slot edző, még mindig hiányzott az átütő erő, a január–februári időszakban látott lendület a vörösök futballjából. Minden egyes perccel hangosabbnak érződött a newcastle-i szurkolók hangja, ők is tudták, még pár perc, és véget érhet a 70 éves várakozás.
A 94. percben még a csereként beálló Federico Chiesa szépíteni tudott, bár a partjelző elsőre lesnek látta a találatot, a videóbíró végül megadta a gólt (1–2).
Ám hiába az egyre elkeseredettebb küzdelem a bajnoki éllovas részéről Több találat már nem esett, így a Newcastle United megnyerte a ligakupa-döntőT. 70 ÉV UTÁN ISMÉT NAGY TRÓFEÁT NYERTEK A TYNE PARTJÁRÓL ÉRKEZETTEK. (A VÁSÁRVÁROSOK KUPÁJA, melynek 1969-es döntőjében épp az Újpestet múlta felül a Newcastle BÁR a mai Európa-liga elődje, nem volt hivatalos UEFA-esemény, így nem szokás a nagy címek közé sorolni.)
Szoboszlai Dominik végigjátszotta a találkozót, Curtis Jonesnak a 60. perc tájékán majdnem gólpasszt is adott, azonban a csapattársaihoz hasonlóan nem tudott csodát tenni.
A január óta erőltetett menetben zakatoló angol klubfutball programja két hét múlva, április 1-jével folytatódik majd. Addig a válogatottaké a fő szerep, Szoboszlai például csapatkapitányként a Nemzetek Ligája osztályozós párharcán, Törökország ellen vezetheti pályára a mieinket csütörtök este Isztambulban, majd három nappal később Budapesten, a telt házas Puskás Arénába.
Remélhetőleg a hangulat ott sem lesz rosszabb, mint a Wembley-ben volt...
Az eredmény pedig még kedvezőbb is lesz majd a 24 éves magyar középpályásra – így pedig ránk – nézve.
LABDARÚGÁS
ANGOL LIGAKUPA, DÖNTŐ
Liverpool FC–Newcastle United FC 1–2 (Chiesa 90+4., ill. Burn 45., Isak 52.)
(Borítókép: Dan Burn első gólját ünnepli csapattársaival a Liverpool és a Newcastle United közötti mérkőzésen 2025. március 16-án. Fotó: Liverpool FC / Getty Images)