A magyar jégkorong-válogatott újabb komoly pofonba szaladt bele az A csoportos világbajnokságon, miután 7–2-es vereséget szenvedett vasárnap a németektől. Hétfőn így is összejöhet a bennmaradás, de még ha teljesül is a cél, vajon tényleg szentesített lett az eszköz? Elemzés.
Már a meccs előtt néhány órával megkaptuk a választ arra, vajon mennyire veszi majd komolyan Kevin Constantine az utolsó előtti meccsünket. Nagyjából semennyire. A kapuban ezúttal Horváth Dominik kezdett, Hári János és Nagy Krisztián nem játszott, Szirányi Bence pedig balszélsőként szerepelt az előzetes összeállításban, azaz 9 bekkel vágtunk neki a mérkőzésnek.
Szirányi egyébként egyáltalán nem vallott szégyent az új szerepkörében, sőt vele talán olykor jobban is működött Sebők Balázs és Galló Vilmos duója, mint korábban Hárival kiegészülve. De mind ez a felállás, mind Horváth kezdetése üzenet volt a csapat, az ellenfelek és a szurkolók számára is: ezt a meccset is el fogjuk engedni.
Mindent felteszünk egy lapra, hogy hétfőn legyőzzük az osztrákokat, és ezzel kivívjuk a bennmaradást. De vajon ez tényleg a fejlődésünket szolgálja? Ha benn is maradunk, jövőre megint az lesz a stratégia, hogy tönkreveretjük magunkat a jobbakkal, mert nekünk csak 2-3 meccs fontos?
Addig is nézzük, mi történt vasárnap.
John-Jason Peterka. Nem fogunk újra meg újra belemenni abba, hogy bárcsak nekünk is lennének olyan 21 éves játékosaink, akiknek már van a tarsolyukban egy közel pont/meccses AHL-szezon, valamint egy teljes NHL-idény. Nagyon messze vagyunk ettől, és Peterka nagyjából meg is mutatta, mennyire. Rendkívül aktív volt szinte az egész mérkőzésen, lőtt egy nagyon pimasz (vagy inkább potya-) gólt, tökéletesen oldott meg létszámfölényes szituációkat, és a védekezésből is kivette a részét.
Ezt most nem erőltetnénk.
Sofron István meg nem adott gólja és Bartalis István kiállítása végérvényesen megakasztotta az addig is tragikus emberelőnyt, aminek a teljes letelte után három gólt kaptunk három perc alatt. Moritz Seider tökéletes give-and-go figurát mutatott be Frederik Tiffelsszel, amivel szétzilálták a védelmünket (ami egyébként valamilyen okból kifolyólag nem volt teljes, erről alább), majd jött egy elejtett korong Horváth Dominiktől, amit Nico Sturm köszönt meg szépen, sőt a harmad végén még azt is megmutatták nekünk, mi történik, amikor jár a korong emberelőnyben. (Spoiler alert: gólt lőttek belőle.)
A már említett Seider-találat. Maga az összjáték Tiffelsszel tényleg szép, de nézzük meg kicsit jobban a körülményeket. Az oké (annyira nem), hogy Horváth Dominik teljesen szem elől veszti a korongot, ezt tudjuk be annak, hogy másodpercekkel korábban felborították, és össze kellett szednie magát.
A fontos kérdés inkább az, hogy hol van az ötödik magyar mezőnyjátékos.
Elvileg ekkor nem voltunk emberhátrányban, és a jegyzőkönyv is öt mezőnyjátékost tüntet fel. Nagy Gergő, Kóger Dániel, Kiss Roland és Garát Zsombor megvan, de hol van Horváth Milán? A hivatalos statisztikai lap a 33-as számú magyart is a jégen lévők közé sorolja, ám a videón biztosan nem szerepel... A helyes megfejtéseket e-mailben várjuk.
Erősebb, gyorsabb és technikásabb csapat a német, ez nem is vitás. Az 50-50-es párharcok döntő többségét megnyerték, de persze azért látványosan átadtuk nekik a területet, főleg az első két harmadban. Plusz elég sok eladott koronggal szponzoráltuk meg őket, aminek köszönhetően számos alkalommal tudtak létszámfölényben megugrani, ezekből pedig több gólt is kaptunk, ugyanis a visszazárás és -rendeződés nem igazán valósult meg.
A speciális egységeink egyelőre nem nőttek fel az A csoport szintjéhez, ezt pedig a németek (is) maradéktalanul megbüntették.
A harmadik harmad elején úgy nézett ki, mintha mégis komolyan vennénk a dolgot, fektetünk egy kis energiát a meccsbe, és kreatívkodunk is, érdekes módon ez két mutatós gólban megtestesült szinte azonnal. Ebben a játékrészben döntetlenre végeztünk a kaput eltaláló lövésekben (9–9), és a bulielhozatalt is kihoztuk egálközelire (25–28) a teljes meccset figyelembe véve.
Aki olyan típusú ember, hogy megviseli a tehetetlenség, az a magyar emberelőnyök láttán üvölteni tudna. Botrányos, szörnyű, hajmeresztő, de tetszés szerint akármilyen jelző beilleszthető ide. Továbbra is ötlettelen és statikus az egész, nem jár a korong, várjuk a sült galambot, szinkront és együttműködést pedig még nyomokban sem tartalmaz a formáció. Az ötperces kiállításból kettőt dupla fórban tölthettünk volna, ebből aztán Bartalis István is összehozott egy kiállítást, ami miatt Sofron István gólját nem adták meg.
Fájdalmas volt nézni, ahogy négy a három ellen is jókora lesre korcsolyáztunk, és ugyanilyen szenvedést okozott annak a látványa is, amikor fel tudtunk állni.
A magyar az egyetlen csapat, amelyiknek még nincs gólja emberelőnyből (kapni viszont kaptunk már), és még csak közel sem jártunk ehhez, mert egyszerűen nem létezik létszámfölényes játékunk. Mi vagyunk a legrosszabbak emberelőnyben és -hátrányban is a világbajnokságon, összehasonlításképp az osztrákok a 3. és 10. helyen állnak a két rangsorban.
A kipattanókra megint nem értünk oda, Nico Sturmnak leterítettük a vörös szőnyeget, de egyébként a kapuban Horváth Dominik sem brillírozott, finoman fogalmazva.
28 gólt lőttek nekünk azok a csapatok, amelyek
Négy meccs alatt kaptunk ennyit, a négy közül ráadásul a németek még csak nem is tartoznak a szűk elithez. Unalomig mantrázzuk, hogy két fontos meccsre készülünk, és a bennmaradás a cél, de tényleg mindenáron? Valóban fejlődünk attól, hogy hetesével kapjuk a gólokat?
Jön a kiesési rangadó, amire mindent feltettünk, és amire az osztrákok rápihenhettek. Persze tulajdonképpen mi is egy változó intenzitású átmozgató edzésen vettünk ma részt a németek ellen. A képlet egyszerű: akár 60, akár 65 perc alatt, akár szétlövésekkel nyerünk, akkor bennmaradunk. Ha viszont kikapunk, akkor irány vissza a divízió I/A.
A magyar válogatott további vb-programja:
Május 22. (hétfő), 19.20: Ausztria–Magyarország
Az eddigi mérkőzések:
Dánia–Magyarország 3–1(1–0, 1–0, 1–1)
Egyesült Államok–Magyarország 7–1 (2–1, 2–0, 3–0)
Magyarország–Franciaország 3–2 (1–1, 1–1, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után
Svédország–Magyarország 7–1 (3–1, 3–0, 1–0)
Finnország–Magyarország 7–1 (1–0, 1–1, 5–0)
Németország–Magyarország 7–2 (1–0, 3–0, 3–2)