A magyar hokiválogatott tizenöt másodpercre volt attól, hogy győzzön Nagy-Britannia ellen, és ezzel elérje a A csoportos világbajnokságot. Az utolsó másodpercekig Magyarország 2-1-re vezetett a britek ellen, aki végül egyenlítettek. A britek szétlövésben nyertek, a magyarok pedig a divízió I/A vb-n az éremről is lecsúsztak, csak a negyedikek lettek.

 „A britek erősek voltak, az egész tornán jól teljesítettek, és most egy kicsit még jobbnak bizonyultak. Nem érzem úgy, hogy időt kellett volna kérni a kivédekezett emberhátrány után, hiszen vezettünk, tudtuk, mit kell tennünk, és az időkérés az ellenfélnek is lehetőséget adott volna. A vb-n voltak jó és rossz pillanataink is, ahogy a többi csapatnak is. Őrült torna volt, amelyen bármi megtörténhetett." – idézte a Jégkorongszövetség.hu Jarmo Tolvanen kapitányt, aki szerint jó úton van a magyar hoki, sok fiatal tehetség közül lehet meríteni.

A brit kapitány, Peter Russel is a meccs kiszámíthatatlanságáról beszélt. „Hihetetlen, ami történt. Az elején küszködtünk, de utána úgy játszottunk, ahogy tudunk. Jól védekeztünk, igyekeztünk minél fizikálisabb hokit játszani, és káoszt teremteni a kapu előtt. A szerencse is mellénk állt. Őrület, ami történt. Volt egy álmunk, és néha az álmok valóra válnak. Szürreális ez az egész, még nem tudunk mit kezdeni vele.”

 „Tizenöt másodpercre voltunk a mennyországtól. Beszorítottak a végére minket, nem tudtuk eldugni a korongot, és valahogy utat talált a kapunkba. Még fel kell dolgozni, nagy pofon ez. 2-0-nál sem hittük azt, hogy vége a meccsnek, hiszen nagyon jöttek a britek, nagy volt a nyomás.” – mondta Pozsgai Tamás, a magyar válogatott védője.

A csapatkapitány Vas János szerint a meccs elején nagyobb előnnyel vezethettek volna, ha belövik az emberelőnyöket. „Sajnos két hibából kaptunk két gólt, egyszerűbben, rutinosabban kellett volna kitenni a korongokat, de ilyen a jégkorong, néha ad, néha elvesz – most elvette tőlünk a győzelmet. Megérdemelte volna a csapat az egész héten végzett meló miatt."

A csalódottságot feldolgozni hónapokba telhet, de Garát Zsombor így is tud mire jó szívvel visszaemlékezni: „Az atmoszféra pozitívumként marad meg, az első győztes meccsünk után hosszabb ideig voltam libabőrös, mint korábban bármikor. Hátborzongatóan jó, ahogy nyolcezer ember szurkolt nekünk.”