Sima vereséget szenvedett Kanadától a magyar jégkorong-válogatott a szentpétervári A-csoportos világbajnokságon.
De volt ennek a meccsnek nem is egy olyan mozzanata, amiről álmodni sem mertünk a találkozó előtt.
A második harmad első öt percében az NHL-es sztárokból, a világ legjobbjaiból álló válogatott az sem tudta, hol van – akkor még csak 2-1-re vezettek, szerencsével úszták meg az egyenlítést, és úgy tűnt, lehet esélyünk valami komoly meglepetésre. Aztán a harmad közepén egy 8-10 perces periódus alatt jött a valóság, ezen belül 5 perc alatt 4 kapott gól.
Azelőtt és azután viszont a magyar válogatott úgy játszott, mint csak nagyon ritkán. És ami biztató, hogy az előző napi szlovák mérkőzéshez képest is látszott a fejlődés.
Úgy kezdődött a meccs, ahogy általában az újonc játszik a világ legjobbjával, a világbajnokkal. Bár a hokiválogatott próbált keményen ütközni, ezt a kanadaiak a gyorsaságukkal ellensúlyozták, és többször is lemaradtak a magyarok. Egy ilyen után jött a kiállítás és Scheifele emberelőnyös gólja. Hiába kezdődött a meccs a magyarok kapura lövésével, után sokáig keresték a korongot. Egy zseniális kanadai gól után jött az újabb emberhátrány, de ennek a végén a magyarok jöttek ki jobban.
Sofront dicséri az eset, aki nem hagyta Doumbát és addig tologatta, míg a kanadai védő elhagyta a korongot, ami Bartalis elé került, akinek a lövését Pickard nem tudta védeni. Történelmi gól volt, hiszen 12 év után sikerült Kanada ellen gólt ütni – és 78 év után világbajnoki gólt –, az meg mindenféleképp a magyarok teljesítményét dicséri, hogy húsz perc után majdnem úgy álltak a kapuralövésekkel, mint szombaton Szovákia ellen, ebben 11-5 volt az állás Kanadának. Ehhez Hetényi bravúrjai is kellettek.
Aztán a második harmad első perceiben, miközben „Kanada fejben még az öltözőben volt”, tűzijátékot rendeztek a magyarok a kapujuk előtt. Nem is álltunk le, a válogatott nagyon elkapta a fonalat, sorra dolgozta ki a helyzeteket a lassuló kanadai védők mellett, Bartalis egyszer pedig úgy megforgatta a védelmüket, hogy ilyet talán még az NHL-ben se mindennap látnak.
Aztán ennyi kellett csak Kanadának, és mielőtt blama lett volna a vége, összekapták magukat. Két zseniális gólt ütöttek, az egyik előtt McDavid emelgetve hozta ki a korongot. Aztán gyorsan, 69 másodperc alatt újabb kettőt. Elintézték néhány perc alatt, hogy semmi izgulnivalójuk ne legyen.
Fájdalmasnak tűnt egy picit ilyen kezdés után, de ez a realitás.
Az utolsó játékrészt is harcosan kezdtük, de aztán érezhető volt, hogy a magyar játékosok nagyon elfáradtak, ami egy ilyen tempó mellett egyáltalán nem meglepő. Kanada pedig most már koncentrált.
Az utolsó harmadban még bevágott egy gólt, ezzel lett egyértelmű, ami a meccs előtt is az volt. A fáradtság a végén több kiállításban is meglátszott, bár a becsületesen játszó magyar csapatnak is akadtak még lövései, sőt gólhelyzete is.
Ez a meccs tényleg nagyon fontos volt abból a szempontból, hogy a magyar válogatott megmérje, mit tud egy nála lényegesen erősebb csapat ellen. Nos, volt olyan 7-8 perc amikor domináltak a világbajnok ellen, ez, és néhány magyar megoldás miatt felejthetetlen találkozó volt, és egy újabb lépés a fontosabb találkozókra, amelyből a következő kedden, a franciák ellen jön.
Magyarország-Kanada 1-7 (1-2, 0-4, 0-1)
Szentpétervár
Magyarország: Hetényi, Vay – Wehrs, Dudás, Sofron, Bartalis, Sebők – Szirányi, Mestyán, Galló, Erdély, Sarauer – Stipsicz, Vas M., Kovács Cs., Nagy G., Vas J. – Garát, Benk, Nagy, Magosi, Banham. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz.
Kanada: Pickard, Talbot – Tanev, Rielly, Hall, Brassard, Perry – Ceci, Murray, Domi, Scheifele, Stone – Matheson, Dumba, Gallagher, Jenner, O'Reilly – Hutton, Duchene, Reinhart, Marchand, McDavid. Szövetségi kapitány: Bill Peters.
Gólszerzők