Az már az első két meccsen is látszott, hogy a magyar jégkorong-válogatott becsvágya nagyobb annál, mint amennyit fizikálisan vagy támadójátékban képes nyújtani ezen a szinten. Ez a szint a világelité, de még így is voltak olyan pillanatok, amelyek hosszú percekké nőttek Szlovákia és Kanada ellen, amikor már egy jobb eredményben bízhattak a játékosok és a szurkolók.

Aztán ez a hit veszett el, de nem teljesen, a franciák ellen.

Bartalis István, aki a magyar válogatott egyik legjobbja volt a világbajnokságon, azt emelte ki, hogy őt is meglepte, mennyire fel tudták venni a versenyt korcsolyázásban, ütközésben akár még a címvédő világbajnok Kanadával is. 

Rich Chernomaz a magyar válogatott kanadai szövetségi kapitánya hétfőn azt mondta a vb-t értékelve, hogy a magyar játékosok mentálisan fejlődtek a legtöbbet: 

Az első három mérkőzés után a fiúk elhitték, hogy fel tudják venni a versenyt korcsolyázásban a többiekkel. Rájöttek: ahhoz, hogy nyerni tudjunk, a legfontosabb, hogy tartsák magukat a játéktervhez. 

És a fejlődésre szükség is van. A válogatottunk például nem tudott tartósan nyomást gyakorolni az ellenfélre, sok volt a rossz első passz, amelyek miatt a támadásépítés kevésbé meggyőző, ebben is komolyabban kell fejlődnie a csapatnak.

A legfontosabb feladat azonban az, hogy a védekezés javuljon, aminek gyakori hiánya a franciák vagy az Egyesült Államok elleni meccsen is látszódott. Ahogy a németek ellen is az erő hiányzott hátul, a finnek pedig szétkorcsolyázták a mieinket.

A jégkorongban nagyon fontos, hogy minél több legyen a kaput eltaláló lövés. Ezt a szándékot is csak részben sikerült megvalósítani, de már tudjuk, mit kell még hozzá tenni.

Mindenki érzi és a külföldi szakvezetők is elmondták, hogy a magyar csapat sokat fejlődött az elmúlt időszakban, mérkőzésről mérkőzésre bizonyította, hogy nem véletlenül szerepelt a világbajnokságon

– mondta a magyarok kanadai kapitánya, Chernomaz.

Vb-ellenfeleink túlnyomó többsége hosszú évek óta az elitben szerepel, így egy-egy ilyen világeseményen a magyarok rengeteg tapasztalatot tudnak szerezni. És hogy ez mennyire így van, arra elég csak egy példa, az a fehérorosz válogatott, amelyet sikerült legyőzni, 2005 óta játszik a legfelsőbb osztályban, de a többieknek is hasonló rutinjuk van, ezért is óriási teljesítmény ellenük bármilyen értékelhető mozdulat, csel, erőfeszítés.

Gondoljunk csak bele, a közvetlenül a magyarok előtt álló francia és a most szintet lépő német válogatott is sokáig ingázó volt az első két osztály között, aztán 2007, illetve 2008 óta stabil tagok. Mindkét országból egyre több fiatal kerül át a tengerentúlra, és nem volt olyan ellenfelünk, amelyben ne hokizott volna pár NHL-es, vagy KHL-es hokis.

Mindent egybevetve ennek a vb-nek számos pozitív hatása volt/lesz a magyar jégkorongsportra, felfigyeltek rá, írnak a játékosainkról, a magyar hoki pedig bekerült a nemzetközi köztudatba, aminek csak előre mutató hatásai lehetnek.

Fehéroroszország legyőzésével a magyar hoki megérkezett a világbajnokságra, mindenki megnyugodott és érezte, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit. Van koncepció is a sportágban, így a fejlődés egyértelműen folytatódni fog.

Néhány év tapasztalattal egy ilyen német meccset már meg fogunk nyerni, de akár a vb végére teljesen széteső Szlovákia megszorongatása sem okozhat majd gondot.

Egy nagyon fontos meccs még hátra van. A Franciaország és Fehéroroszország közötti meccs eldönti, jövőre hol folytatjuk, de ez nagyjából mindegy is. A magyar hoki szintet lépett, és ezt jövőre ismét bebizonyíthatja. Ami biztos, hogy Vas Márton és Frank Banham nélkül. Nekik a hétfői (Banham már át sem öltözött) meccs volt az utolsó a válogatottban.

Mert Rich Chernomaz egyik szintén kiemelt fontosságú feladata volt a generációváltás levezénylése is, és a kapitány ezt kifogástalanul megoldotta. Nem véletlenül ő felügyeli az utánpótlást is. Sok fiatal volt ott idén is a bő keretben, és ha ugyanúgy dolgoznak, mint eddig, jövőre majd ők adhatják a válogatott gerincét.