Afrika mágusa megnémul saját sikerétől

További Minden idők cikkek

Kapcsolódók (3)

Esett-kelt, aztán megrúgta az Afrika-kupa legnagyobb gólját

A dél-afrikai Masango kapásból vágta be pont a léc alá Ghána ellen, de ez is kevés volt.

Afrika-kupa: Ghána és Algéria is negyeddöntős

A keddi utolsó forduló két győztese, Algéria és Ghána jutott a negyeddöntőbe az Egyenlítői

Nem kell kutyát enni az edzői posztért

Sok európai labdarúgó edző próbálkozik afrikai válogatottnál, a kirúgások menetrendszerűek, de van, aki egy életre ott ragad.

Az Afrika-kupa negyeddöntői következnek, szombaton Kongó a Kongói Demokratikus Köztársasággal, míg Tunézia Egyenlítői Guineával játszik. Az előbbi találkozó abból a szempontból is érdekes lesz, hogy Kongó kapitánya, a bravúredző Claude Le Roy már az ötödik válogatottját vitte el a kontinensbajnokságra, korábban éppen a Kongói DK-t. De ki ez az európai edző, aki Afrikában futott be páratlan karriert?

Afrikában nem túl egyszerű európaiként edzőnek lenni, hozzá kell szokni a játékosok mentalitásához és a klímához, de aki egyszer rákattan erre, nehezen tud váltani. A francia Claude Le Roy is ilyen, nyolcadszor, és már az ötödik ország szövetségi kapitányaként van ott az Afrika-kupán.

Afrika nagyon misztikus, meg kell értened, hogyan működik az egész. Nemcsak a játékról szól, ismerned kell az országot, ahová mész, a különböző népcsoportokat és a játékosok eltérő felfogását"

– mondta Szalif Diao, aki a szenegáli válogatottban játszott Le Roy irányítása alatt.

Le Roy érti és érzi Afrikát, bár többször elhagyta már, hogy Európában vagy Ázsiában legyen tanácsadó vagy edző, de most éppen Kongót vezeti, és ezúttal is sikerült túljutnia a csoportkörön.

Bár nem számítottak igazán esélyesnek, két győzelemmel és egy döntetlennel megnyerték az A csoportot. Sajnos erről közvetlenül a meccs után nem tudott áradozni a sajtótájékoztatón, annyit ordítozott a Burkina Faso elleni mérkőzés közben, hogy egyszerűen elment hangja.

A torna előtt a szövetségi kapitány nem sok jövőt jósolt maguknak, mert az ő csapatában nincs olyan játékos, aki valaha játszott volna Afrika-kupán. Amikor Kongó utoljára kint volt, a futballistái még meg sem születtek.

Első, második, harmadik

A 66 éves kapitánynak nem ez volt az első bravúrja, 1986-ban Kamerunnal második helyet ért el az Afrika-kupán, majd két évvel később meg is nyerték a tornát. A siker ellenére nem maradt itt, 1990-ben már Szenegált vezette elődöntőig, majd 1992-ben negyeddöntőig. Hosszú szünet következett, legközelebb 2006-ban a Kongói Demokratikus Köztársasággal ment a legjobb nyolcba, majd 2008-ban Ghánával szerzett egy harmadik helyet. Ez volt a ghánai futball sikerkorszaka, Le Roy-val érték el legjobb helyezésüket a világranglistán, 14.-ek voltak. Ennek ellenére a francia kapitány távozott.

A legutóbbi tornán Le Roy már újra a Kongói Demokratikus Köztársaságot vezette, ám nem élték túl a csoportkört.

„Egy olyan országban, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság, 78 millió ember őrül meg teljesen a futballért. Más országokban, még Brazíliában is találsz egy csomó embert, aki azt mondja, hagyjanak engem a focival. Amikor Európában a nyomásról beszélnek, mindig nevetek, mert az európai nyomás semmiség. Jöjjenek el két-három hétre Afrikába, és akkor megtudják, mi az a nyomás."

A francia edző azért nem legyint rá mindenre, ami Afrikában amúgy nem keltene túl nagy megütközést. A mostani Afrika-kupa előtt például arra panaszkodott, hogy csapatának nem adtak elég szállodai szobát, és ő még kezet mosni sem tud, mert nem jön víz a csapból, meg áram sem nagyon van. A selejtezőkön emlékezetes balhéja volt a dél-afrikai edzővel: diplomatikus Le Roy először úgy számolt be Mashaba beintéséről, mint egy olyan gesztusról, amelyet nők körében nem ismételne meg.

Egy fantasztikus szerelmi történet

Le Roy elég fiatalon, 32 évesen kezdett edzősködni Franciaországban, öt év után nagyot váltott, Kamerunba szerződött.

„Apám Algéria függetlenségéért harcolt, gyerekként így sokat hallottam Afrikáról, és hogy az mennyire különös világ. Amikor megérkeztem, nagyon fiatal voltam. Néhány játékos, mint Roger Milla vagy Theophile Abega olyan idős volt, mint én. Ekkor egy fantasztikus szerelmi történet kezdődött Kamerunnal és Afrikával, de nemcsak számomra, hanem a feleségemnek és a lányomnak is. Nem tudom, hogy ez Afrikának is szép történet-e, de nekem feltétlenül."

Le Roy mindenhol jól alkalmazkodott, és több országban futballreformerként tekintenek rá, a már említett Diao állítja, ha a francia edző a kilencvenes évek elején nem kezd utánpótláskorúakkal is foglalkozni, akkor Szenegál nem érhette volna el 2002-es vb-sikerét sem. Akkor a legjobb nyolcba kerültek.

Az edzőt nomád élete ellenére még hazájában is számon tartják. Miután újra a legjobb nyolcba került vasárnap, Francois Hollande elnök gratulált neki egyedülálló sorozatához. Le Roy körbeutazta már a fél világot, és hiába sikeres, éppen az európai futballt kezdi megutálni. Úgy érzékeli, hogy a tulajdonosoknak már túl nagy befolyásuk van az edzőkre, beleszólnak a munkába. „Mióta megérkeztem Afrikába, az első napon mindenki felfogta, hogy ha nem hagynak úgy dolgozni, ahogy én akarok, akkor már megyek is vissza az első géppel. Senki nem kényszeríthet semmire."

Mikor lesz afrikai csapat világbajnok?

Bár nagyon élvezi az afrikai edzősködést, a nehézségektől ő is szenved. Egy 2006-os interjúban arról beszélt, hogy az afrikai futball minden energiáját kiszívja, bő húsz év alatt nem sok változott, nem sikerült igazán profi szintre lépnie a kontinensnek. Ő is megtapasztalta, hogy a legtöbb országban korrupt vezetők vannak a szövetségekben, és harcolni kell a saját és játékosai fizetéséért is.

Szerinte éppen ez az egyik oka, hogy az afrikai országok válogatottjai képtelenek áttörni világszinten.

A másik problémának azt tartja, hogy az Európában futballozó sztárokat nehéz motiválni kiscsapatok ellen, így simán elbukhatják már a selejtezőket is. Le Roy egyszer úgy nyilatkozott, ha Kamerun csak tizedolyan gazdag lenne, mint Japán, akkor simán világbajnokot lehetne belőle csinálni, mert tehetséget eleget találni.

Amikor az afrikai utcákon látod a gyerekeket focizni, olyan, mint egy álom. Ilyen már se Németországban, se Franciaországban nincs. Az afrikai játékosok meglepően technikásak, mert valaha a lehető legrosszabb körülmények között játszottak. Amikor kongói pályákra megyek, egymás után fedezem fel a tehetségeket. Igazi élmény őket nézni.

Le Roy szombaton tovább építheti legendáját - bár ezt elég sok országról elmondhatja -, egykori csapata, a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen játszanak a legjobb négyért.

A francia edző úgy tervezi, hogy még négy évet kitart, és a következő kupán, Kamerunban zárja le karrierjét. Éppen ott, ahol az afrikai szerelem elkezdődött.