Visszagondolva akár előre beírhattuk volna a 7–1-es vereséget a házigazda és címvédő Finnország ellen az A csoportos jégkorong-világbajnokságon. Úgy tűnik, a három legerősebb együttes ellen pont ennyit tudunk, de legalább jönnek a gólok, azaz továbbra sem nulláztak le minket. Viszont ez az 1–7 jóval pozitívabb volt a csütörtökinél, a mutatott játék és az apróságok sokkal jobban festettek.
A svédek ellen nem az 1–7 volt a kiábrándító, inkább a mutatott játék a második és a harmadik harmadban. Gyakorlatilag semmi sem működött, Kevin Constantine sorkevergetése sem jött be, ezért az amerikai mester visszanyúlt az alapfelálláshoz, azaz Bálizs Bence kezdett a kapuban, Pozsgai Tamás visszatért a védelembe (gólpasszal), és az első, valamint a harmadik csatársor is ugyanúgy állt hadrendbe, mint a torna első három mérkőzésén.
Az eredmény viszont ugyanaz lett, mint korábban a hokinagyhatalmakkal szemben, azaz újabb 7–1-es vereség. Ha csak ezt nézzük, legyinthetünk, ugyanakkor ez egy teljesen más találkozó után alakult ki, mint egy nappal korábban a svédek ellen. Most nem felejtettük el 20 perc után, hogy még 40 percig tart a meccs, igaz, a harmadik játékrészt ezúttal sem fogjuk büszkén mutogatni, de legalább abban is volt kaput eltaláló lövésünk. Kettő. Kár, hogy közben ötször kapituláltunk.
Mikko Rantanen. A világ egyik legjobb jobbszélsője azon felül, hogy kiosztott három elsődleges gólpasszt és kiharcolt egy kiállítást, azt csinált a jégen, amit akart. Egy kivételtől eltekintve minden alkalommal átverte a mieinket, de nem kell szégyenkezni, mert ezt rendre megteszi a világ legjobb bajnokságában, az NHL-ben. Nagyjából lehetetlen elválasztani a korongtól és ez nekünk sem sikerült, nemcsak 1 az 1, hanem 1 a 2 ellen is tarthatatlan volt, a kreatív megoldásaival pedig megannyi helyzetet kreált a társainak a Colorado Avalanche sztárja.
Bálizs Bence ugyan csak 84,1 százalékos hatékonysággal védett és a harmadik harmadra ő is kipukkadt (meg a társak is cserben hagyták), 40 percen keresztül meccsben tartott minket, akárcsak a dánok ellen. Addig a csapat is fegyelmezettebb, szervezettebb volt előtte, ám amikor a mezőnyjátékosokon átjutottak a finnek, akkor Bálizs több bravúrt is bemutatott.
A harmadik játékrésznek egygólos hátrányban vágtunk neki, ám ott az első 380 másodperc forgatókönyve az alábbiak szerint alakult:
Hogy pontosan melyiknél ment el ez a meccs, egyáltalán kiemelhető-e egyetlen esemény, azt maximum a résztvevők tudhatják, mindenesetre ezek után már el is engedtük ezt a délutánt, a finnek pedig építhették az önbizalmukat az egyenes kieséses szakaszra.
Az égvilágon semmi tétje nem volt és talán mindkét együttes a végső dudaszót várta, de azért Joel Armia még odatett egy szólót, ami könnyen lehet majd a torna gólja is.
A gól érdekessége, hogy a finn kapusnak, Jussi Olkinuorának is beírtak egy asszisztot.
A harmadik harmadban két teljesen eltérő szintű csapat játszott, itt azért már megmutatkozott, hogy a magyar válogatott játékosai közül nem sokan szoktak hozzá ehhez a tempóhoz, gyakorlatilag kollektíven kifogyott a szufla. A finnek viszont gálázva szolgálták ki a hazai közönséget az utolsó húsz percben. Az 1 az 1 elleni korongos párharcokat szinte mindig ők nyerték, de ebben nincs semmi meglepő, mert mégiscsak ez a világ egyik (hivatalosan a) legjobb válogatottja. Intő jel lehet viszont, hogy ezeket a csatákat sokszor nemcsak elvesztettük, hanem szabálytalanul próbáltuk megoldani, amikért szépen ki is szórtak minket a játékvezetők.
Egészen disszonáns érzés egy 7–1-re elvesztett meccsben előrelépéseket keresni úgy, hogy egyébként egy nappal korábban is pont ez az eredmény született. Pedig ég és föld a kettő. Az első 10 percben mindenféle túlzás nélkül mi voltunk a jobb csapat, aztán az emberhátrány kizökkentett bennünket, nem sokkal később pedig meg is kaptuk az első gólt.
De jól pörögtek a soraink, mindegyik egységünk képes volt koronggal együtt bejutni a finnek területére, ahol némi időt is el tudott tölteni. Lehet mondani, hogy a találatunkhoz kellett egy kis szerencse és Olkinuora lepkéje, de előtte Nagy Krisztián nagyot harcolt a palánk mellett, időt nyert a sorcseréhez, a friss emberek pedig meg tudták tartani a pakkot. Ráadásul végre először láthattuk, mi történik, amikor egy kipattanó korongra Sebők Balázs személyében magyar játékos ér oda elsőként.
Sőt, a svédek elleni meccshez képest szemmel látható volt a fejlődés a saját kapunk előtti takarításban, és ki lehet emelni Sofron István játékát, amely során több ütközése ért célt.
Az emberhátrányos védekezésünk még mindig nem akar összeállni, viszont szerencsére emberelőnyt nem is kaptunk, ezeket tét nélkül gyakorolhatjuk a szünnapon.
Bulielhozatalban továbbra is csapnivaló a mérlegünk, ezúttal 37 százalékkal végeztünk (pedig a második etapban 7–7 lett az eredmény ebben), és ez most meg is bosszulta magát. Kaptunk úgy gólt, hogy a finnek megnyertek egy bedobást a mi zónánkban, 3-4 másodperccel később pedig meg is született Waltteri Merela találata.
Szembetűnő volt továbbá, hogy az első és a második harmadban is volt létszámfölényes megugrásunk, de mindegyiket relatíve csúnyán elrontottuk, pedig ezek a legígéretesebb szituációk.
És tulajdonképpen a harmadik periódus teljes egészét citálhatnánk itt.
A bulikat már említettük, emberelőnyünk nem is volt, úgyhogy jöhet a harmadik, már-már megszokott adat:
a harmadik játékrészben 2–24 volt a kaput eltaláló lövések száma, magyar szemszögből nézve.
De ne legyünk telhetetlenek, mert ez még mindig jobb volt, mint a tegnapi 0–36 az utolsó 40 percben.
Ráfordulunk a hajrára, vasárnap a németekkel, hétfőn pedig az osztrákokkal csapunk össze, minden bizonnyal utóbbi dönt majd a bennmaradásról. Szerencsére szombaton tudunk azért egyet pihenni, ami különösen jól jön majd két ilyen meccs után. Ugyanakkor fontos feladat, hogy felpörögjünk az utolsó két csatára, mert a legutóbbi 120 percből 60-at maximum félgőzzel teljesítettünk.
A németek, amint arra a papírforma és a menetrend alapján számítani lehetett, csak elkezdték gyűjtögetni a pontokat, és a mi mérkőzésünk után Ausztriát is legyőzték. Ez nekünk semmiképp sem rossz, már csak abban kell bíznunk, hogy szombaton a finnek a sógorokat is legyőzik rendes játékidőben. Ebben az esetben a németek ellen már két ponttal meglenne a bennmaradás, de ha vasárnap ez a bravúr nem jön össze, akkor jöhet a mindent eldöntő, osztrákok elleni kiesési rangadó.
A csoportunk állása: 1. Egyesült Államok 12 pont/4 mérkőzés, 2. Svédország 11/4, 3. Finnország 10/5, 4. Dánia 8/4, 5. Németország 6/5, 6. Franciaország 4/4, 7. MAGYARORSZÁG 2/5, 8. Ausztria 1/5.
A magyar válogatott további vb-programja:
Május 21. (vasárnap), 15.20: Németország–Magyarország
Május 22. (hétfő), 19.20: Ausztria–Magyarország
Az eddigi mérkőzések:
Dánia–Magyarország 3–1 (1–0, 1–0, 1–1)
Egyesült Államok–Magyarország 7–1 (2–1, 2–0, 3–0)
Magyarország-Franciaország 3–2 (1–1, 1–1, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után
Svédország–Magyarország 7–1 (3–1, 3–0, 1–0)
Finnország–Magyarország 7–1 (1–0, 1–1, 5–0)
(Borítókép: Sakari Manninen (balra) és Mikko Rantanen (jobbra) fedezik a korongot. Fotó: Illyés Tibor / MTI)