A magyar jégkorong-válogatott újabb 7–1-es vereségbe szaladt bele az A csoportos világbajnokságon, ugyanis csütörtök délután Svédország is hatgólos különbséggel győzte le Kevin Constantine szövetségi kapitány együttesét. Mindenki sejthette, hogy ezt a meccset el fogjuk engedni, viszont a második és harmadik játékrészben nyújtott teljesítmény még ezzel együtt is csalódást keltő.
Mivel a svéd és az amerikai válogatott körülbelül azonos kategóriát képvisel, a csodavárás helyett Constantine a tét nélküli kísérletezésre szavazott. A magyar kaput ismét Horváth Dominik őrizte, a negyedik bekkpárban Szirányi Bence átvette Pozsgai Tamás helyét, míg a csatároknál Kóger Dániel került Csányi Karol helyére, ezenkívül Papp Kristóf felment az első sor szélére, Sebők Balázs pedig a harmadikat centerezte Nagy Gergő és Terbócs István között.
Sebők ezzel ismét eredeti posztján szerepelhetett, valamint abban is reménykedhetett a szövetségi kapitány, hogy ezzel a változtatással talán mindkét egység kap egy kis szikrát. Egyedül a második sor maradt érintetlen, de ott nem is volt szükség semmilyen módosításra.
Látványosan feladtuk és elengedtük ezt a meccset, de még így is keserű lehet a szánk íze, sokszor tűnt úgy, hogy meg sem akarjuk nehezíteni a svédek dolgát. Ez az 1–7 nem az az 1–7 volt, mint az amerikaiak elleni, ilyen teljesítménnyel és felfogással pedig a finnek ellen sem valószínűsíthető szorosabb küzdelem. Mindenki tudja, hogy melyik mérkőzéseket vesszük igazán komolyan, melyekre tesszük a hangsúlyt a bennmaradás érdekében, a franciák mellett az osztrákokra élesítjük magunkat, remélhetőleg a ma megspórolt energia hétfőn utóbbiakkal szemben elő fog jönni.
Henrik Tömmernesnek mindössze egyetlen pontja volt eddig a világbajnokságon, ehhez ma hozzátett négyet, mindet gólpassz formájában. Még impresszívebb ez a teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy egy hátvédről van szó, aki ráadásul ezen a találkozón a legeredményesebb volt a mezőnyben.
Bartalis István. Noha ma nem emelkedett ki annyira látványosan a csapatból, azért egy kontrollált korongbevitel és egy szép assziszt így is befigyelt Kiss Roland találata előtt. Ráadásul ismét véghez vitte azt a bravúrt, hogy egy 7–1-re elveszített meccsen pozitív plusz/mínusz mutatóval végzett, valamint bulielhozatalban is 60 százalékot produkált.
Amikor megszületett a csoportbeosztás és a pontos menetrend. Ez a meccs nagyjából abban a pillanatban eldőlt, ahogy az is, milyen attitűddel megyünk fel a jégre.
A svédek hozták a rájuk jellemző kombinatív játékot, a támadó harmadban élmény volt nézni, ahogy varázsolnak. Rengeteg mozgás koronggal és anélkül is, semmi statikus tanácstalanság. A védőinket nem egyszer látványosan megkavarták, és több gólt is szereztek ebből, talán Jacob de la Rose második találata volt a legszebb.
Hozzáállás, sebesség, korongkezelés, technikai tudás, játékintelligencia, tehetség. Egyiknél sem felénk billent a mérleg. A mondás úgy tartja, hogy a kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik, és nekünk is csak így lett volna legalább egy kis esélyünk, de ezúttal nagyon messze voltunk a kemény melótól.
Lehoztuk sérülés nélkül. Bár ez sem múlt sokon. Nagy Krisztiánnak talán nem szóltak, hogy ezen a meccsen ne törje össze magát a blokkokkal, így meg is sérült a térde a második periódusban, de szerencsére a harmadikra azért már visszatért.
Nem lehetne esetleg megbeszélni a játékvezetőkkel, hogy nem kérünk emberelőnyt? Eddig is ez volt a játékunk egyik leggyengébb eleme, de ma szintet süllyedtünk, hiszen nemcsak megmaradt az ötlettelenségünk, de még gólt is lövettünk a svédekkel Hári János újabb érthetetlen, félpályánál történt korongeladása után. Mindezt úgy, hogy közben mi voltunk létszámfölényben. Sőt, a második harmadban kis híján megkaptuk a másodikat is.
A saját kapunk előterére ma is lávamezőként tekintettünk, még véletlenül sem mertük betenni oda a lábunkat, a svédek viszont ennyire nem féltek, és kedvükre lövöldöztek a ketrec közvetlen közeléből.
Az első harmad azonban még a szörnyű hibák ellenére is a vállalható kategóriába tartozik, különösen az utána történtek ismeretében, mert onnantól bizony jó mélyre ledobtuk a vasmacskát.
A második és harmadik harmadban született 0–36-os kapura lövési arány teljes mértékben elfogadhatatlan, megalázó és kiábrándító.
Akkor is, ha egyébként eszünk ágában sem volt jégkorongozni. Nyilván ez is átkerül a megbocsátható halmazba, ha az osztrákok ellen minden energiatartalékunkat bevetve tudjuk majd kamatoztatni a mai spórolást, és ez bennmaradást eredményez.
Pénteken talán a mainál is kisebb esélyünk lesz a győzelemre: nem elég, hogy a házigazda és címvédő finn válogatottal csapunk össze, amely a soraiban tudhatja a világ egyik legjobb játékosát (Mikko Rantanen), de még szünnapjuk is volt ma. Ráadásul egyelőre nagyon döcög a Leijonat játéka, és félő, hogy egyszer ki fog szakadni a gólzsák. A cél ugyanaz lehet, mint ma: ússzuk meg egészségesen.
Szerdán a finnek és az amerikaiak is hozták a kötelezőt, előbbi csapat Franciaországot, utóbbi Ausztriát verte meg. Egyik sem volt egy könnyű siker, de a mi szempontunkból ez teljesen mindegy, a lényeg, hogy mindkét riválisunk pontosan 0 ponttal gazdagodott.
Az állás: 1. Egyesült Államok 12 pont/4 mérkőzés, 2. Svédország 11/4, 3. Dánia 8/3, 4. Finnország 7/4, 5. Franciaország 4/4, 6. MAGYARORSZÁG 2/4, 7. Ausztria 1/4, 8. Németország 0/3
A magyar válogatott további vb-programja:
Május 19. (péntek), 15.20: Magyarország–Finnország
Május 21. (vasárnap), 15.20: Németország–Magyarország
Május 22. (hétfő), 19.20: Ausztria–Magyarország
Az eddigi mérkőzések:
Dánia–Magyarország 3–1 (1–0, 1–0, 1–1)
Egyesült Államok–Magyarország 7–1 (2–1, 2–0, 3–0)
Magyarország-Franciaország 3–2 (1–1, 1–1, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után
Svédország-Magyarország 7–1 (3–1, 3–0, 1–0)
(Borítókép: A svédek ünneplik az első góljukat. Fotó: Illyés Tibor/MTI)