Akik szorosabban követik az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) történéseit, megszokhatták, hogy Gary Bettman komisszár minden kényes ügyet megpróbál a szőnyeg alá söpörni, akkor is, amikor a fél világ tud arról, micsoda ocsmányságok folynak a színfalak mögött. Itt most nem a liga irodáit kell érteni, hanem azt, ami a csapatok háza táján történik. Amit azonban most művel, az túlmegy minden határon.
Bettmanről mindenki tudja, hogy a legkevésbé sem játékospárti. Tipikusan olyan vezető, akinek a pupillája helyén dollárjeleket találhat, aki a szemébe néz. Nem először adja tanúbizonyságát annak, hogy emberségből, empátiából vagy etikából vajmi kevés szorult belé, és számára csak az fontos, hogy felhatalmazói, azaz a klubok tulajdonosai elégedetten számolgathassák vagyonukat.
A múlt héten talán minden eddiginél nagyobb, az NHL-hez köthető botrány látott napvilágot, amikor egy független ügyvédi iroda nyilvánosságra hozott egy 107 oldalas jelentést, amelyben leírja, hogy a Chicago Blackhawks korábbi játékosát, Kyle Beach-et (a riportban még névtelenül szerepelt, ő maga néhány nappal később állt ki a nyilvánosság elé) az együttes akkori videoelemzője, Bradley Aldrich 2010 májusának elején erőszakkal orális szexre kényszerítette, valamint többször is zaklatta.
Az ügybe belebuktak néhányan, de messze nem elegen, főleg azon információk alapján, amelyek azóta is szivárognak kifelé. A tett és az eset már önmagában mocskos, az azóta tett intézkedések pedig szintén undorítók. Itt már nem arról van szó, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Mert olyan szerecsenmosdatást láthatunk, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska.
Az ügyet a kanadai TSN újságírója, Rick Westhead próbálta meg a lehető legalaposabban felgöngyölíteni, Bettman pedig a minap őt is megpróbálta elhallgattatni.
Nézzük, mi történt azóta, hogy kirobbant a botrány. A Chicago általános igazgatója, Stan Bowman, valamint jobbkeze, Al MacIsaac lemondott. Még mielőtt tapsolnánk a gesztusnak: a klub tulajdonosai, a Wirtz család egyébként is kirúgta volna őket, amúgy pedig tizenegy év telt el az eset óta. Bowman egyébként ezzel az amerikai válogatott élén betöltött pozícióját is bukta.
Kiderült ugyanis, hogy a klubvezetés 2010. május 23-án összeült, miután tudomást szereztek a dologról. Bowmanen és MacIsaacen kívül jelen volt még John McDonough elnök, Jay Blunk alelnök, Kevin Cheveldayoff általános igazgatóhelyettes, Joel Quenneville vezetőedző és Jim Gary mentáltréner.
Kezdjük utóbbival, aki szakmájának alapértékeit totálisan szembeköpve arról győzködte korábban a sértettet, hogy ő a hibás.
McDonough és Quenneville arra jutottak a megbeszélésen, hogy nem cselekedhetnek azonnal, mivel a Blackhawks éppen a Stanley-kupa döntőjére készült, és nem akarták megzavarni a játékosokat. Már ez felvet súlyos etikai kérdéseket.
Aztán június 9-én a Blackhawks 49 év szünet után újra bajnok lett, majd jött másnap a bajnoki parádé (amelyen Aldrich egy 22 éves gyakornokot is zaklatott). Azaz az erőszak óta eltelt egy hónap, Beach és Aldrich ez idő alatt rengetegszer találkoztak. Végül McDonough ultimátumot adott Aldrichnak, hogy vagy lemond, vagy vizsgálatot indítanak.
A videoelemző az előbbit választotta, de egyáltalán nem járt rosszul: zsíros bónuszban részesült, egy napot eltölthetett a Stanley-kupával, amelybe ráadásul a nevét is belevésték (a Blackhawks néhány nappal ezelőtt hivatalosan is megkérte a ligát, hogy távolítsa el), plusz kapott egy pozitív hangvételű ajánlólevelet, valamint részt vehetett az októberi ünnepélyes bajnokavatáson is.
McDonough, Gary, Aldrich és Blunk már nem vonhatók felelősségre, ugyanis egyikük sem tartozik az NHL kötelékébe. Quenneville még egy meccsen állhatott a múlt héten a Florida Panthers kispadja mögött, majd találkozott Bettmannel, és lemondott. A komisszár később azt mondta, szerette volna megadni minden idők második legsikeresebb edzőjének a lehetőséget, hogy elmondja saját szavaival, mi történt, ezért nem távolította el egyből a pozíciójából.
Már ezzel is komoly felháborodást okozott, hiszen Aldrich anno Quenneville beosztottja volt, ráadásul a tréner volt az, aki első körben szeretett volna szemet hunyni a történtek felett.
Bettman megpróbálta őt is bevédeni, nem sikerült.
Majd Cheveldayoffhoz utazott Winnipegbe, hiszen ő azóta már ott, a Jetsnél tölti be az általános igazgatói posztot. Mindenki megdöbbenésére nem történt semmilyen elmarasztalás, Cheveldayoff a helyén maradhatott, büntetést sem kapott. Az indok: mivel Cheveldayoff volt a legkisebb hal azon az ominózus meetingen, és ígéretet kapott az ügy kezelésére, majd egy hónappal később Aldrich el lett távolítva, ezért nem vonható felelősségre, mert abban a tudatban lépett ki akkor az irodából, hogy a felettesei kézben tartják a dolgokat.
Ez sem éppen elfogadható magyarázat, mivel egyrészt egy hónapig ő is látta, hogy Aldrich és Beach együtt dolgoznak, együtt utaznak a repülőn, egy szállodában szállnak meg, másrészt azóta eltelt tizenegy év. Nonszensz a felmentés és a tisztára mosás.
Ráadásul amikor megkérdezték a Jets edzőjét, Paul Maurice-t, mi a véleménye az ügyről, hogy Cheveldayoff körül izzik a levegő, a trénernek is sikerült megragadnia a lényeget:
Nem zavarja a csapatot.
A Blackhawks kétmillió dolláros büntetést kapott, aminek a felét olyan helyi szervezeteknek kell adnia, amelyek szexuális áldozatoknak biztosítanak mentális segítségnyújtást. Csak a kontextus kedvéért: a klub értéke 1,1 milliárd dollár, és a koronavírus által megcsonkított 2019–2020-as szezonban is 178 millió volt a bevétele. Az azt megelőző kettőben egyaránt meghaladta a kétszázmilliót. Ennek tükrében nevetséges penzum.
Ráadásul még csak draftjogokat sem vettek el tőlük.
Hasonlítsuk ezt össze azzal az esettel, amikor a New Jersey Devils 2010-ben 17 éves, 102 millió dolláros szerződést akart adni Ilja Kovalcsuknak. Akkortájt záporoztak az ilyen és ehhez hasonló albatroszok, nem ritkította párját, de talán egy hangyányival szemtelenebb volt, mint a többi. (Lou Lamoriello általános igazgató úgy próbálta alacsonyan tartani a játékos átlagbérét, hogy beférjen a fizetési sapka alá, hogy 17 évre elnyújtotta a megállapodást, eleinte tíz, később pedig csak egymilliós évi gázsival). Az NHL csak 2013-ban szabályozta a maximum-időtartamot, viszont a Devils így is komoly büntetést kapott: hárommillió dollár, valamint egy első és harmadik körös draftjog elvétele.
Tehát: egy szexuális bűncselekmény tizenegy évig való eltitkolása kétmilliót, néhány kiskapu megtalálása viszont hármat + két elvett draftjogot ér.
Ráadásul azt a szerződést érvénytelenítette az NHL, és újat kellett kötnie Kovalcsuknak és a Devilsnek, azaz egy kísérletért kaptak büntetést.
Bettman mit mondott erre?
„Más szituáció, más bizonyítékok.”
Mármint tényleg ennyit.
Közben a klub házon belül is mindent megtesz azért, hogy eltakarítsa a nyomokat, a vizsgálatnál például semmilyen olyan fájlt nem találtak, amely egyáltalán azt tudná bizonyítani, hogy Aldrich a Blackhawks alkalmazásában állt. Utólag törölték volna? Ennek megítélését az olvasóra bízzuk. Ja, és nem is nagyon kértek bocsánatot Beachtől azóta sem.
Helyette azonban a Chicago megtámadta a Beach által indított vizsgálatot, és erre az NHL is rábólintott.
Szép gesztus.
Beach azt állítja, a csapattársai is tudtak az esetről. Sőt olyanról is lehetett olvasni, hogy emiatt még a sztárok céltáblájává is vált. Beach akkor egy húszéves újonc volt, aki a csapatba kerülésért harcolt, a hierarchia legalján állt, akibe aztán még bele is rúgtak a nagyok. Két korábbi hátvéd, Brent Sopel és Nick Boynton is arról számolt be nemrég, hogy bizony mentek a sértegetések az edzéseken.
Ehhez képest a Blackhawks két emblematikus alakja, a csapatkapitány Jonathan Toews és az első számú pontgyáros, Patrick Kane (akik azóta is Chicagóban játszanak) azt állította, hogy 2010 őszén hallott erről először, de persze roppantul sajnálja, hogy nem volt erről tudomása, mert akkor biztosan segített volna. Azóta is vígan eljátszogatnak, előbbi például épp most került le a Covid-listáról, és mesterhármassal tért vissza.
Az összhang is megvan köztük (a kommenteket is érdemes elolvasni):
A nagy tisztára mosásban az NHLPA, azaz a Játékosok Szakszervezete is aktívan részt vett. Ennek első emberét, Donald Fehrt állítólag Beach kétszer is megkereste, de Fehr tagadja ezt. Ugyanakkor annyit elmondott, hogy független vizsgálóbizottságot hoznak létre, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset. Hozzátett, hogy a rendszer cserben hagyta Beachet, és az NHLPA is a rendszer részét képezi.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy Fehr hazudik, és Beach tényleg két ízben is hozzá fordult, haladéktalanul ki kell rúgni.
Az ő munkája az, hogy a játékosokat védje, és amikor egy ilyen ügyben kérik a segítségét, kutya kötelessége elmenni a falig és azon is túl, hogy a felelősségre vonás megtörténjen. De ő inkább lapít és összejátszik Bettmannel.
Vissza is térhetünk a fő bűnöshöz (Aldrich mellett természetesen), az NHL-hez. Bettman mást sem csinál, csak látszatintézkedéseket hoz, sajnálkozik, valamint ködösít. Mindhármat direkt. Hiszen eddig is ez volt a politikája, kivárásra játszott, hadd sikkadjon el magától minden.
Hétfőn ő és helyettese, Bill Daly videokonferenciát tartott újságírók számára, amelyen természetesen a már említett Rick Westhead is részt vett. Szót viszont egyszer sem kapott, egészen addig, amíg Pierre LeBrun, az Athletic munkatársa kérdezhetett, ő pedig átadta neki a lehetőséget. Aztán kezdődött az izzasztás és a terelés. (A látványos cenzúrával kapcsolatban a PHWA, azaz a jégkorongos újságírókat tömörítő szervezet már ki is adott egy elmarasztaló közleményt.)
Mint kiderült, a Blackhawks egyik jogi képviselője már 2020 decemberében jelezte a liga felé, hogy készülőben van valami, de semmi komoly. Így hát sem a klub, sem az NHL nem foglalkozott ezzel. Bettman azt állítja, az NHL-nek van szexuális zaklatások kezelésére való protokollja, és ha ez létezik, akkor bizony elő kellett volna venni és aszerint eljárni. Ez sem történt meg.
Azt is tudjuk a múlt hét óta, hogy Aldrich a Blackhawks után különböző középiskoláknál és egyetemeknél dolgozott, és egy 16 éves fiú molesztálása miatt törvényesen is elítélték 2014-ben. Azaz Aldrich szexuális ragadozó, de ez sem ütötte meg a liga ingerküszöbét. Bettman elmondta, hogy több információra van szükség, hogy az akkor bántalmazott fiatalnak most segítséget tudjanak nyújtani. Adja magát a kérdés: ha Aldrich hét évvel ezelőtt kilenc hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet öt évre felfüggesztettek, az miért nem elég információ?
Példátlan ignorancia, ami azt sugallja: teljesen mindegy, hogy egy klub és a liga tudtával valakit elítéltek és egy gyereket lelkileg megnyomorítottak, megaláztak, az NHL a törvény és az emberi méltóság fölött áll.
A végére a bónuszhányinger, többszörösen is. Két évvel ezelőtt Akim Aliu, a Chicago korábbi játékosa azzal vádolta meg a klub farmcsapata, a Rockford IceHogs akkori vezetőedzőjét, Bill Peterst, hogy rasszista megnyilvánulásokkal illette. Az ügy kirobbanásakor Peters a Calgary Flames együttesét irányította, három nappal később pedig lemondott, és meg sem állt Oroszországig.
Az NHL természetesen akkor is leígérte a csillagokat az égről, de érdemben semmi sem történt. Most pedig Bettman belehazudott mindenki szemébe, amikor azt állította, hogy a vizsgálatot lezárták, és már kapcsolatban állnak Aliu képviselőivel a következő lépésekről. Ezt meghallotta Aliu ügyvédje, Ben Meiselas, aki azzal cáfolta, hogy erről most hall először, az NHL több mint egy éve nem áll velük szóba, valamint azon tanúkat, akiknek a kihallgatását javasolták, továbbra sem kereste meg.
Jelenleg kialakulóban van egy hasonló ügy, bár abban már korábban történt vizsgálat is. A Pittsburgh Penguins farmcsapatának, a Wilkes-Barre/Scranton Penguinsnek a segédedzőjének, Jarrod Skalde-nak a feleségét, Erint a vád szerint a vezetőedző, John Donatelli molesztálta 2018. november 11-én.
Akkor a vezetőség és a tulajdonosi kör, többek között minden idők egyik legjobb játékosa, Mario Lemieux megfenyegette Jarrodot, hogy hallgasson az esetről, Erint pedig meg sem hallgatták a vizsgálat során, miközben folyamatosan lehazugozták.
Erin Skalde most megtette a jogi lépéseket. Érdekesség, hogy Lemieux-n és Donatellin kívül azt a Bill Guerint is ki fogják hallgatni, aki megörökölte Bowmantől az amerikai válogatott menedzseri pozícióját.
A Pittsburgh nem késlekedett a válasszal, elmondásuk szerint amint értesültek erről, 72 órán belül elindították az eljárást (2019 nyarán), Donatelli lemondott, Skalde pedig egészen addig dolgozott a csapatnál, amíg a koronavírus miatti leépítés áldozata nem lett. A polgári pert az a Romanucci&Blandin ügyvédi iroda viszi majd, amelyik George Floyd ügyében is tanácsadói feladatokat látott el.
Ki tudja, mennyi hasonló ügy lehet még. Beach bátor volt, és bár sajnálja, hogy nem beszélt előbb, mert megmenthette volna a középiskolás srácot, de most előlépett, hátha a többiek is bátrak lesznek. Azonban az NHL hozzáállása, a szemhunyás, az üres ígéretek, a bűnösök védése után lesz még olyan, aki kiáll a nyilvánosság elé? Vagy ez elindít egy hullámot? Visszacsinálni már nem lehet a dolgokat, és úgy tűnik, elégtételt sem várhat senki. Az egyik oldalon maradnak az örök lelki sebek, a másikon pedig a jókora presztízsveszteség mellé járó vállon veregetés. Mert ne legyen kétségünk, a tulajdonosok, akiknek a pénzen kívül semmi sem szent, megveregetik Bettman vállát:
Szép volt, Gary, jól csináltad, kimozogjuk.
A show-nak mennie kell tovább, pedig azoknak kellene menniük, akik ennek a gyalázatnak az eltussolásában közreműködtek. Biztos, hogy lesznek hasonló vagy más jellegű botrányok, amelyekben emberek tönkremenéséről fogunk olvasni, de a végeredmény ugyanaz lesz: néhány ejnyebejnye, egy kis pénzbüntetés, aztán mehet, ki merre akar, nincs itt semmi látnivaló. Pont ezzel legitimálják a bűnt és az emberi életek sárba tiprását.
(Borítókép: Gary Bettman, az NHL komisszárja. Fotó: Alika Jenner/Getty Images)