Az erőviszonyok ismeretében a házigazda magyar jégkorong-válogatottnak kötelező lenne továbbjutnia a csütörtöktől szombatig tartó budapesti olimpiai selejtezőn, de ehhez minden bizonnyal a riválisoknak, a spanyoloknak, a litvánoknak, de leginkább a japánoknak alighanem lesz még szavuk. Utóbbiaknak már csak azért is, mert az elmúlt években felváltva születtek magyar és japán sikerek, a két fél általában szoros meccseket vívott egymással.
Stipsicz Bence, a Hydro Fehérvár AV19 27 éves védője a keddi, sajtónyilvános edzés végén az Indexnek elmondta: ilyenkor nincs sok idő a közös felkészülésre, de a riválisoknak sem jellemzően. A magyar a keretből többen vasárnap még bajnoki meccsen voltak a jégen, de ez a sűrű bajnoki programban normális. Ehhez már hozzászoktak, ebből próbálják meg kihozni maguknak a legtöbbet.
„Többnyire rutinos játékosok vannak most a keretben, de mindig akad fiatal, új beszálló, aki számára picit ismeretlen a rendszer, őket be kell építeni. És az én bekkpárom is Fejes Nándi, akivel játszottunk már korábban együtt, nem vagyunk teljesen ismeretlenek, de miután más klubból érkezünk, azért nem árt, ha ilyenkor összecsiszolódunk. De ez igaz az egész csapatra, mert a védekezés mindig hangsúlyos a csapatjátékban, de a kapusteljesítményen felül a hátvédek mellett mindenkitől szükség van a védőmunkára. Ma az öt az öt elleni játékot ismételtük át, kifejezetten hasznosnak éreztem még ennyi válogatottbeli rutinnal is.”
Stipsicz Bence úgy készül: bár minden meccsen más vár rájuk, az erőviszonyok ismeretében az első két meccsen azért több lehetőségük lesz a korongjátékra.
Arra viszont figyelnünk kell, hogy nem szabad elkényelmesednünk!
A fehérvári védő játszott a nyolcezres Papp László Sportarénában is telt ház előtt, most hasonlóra számít a Tüskecsarnokban is, ami azért néhány fiatalabb játékos számára szokatlan dolog lesz még.
„Ehhez a nagyobb körítéshez a szurkolók részéről ugyanúgy hozzá kell szokni a válogatottban, mint a magasabb tempóhoz.”
Arra a felvetésre, hogy a magyar szurkolók pezsgővel és hokigálára készüljenek, vagy sokkal inkább munkásruhát vegyenek fel, mert hetedik játékosként bizony nekik is dolgozniuk kell, csupán annyit válaszolt: ők is továbbjutásra, majd utána a pezsgős koccintásra készülnek, de...
Addig azért komoly teljesítményt kell még előbb nyújtanunk a jégén, és szükségünk van a biztatásra. Már csak azért is, mert a csapat mindig szereti, ha van szurkolás, hangulat a lelátón.
Sofron István, a Csíkszereda sokat próbált támadója tavaly az A-csoportos világbajnokságra előtt az utolsó hazai felkészülési mérkőzésen, a Kanada elleni találkozón még azt sem tartotta kizártnak, hogy Budapesten alighanem utoljára láthattuk őt jégen a válogatott mezében, a félgondolatot végül nem követte lezárás.
A keddi edzést kisebb könyöksérülése miatt elővigyázatosságból a lelátóról tekintette meg, de szerdán már ő is bekapcsolódik az edzésmunkába, így akár vele is tervezhet Don MacAdam szövetségi kapitány.
Nagy Gergő, az FTC-Telekom és a válogatott rutinos kulcsembere az előtte álló feladatokról lapunknak annyit mondott: egyelőre még nem fogalmazna többes számban, inkább feladatot mondana, kizárólag az első, spanyolok elleni találkozóra fókuszál.
„A többiről majd utána. Ennyi év rutinjával a hátam mögött már pontosan tudom, hogy a sportban tényleg bármi megtörténhet, és csak lépésenként szabad tervezni, mert úgy haladunk előre.”
A támadó éppen a szezonra vonatkozóan sem tűzött ki magának elérendő távlati célokat klubjában és a válogatottban sem, inkább saját magát illetően tűzött ki elvárásokat.
Nyilvánvaló, hogy mindig lehet fejlődni, én is igyekszem javulni. Bár azzal tisztában vagyok, hogy gyorsabb már aligha leszek, vagy lövök éppen erősebbet. De így is figyelek magamra, a botkezelés technikáját, vagy éppen a lövések pontosságával, hatékonyságával mindig lehet, és kell is foglalkozni, így teszek magam is. Nem érzem öregnek magam, 34 évesen pár év szerintem még van bennem.
Társához hasonlóan Nagy Gergő is bízik a telt házas meccsekben, a magyar szurkolók lelkes biztatásában. Erre már csak azért is van nagy remény, mert a hokisokat mindig szép számú és lelkes tábor kíséri a külföldi világbajnokságra, itthon pedig az 2018-as, divízós vb óta nem léptek jégre tétmérkőzésen.
A magyar jégkorong-válogatott nem túl gyakori vendég a téli olimpiákon, mindössze három szereplést tudhat magáénak, az már sportági sajátosság, hogy az 1928-as, az 1936-os és az 1964-es részvétel egyszerre volt világbajnoki, sőt, Európa-bajnoki részvétel is. Azóta sokat változott a sportág, Eb már régen nincs, az évente megrendezett vb és az olimpia torna 1968 után levált egymásról. Az előző olimpián a magyarok az első körben sikerrel teljesítettek – Nottinghamben a rendező briteket, a románokat és az észteket előzték meg –, utána azonban a rigai forduló már túl soknak bizonyult: a csoportban a lettek (9 pont) végeztek elsőként, és kvalifikáltak az olimpiára, őket a franciák (6 p), a mieink (3 p) és az olaszok (0 p) követték.
A sportági erőviszonyok ismeretében ez a magyar jégkorong papírforma helye: a selejtezőben egy kört hozni illik, utána viszont már kisebbfajta csodára lenne szükség ugyanehhez. És már az első körös próbatétel sem jár „alanyi jogon”:
2016-ban a Papp László Sportarénában a lengyelek, négy évvel korábban ugyanott a hollandok tréfáltak meg minket, csak rendezőként ez nagyon nem volt vicces.
A 2004-es, norvégiai búcsú azért sokkal inkább benne volt a pakliban.
A mostani csoport erősségét figyelembe véve a spanyolok (32. hely a világranglistán) elleni csütörtöki nyitómeccset, majd másnap a litvánok (24.) elleni folytatást magabiztosan kell hoznia a magyar csapatnak (19.), amely így szombaton a továbbjutás szempontjából igazi döntőt, ki-ki meccset játszhat a japánokkal (25.). Az idei vb-ken az ázsiai együttes velünk azonos csoportban, a Divízió 1/A-ban szerepel majd Bolzanóban, a litvánok és a spanyolok egy osztállyal alalltunk küzdenek Vilniusban.
A budapestivel azonos időpontban Cardiffban és a lengyelországi Sosnowiecben rendeznek négycsapatos tornát, ahonnan az első helyezettek jutnak az utolsó selejtezős körbe. Az utóbbi forduló időpontja augusztus 29. és szeptember 1., míg a három helyszín Pozsony, Riga és egy dániai városban, a tervek szerint Aalborgban. A magyarokat továbbjutás esetén utóbbiba sorolják, a házigazdák, a norvégok és a szlovénok mellé. Innen szintén egy helyezett jut tovább, de már közvetlenül az olimpiára. Az ötkarikás beosztás azonban változhat még az oroszok és a fehéroroszok miatt. Előbbiek helye automatikus a milánói tornán, utóbbiak az utolsó selejtezőkörre vannak beírva.
A finn JYP csapatát erősítő Varga Balázs klubkötelezettség miatt nem tud játszani a tornán, miként a tengerentúlon szereplő Papp Kristóf (Northern Michigan/NCAA) is hasonló okok miatt hiányzik.
A rutinos Bartalis István pedig saját döntése miatt nincs ott a keretben. A csatár decemberben az M4 Sportnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „ha az ember nem nagyon szívesen megy valahova, akkor annak nincs sok értelme, és nem is tud úgy teljesíteni”. Bartalis emlékeztetett, hogy amíg korábban a magyar válogatott többször is megtöltötte a Papp László Budapest Sportarénát, addig az elmúlt években visszalépés történt, ő pedigaddig nem szeretne újra a válogatottba menni, amíg ott nincs minden rendben.
Don MacAdam szövetségi kapitány szerint a magyar férfi jégkorong-válogatottnak akkor lesz esélye sikerrel venni a csütörtöktől szombatig tartó budapesti olimpiai selejtezőt, ha csapatként játszik.
„Most kedd délelőtt volt az első közös edzésünk, és nagyszerűen sikerült. Csapatként kell játszanunk, akkor véghez vihetjük a terveinket, megnyerhetjük a tornát, és készülhetünk majd az utolsó kvalifikációs körre. Itt most mi vagyunk a legelőkelőbb helyen kiemelt válogatott, ezért mindenki minket akar legyőzni. Biztos, hogy a spanyolok, a litvánok és a japánok is szeretnének minket meglepni, de nekünk erre fel kell készülnünk mind lelkileg, mind fizikailag” – mondta az MTI-nek a kanadai kapitány.
Hári János szerint sokkal jobb úgy készülni, ha van tét, jelesül az olimpiai selejtező, mintha egy „sima” felkészülési tornára érkeztek volna.
„Nyerni mindig jó dolog, de nem érzem, hogy kötelező lenne a feladat. Nem lehet úgy játszani, hogy valami kötelező. Hiába várják el tőlünk esetleg, hogy most jussunk tovább, mert például a japánok is nagyon erősek, és folyamatosan jönnek fel. Persze, mi vagyunk az esélyesek, és úgy kell játszanunk, hogy ezt bebizonyítsuk.”
Galló Vilmos, a svéd Linköping támadója szerint a japánok elleni záró összecsapás lesz valószínűleg a legnehezebb, de a másik két ellenfelet sem lehet lebecsülni.
„Jó lesz, hogy tétre megy a torna, és fokozatosan nehezedő ellenfelekkel szemben kell játszanunk. A klubomban mostanában nem játszom emberelőnyben, csak azonos létszámban és emberhátrányban, és ezért lehet a megszokottnál kevesebb pontom, de szeretném most is bebizonyítani a válogatottban, hogy képes vagyok gólokat ütni, gólpasszokat adni. Nagyon vártam már ezt a hetet.”
Sebők Balázs, a német Iserlohn centere kiemelte, hogy hiába áll klubja az utolsó helyen, az elmúlt tíz forduló alapján a legjobbak a mezőnyben.
„Önbizalommal telve érkeztem a válogatotthoz, most jól megyünk, nekem is jól megy, gólokat lövök, inkább a szezon első fele volt kemény. Más érzés lehet, hogy amíg a német ligában mi vagyunk a »kis csapat«, addig most, a Tüskecsarnokban mi vagyunk az esélyek. Ezzel együtt ugyanúgy fogok készülni, mint minden más mérkőzésre, engem ez nyugtat meg.”
Bálizs Bence remek formában van a norvég Sarpsborgban, az utolsó két mérkőzésen gólt sem kapott.
„Remekül érzem magam, és próbálok saját magammal foglalkozni, nem az ellenfelekkel. Így lesz ez most a válogatott tornán is. Amikor a kapitány betesz a meccsre, akkor a jégen próbálok segíteni a csapatnak, ha pedig a padra jelöl, akkor meg onnan segítem a többieket. Szeretnénk tökéletes hétvégét zárni.”
(MTI)
csütörtök:
péntek:
szombat:
(Borítókép: Stipsicz Bence (b) és Sebők Balázs (j) valamint a finn Teemu Hartikainen a jégkorong-világbajnokság ötödik fordulójában játszott Magyarország - Finnország mérkőzésen a finnországi Tamperében 2023. május 19-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)