2016. Törökország, közép-anatóliai régió, Sivas városa. Átadják a Yeni Sivas 4 Eylül Stadiont. Négy évvel később már be is zárja kapuit. Nem önszántából, vírushelyzet van. Szeptemberben a csapatok ismét pályára léphetnek, zárt kapuk mellett. Harmadikán, 22 óra 35 perckor szabadrúgáshoz jut a magyar válogatott, ahogy futballberkekben mondanák: a C vágányról. Artur Dias játékvezető jelt ad, 32 méter a távolság. Egy tinédzser fut neki a labdának, Ugurcan Cakir, a hazaiak hálóőre lazán kezeli a dolgot, három embert kér csak a sorfalba. Szó szerint úszik a levegőben a labda, picit szitál, nem forog. Hakan Calhanoglu, Yusuf Yazici és Burak Yilmaz csak annyira ugrik fel, hogy ne érje szó a ház elejét, átszáll fejük felett a labda. Cakir mozdulatlanul nézi a jobb kapufáról kapujába vágódó játékszert. Ismét győztünk a törökök ellen.
Nem volt ez mindig így. Közel 150 évig biztos hogy nem, de a kilencvenes és kétezres évek eredményeire sem lehetünk annyira büszkék. Ősszel, a válogatott első 2020-as találkozóján azonban győzelem és egy hatalmas Szoboszlai Dominik-bomba. Ez az áttörés éve lesz. Az lett. Hazai pályán is megvertük Senol Günes csapatát, és az első helyen végeztünk a Nemzetek Ligája egy olyan csoportjában, ahol a kezdetekkor mindenki harmadik vagy negyedik helyet jósolt. Ahogy Mészöly Kálmán ordítaná – „Te menj oda, ő jöjjön ide” –, úgy lépett fel az A divízióba a magyar, és esett ki a C-be a török. A jövő elkezdődött.
A törökök 17 éve nem vertek meg minket, akkor is egy skót kellett hozzá.
Legutóbbi öt mérkőzésünkből négyszer nyertünk Törökországgal szemben, egyszer, a 2012–2013-as világbajnokság selejtezőjében, Böde Dániel góljával értünk el döntetlent a török fővárosban. 17 és fél éve kaptunk ki utoljára. Mókás körülmények között. Várhidi Péter volt a szövetségi kapitány. 63 percen át kiválóan játszottunk az Inönü Stadionban. A Besiktas régi otthona Törökország akkori miniszterelnökéről, Ismet Inönüről kapta a nevét, aki az 1947-ben kezdődő építkezést követően fel is avathatta a létesítményt. A belvárosi fekvése okán történelmi műemléknek nyilvánított aréna felújítása hosszú évekig csúszott, hiszen annak engedélyezése rendszerint akadályokba ütközött. 2016-ban azonban átadhatták az új, immár 42 ezer látogató befogadására alkalmas Besiktas Tupras Stadiont.
A 63. percben azonban Priskin Tamás még a 17 ezres Inönü Stadion gyepén terülhetett el az oldalvonal mellett, Hamit Altintop szabálytalan belépője nyomán. A gyorsan elvégzett szabadrúgás üresen találta a hosszú oldalon csapatkapitányunkat, Gera Zoltánt, aki farkasszemet nézhetett Hakan Arikan kapussal. Az alapvonal felé egy csel, ballal labdát megtol, a kapus pedig lábbal előre repül áldozatára és elgázolja azt. Tizenegyes! Stuart Dougal, skót sípmester egyből nyúl a zsebéhez, majd a tetthelyre siet. Csúnya belépő volt, a kérdés csak a lap színe. A sárga villan. Azonban szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, a villanás Gera felé irányítja a kezet. Ráadásul neki már a második sárgája, kiállítás. A stratégiai nyugalomnak annyi, hosszú percek értetlenkedése, lelki mínusza manifesztálódik perceken belül három kapott gólban.
Tavaly is sok gólt kaptunk. Szám szerint 18-at, miközben 13-szor sikerült mattolni védelmeket és kapusokat. Természetesen mindenki tisztában van a nagy terveket és egekbe emelt elvárásokat követő Európa-bajnoki-szerepléssel, majd az őszi ellenfeleink minőségével, talán most már a realitásokkal is. A Nemzetek Ligája legmagasabb polcán lejátszott mérkőzések közül az utolsó négyen átlagban 29 százalékot volt nálunk a labda, kevés helyzetet dolgoztunk ki. Vissza a kezdetekhez – mondhatnánk. Éves szinten 53,8 százalékos teljesítményt nyújtottunk, 13 találkozónkból hatszor nem kaptunk gólt (csak az aktuális világranglistán mögöttünk álló csapatok ellen) és négyszer nem találtunk az ellen kapujába. Öt győzelmünkből három felkészülési mérkőzésen esett.
Törökország tavalyi hat vereségéből viszont három felkészülési meccsekre esett. A tétmeccseken sokkal jobban teljesített Vincenzo Montella alakulata. Az Eb-n a negyeddöntőig menetelt, ahol Hollandiától szenvedett 2–1-es vereséget. A Nemzetek Ligája B szintjén is szárnyaltak novemberig. Az utolsó játéknapig. Ott a Montenegró csapatától elszenvedett 3–1-es vereség Wales mögé sodorta őket. Azonban elénk a világranglistán.
Amíg mi az elemekkel küzdöttünk, a törökök szárnyaltak a 2000-es években.
Törökország a 21. és a 49. hely között ingázik az elmúlt tíz évben. Kerülgetjük egymást a nemzetközi szövetség (FIFA) aktuális világranglistáin, azonban ez sokkal inkább a törököknek fájó, mint a közel két évtizednyi megpróbáltatások után ismét reménykedni, hinni tudó magyar szurkolóknak. A 2000-es Eb-n ugyanúgy negyeddöntőt játszottak, mint a tavalyi évben, majd 2002-ben bronzéremmel térhettek haza a Koreai Köztársaság és Japán közös rendezésű világbajnokságáról. A bronzmeccsen már az első percben betaláló, majd Ilhan Mansiznak két gólpasszt is kiosztó Hakan Sükür vezérletével pont a hazai, enyhe bírói hátszéllel megtámogatott dél-koreaiakat győzték le 3–2-re. Yildiray Bastürk, Hasan Sas, Okan Buruk és a mester, Senol Günes neve hosszú időre beégett minden futballszerető emlékezetébe.
A 2002-es és a 2003-as évet is az első tízben töltötték a Boszporusz legjobbjai, majd 2008-ban is elérték ezt a magasságot a FIFA-nál. Ehhez kellett a 2003-as Konföderációs-kupán szerzett bronzérem, valamint a 2008-as, osztrák–svájci közös rendezésű Eb, ahol újra elődöntőben szerepelhettek. A jövőképet pedig a 2005-ös U17-es Európa-bajnokság megnyerése, továbbá a 2004-es U19-es Eb-döntő színesítette. Ebből a magasságból visszaesni az ötvenedik hely környékére sokkal fájóbb, mint labda nélküli játékkal, hatékony kontrák által megtámogatottan élőre menni, nem hátra. Pláne az összegek és a tömegbázis nagyságát összehasonlítva, amely a két nemzet labdarúgásának a rendelkezésére ál. Ebből a szempontból az elmúlt években Magyarország jobban teljesít Törökországnál, ez nem is vitás, de hogy előrébb is tartana?!
A török keretben tizenegy légiós található, hatan játszanak top ötös bajnokságban. Azonban van 14 olyan labdarúgó, akik a Galatasaray, Fenerbahce, Benfica és a Porto csapataiból jönnek. Közvetlen a top bajnokságokat követő ligákból. Az a tény, hogy a magyar keret 17 légiósából kilencen top bajnokságokból érkeznek, az óriási eredmény. De nem elég! Hozzon magával mindenki még egy embert – tartja az „ősi” magyar mondás, és akkor nyugodtabban, akár támadóbban is készülhetnénk ezekre a párharcokra.
A dortmundi Salih Özcan nem kap még annyi lehetőséget Dortmundban, amennyit szeretne, Wolfsburgban volt kölcsönben az ősz folyamán, azonban a többiek kevesebb játéklehetősége korukkal és klubcsapataik minőségével magyarázható. A 19 esztendős Can Uzun Frankfurtban bontogatja szárnyait, a húszéves Arda Güler a Real Madridnál is bizonyított már, a hasonló korú Deniz Gül pedig Portóban próbálja beverekedni magát. Kenan Yildiz 19 évesen a Juventus meghatározó játékosa. Nekünk ennyi 20 év alatti toptehetségünk egyelőre a láthatáron sincs. A keret többi tagja pedig folyamatosan játszik.
A magyar válogatottkeretbe meghívott játékosoknál Még mindig hiányoznak játékpercek, jobb csapatok.
Így az sem meglepő, hogy a törökök kerete jóval fiatalabb a mieinknél. A frissen meghívott 19 évesekkel, Tóth Alexszal és Dárdai Bencével együtt. A mi csapatunkban viszont a top játékosainkat közvetlen követők közül Dárdai Márton a német másodosztály 14. helyezettjénél játszik, Balogh Botond a Parmával küzd a kiesés ellen az olasz élvonalban, és januári izomsérülése óta ismét harcolnia kell a csapatba kerülésért. A legutóbbi kilenc találkozóból ötön nem játszott, az utolsó két fordulóban 26 perc jutott neki. Szalai Attilának sem nagyon sikerül feljebb tornázni a játékperceit. A főcsoport 7. helyén végzett, és ezáltal a belga legjobbak rájátszásába be sem jutó Standard Liege-nél is csak 244 perc szerepel a neve mellett.
Schäfer András játékpercei is mutathatnának megnyugtatóbb számokat, de Nikitscher Tamás Real Valladolidjának reménytelensége sem túl megnyugtató. Csoboth Kevin a svájci 8. helyezett St. Gallen legutóbbi hat meccséből négyszer kapott lehetőséget, négyszer csereként. Szabó Levente a Bundesliga 2-ben a liga 16. helyezettjénél próbál sikeres lenni a bennmaradásért vívott harcban. 1123 perc szerepel a neve mellett idén. Rajtuk kívül kilenc válogatottunk játszik olyan hazai első osztályú együttesekben, amelyeket nehéz jelenleg a török élvonallal, a Portóval vagy a Benficával összehasonlítani.
Összehasonlítani talán csak a szavainkat lehet. Azt a körülbelül 4-500 jövevényszót, amelyet a magyar nyelvben már származására jutó gondolat nélkül használunk. Az alma, báj, bors, búza, dió, korsó, kölyök, szék, törvény, turul, turbán, ünnep, vaj, gyula, kapu, egyház és még sorolhatnánk, mind-mind török eredetűek. Mint a rengeteg műkincs, épület, dzsámi és a gyönyörű fürdők. Valamint a kedvenceink közé napjainkban, vagy akár az elmúlt évszázadokban észrevétlenül költöző gasztronómia. Számos kapcsolódási pont, közös múlt, jelen, jövő. Ezúttal viszont csak egy csapat maradhat a legmagasabb polcon, és úgy tetszik, mintha a törökök autója egy hajszálnyival előrébb állna a rajtvonalon.
A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.
Az Index a magyar válogatott mindkét márciusi mérkőzéséről – a csütörtöki és a vasárnapi összecsapás is 18 órakor kezdődik – percről percre frissülő szöveges tudósításban számol be, majd összefoglalóval és a főszereplők értékelésével jelentkezik.
Az A/B és a B/C osztályozó mérkőzéseit március 20-án és 23-án rendezik meg, a kiemelt csapat játszhatja hazai pályán a visszavágót, a C/D osztályozót pedig 2026. március 26-án és 31-én.
(Borítókép: Szoboszlai Dominik a Magyarország–Törökország barátságos labdarúgó-mérkőzés után a Puskás Arénában 2024. március 22-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)