Interjút adott Lucy Bronze, a női angol labdarúgó-élvonalban (Women Super League) szereplő Chelsea játékosa autizmusáról és ADHD-s zavaráról. A 33 éves hátvéd kifejtette, eleinte nehéz volt megbirkóznia azzal, hogy különbözik csapattársaitól és a többi embertől. Hozzátette azt is, karrierje során előnyére vált az autizmusa, hiszen így sokkal szenvedélyesebben űzi a sportágat, mint azt sokan ennyi évesen teszik.
Ahogy egy átlagos ember, úgy egy futballista életét is meghatározhatják olyan dolgok, amikről sokáig sejtése sem lehet más embereknek: Lucy Bronze, a Chelsea ötszörös Bajnokok Ligája-győztes jobbhátvédje sem kivétel ez alól. A futballista a BBC-nek adott interjút arról, miként kezelte azt, hogy autizmussal és ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral) diagnosztizálták.
Bronze 2021-ben tudta meg, hogy autista, bár ez nem okozott számára nagy meglepetést:
Ez olyasmi volt, amiről bizonyos értelemben mindig is tudtam. Anyukám már egészen kicsi koromtól kezdve beszélt róla, és észrevette rajtam az erre utaló jeleket.
– kezdte a 129-szeres angol válogatott játékos.
Az iskolában nehezére esett az olvasás, diszlexiával diagnosztizálták, ráadásul gyerekkorában alvási problémákkal is küzdött. Egy orvos tanácsára naplót kezdett írni lefekvés előtt, ami sokszor könyvhosszúságú írásokat eredményezett. Még most is sok problémát okoz, amikor mások szemébe kell néznie beszélgetések közben, amiért párszor válogatottbeli csapattársai is számonkérték.
„Emlékszem, amikor Casey Stoney azt mondta, sosem nézek a szemébe, amikor hozzá beszélek. Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy ez nem az ő hibája, hanem az enyém” – mondta a 33 éves játékos, aki éppen egy válogatottszünet során tudta meg, hogy a viselkedése mögött orvosi okok rejtőztek.
Lényegében semmit sem változtatott meg, de egy kicsit felnyitotta a szememet. Megértettem, hogy bizonyos helyzetekben miért látom másképp a dolgokat, mint a többi ember.
Szerencsére családja és barátai is segítették a kényelmetlen helyzetek megoldásában, például az ölelések elkerülésében, ami mindig is kellemetlen volt számára. „Sokan mondják nekem, hogy milyen szenvedélyes vagyok a futball iránt, hát nem tudom, inkább a megszállottság lenne a jó szó – magyarázta Bronze, aki szerint az autizmusa és az ADHD-ja is nagy szerepet játszik abban, hogy 33 évesen is a legmagasabb szinten tud játszani.
Hozzátette, nagyon szereti a mindennapos mozgást, ha valamit élvez, akkor az a folyamatos pörgés. „Az előnyömre vált az autizmusom”.