Ahhoz képest, hogy mennyi köthető hozzá, Jaromír Jágrt sosem érdekelték a rekordok. Napra pontosan húsz évvel ezelőtt is megdöntött egyet, de az sem biztos, hogy egyáltalán tudott róla. Ezzel párhuzamosan beállította saját karriercsúcsát is, miközben csapata olyat mutatott, amire ebben az évezredben azelőtt és azóta sem volt példa, ő viszont a rá jellemző egysorossal mindenkit nyugalomra intett.
„Dead puck era.”
A defenzív jégkorong térhódításából származó alacsony gólátlag miatt így csúfolták az NHL 1997 és 2004 közötti hét szezonját, amikor a liga modern kori történetének legalacsonyabb góltermését hozták a meccsek. Játékgyilkos védekezés a semleges zónában, kétvonalas les, korlátlan mozgástér a kapusoknak a ketrecük mögött, elengedett szabálytalanságok, azaz szinte minden a góllövők ellen szólt. A 2002–2003-as idény sem képezett kivételt, a meccsenként 2,65 találat/csapat az ötödik legrosszabb értéknek számít 1967 óta, mégis, pontosan húsz évvel ezelőtt mintha a feje tetejére állt volna minden.
2003. január 11-én 13 mérkőzést rendeztek a tengerentúli profi ligában, de nem éppen a korszakra jellemző eredmények születtek.
A 26 együttes közül kettő ütött hat gólt, további kettő pedig hetet. És volt egy, amely saját rekordját beállítva meg sem állt 12-ig!
A Washington Capitals addig mindössze egyszer, 1990-ben jutott el egy tucatig, és bár a 12 találat mindig is megsüvegelendőnek számít, akkoriban azért jóval könnyebb volt a gólszerzés. Nem véletlen, hogy azóta mindössze kétszer fordult elő, hogy ennyit szerezzen egy csapat, ebben az évezredben pedig csak egyszer: 2003. január 11-én.
Ha megnézzük a Florida elleni 12–2-es vérengzés statisztikai lapját, rögtön láthatjuk, ki volt a főkolompos, és ezzel máris könnyebben el tudjuk fogadni ezt az anomáliát. Az illető három gólt és négy gólpasszt jegyzett a találkozón, a hétből az egyik pontja pedig történetesen NHL-pályafutásának 1200. egysége volt.
Ezt a mérföldkövet a 917. meccsén érte el, amivel ő lett a leggyorsabb 1200 pontos európai játékos.
Egy kicsit segítünk még: arról a cseh legendáról van szó, akinek a nevéhez hozzánőtt a 68-as mezszám.
Így van, Jaromír Jágr volt az elkövető, aki cseppet sem dicsőséges washingtoni időszaka alatt nem sok emlékezetes dolgot művelt, de azok közül ez egyértelműen kiemelkedik. A hét pont karriercsúcs-beállítás (lehetett volna több is, ám a harmadik harmad nagy részében a kispadon pihent), de nem csak ő ért el rekordot (vagy mélypontot) ezen a meccsen.
Csapattársa, Kip Miller sosem a pontterméséről volt híres, addig a szezonig átlagban hárommeccsenként szerzett egy asszisztot, ezen az estén viszont négyet is kiosztott. A Ken Klee–Szergej Goncsar védőpáros mindkét tagja +7-es +/– mutatóval (egyenlő létszámnál mennyi lőtt és kapott gólnál volt a jégen egy adott játékos) végzett, ami 1993 óta a legmagasabb számnak számít.
Érdekesség, hogy Mike Grier véghezvitte azt a nem mindennapi bravúrt, hogy egy 12–2-re megnyert meccsen –2-t hozott össze, amire aligha büszke a San Jose Sharks jelenlegi general managere.
A túloldalon is találunk rengeteg mínuszt. Ivan Majesky –6-tal zárt, aminél ebben az évezredben csak Chris Butler hozott össze rosszabbat (–7). Ironikus, hogy a besztercebányai óriás két szezonnal később már a Washington színeiben kergette a korongot, a vezetőségnek valószínűleg tetszett, hogy ellenfélként is a Caps sikereiért dolgozott.
A Panthers kapuját abban a szezonban a nemrég a Hírességek Csarnokába is beválasztott Roberto Luongo védte. Erre a csoportrangadóra pihenőt kapott (volna), és Jani Hurme kezdett a helyén, de a második játékrész 17. másodpercében már ötödjére kapitulált, Mike Keenan vezetőedző pedig megunta a finn vesszőfutását, és behozta helyette Luongót. Az akkor még csak 23 éves klasszis pechére a védelem is szabadnapot vett ki, teljesen kiszolgáltatott helyzetben kellett beállnia, bő 19,5 perc alatt ő is beszedett egy négyest. A harmadik harmadra visszaállt Hurme (Keenan imádta csereberélni a kapusait meccs közben, hogy megmutassa, ki a főnök), akit még további három alkalommal mattoltak a hazaiak, így ő 69,2, míg Luongo 71,4 százalékos védési hatékonysággal hozta le a meccset.
Nos, ezt hívják bántalmazásnak, nem? Ez annyira értelmezhetetlen, hogy ilyenkor fogod magad, összeszeded a cuccaidat, és fél órán már menekülsz a következő városba
– értékelt Keenan a sajtónak a meccs után, de ismerve a habitusát és pedagógiai módszereit, sejthetjük, hogy a New Jersey-be vezető úton (ahol aztán két nappal később megúszták egy hatossal) a hangos káromkodások mellett tárgyak és talán pofonok is röpködtek.
Az est főszereplője sem volt bőbeszédűbb a 3+4-es produkció és az ezzel egybeeső európai NHL-rekord után:
Ez csak egy meccs. Kicsit All Star-hangulatú volt a sok gól és a szép megoldások miatt. De senki se szokjon hozzá
– mondta Jágr, akit épp a meccs előtti délelőttön neveztek a február 2-i All Star-gála keleti csapatának kezdőjébe. Érdekesség, hogy a gálát épp a Florida Panthers otthonában, Sunrise-ban rendezték meg.
Akárcsak most, húsz évvel később. A lebonyolítás és persze a teljes NHL megváltozott azóta, ráadásul sajnos Jágr sem lesz jelen. Ő ugyanis elfoglalt, hiszen a saját tulajdonában lévő Kladnót próbálja a víz felett tartani úgy, hogy 50 évesen is játszik. Nem is olyan régen gólt is szerzett a 40 éves Tomás Plekanec átadásából.
Az NHL All Star-gáláját az Arena4 élőben közvetíti február 4-én, szombaton.
(Borítókép: Jaromír Jágr a Washington Capitals színeiben 2003-ban. Fotó: Getty Images.)