Olvasóink közül bizonyára nagyon kevesen hallottak eddig a kenyai Jégoroszlánokról (Ice Lions), az afrikai ország egyetlen jégkorongcsapatáról. Amit bő két évtizede még senki nem gondolt volna, az most megtörtént: lelkes sportemberek kitartásának köszönhetően a gárda nemrégiben jelentős mérföldkőhöz érkezett. Történt ugyanis, hogy Kenya a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) tagja lett. Ennek apropóján utánajártunk, hogy jutott el idáig ez a nemzet, amelyik sokáig csak hírből hallott erről a téli sportágról.
Algéria, Marokkó, a Dél-afrikai Köztársaság és Tunézia után Kenya lett az ötödik afrikai tagszövetség, összességében pedig az IIHF 84. tagja. Ez azt mutatja, hogy a jég kialakulását megakadályozó időjárási tényezők ellenére a hoki a fekete kontinensen is megvetette a lábát, bár nyilvánvaló, hogy az észak-amerikai és európai (különös tekintettel Svédországra, Finnországra, Oroszországra, Csehországra és Svájcra) tagállamokkal az imént felsorolt országok nem vehetik fel a versenyt, olyan mértékű a hátrányuk az infrastrukturális fejlesztések és a játékosképzés területén (a minőségi edzőképzésről már nem is beszélve).
Az 55 millió lakosú Kenyában jelen pillanatban mindössze 36 regisztrált felnőtt jégkorongozó van – 24 férfi, 12 nő –, az utánpótlásában pedig több mint ötvenen szerepelnek.
Ők azonban nagyot mertek álmodni: a fejükbe vették, hogy valahogy kijutnak a téli olimpiára, mert képviselni akarják hazájuk zászlaját a leghíresebb seregszemlén.
A sportvilágot tekintve Kenya leginkább az atlétikában számít komoly tényezőnek, a kenyai színeket viselő sportolók hosszú idők óta uralják a közép- és hosszútávfutást. Eliud Kipchoge neve sokak számára ismerős lehet a nyári olimpiákról és az atlétikai világbajnokságokról. Az időjárási adottságok, valamint a kultúridegen sportközeg miatt a jégkorong iránt érdeklődök sokáig hiába húztak volna a lábukra korcsolyát arrafelé. Ez a körülmény azonban a kétezres évek elején megváltozott, és katalizátorként hatott az úttörők tervére.
Kenya egyetlen jégpályával rendelkezik, az is 32×12 méteres, vagyis a szabványosnál kisebb, így szóba sem jöhet a klasszikus felállás, az öt az öt elleni játék. Ez a bizonyos pálya a fővárosban, a nairobi Panari Hotelben található. A Solar Ice Rink a 2005-ben megnyílt Panari Sky Centre nevű komplexum részét képezi, ami a szálloda mellett egy bevásárlóközpontot is magában foglal.
Az IIHF tudomása szerint először 2006-ban jégkorongoztak az országban, nem sokkal később pedig megszületett az első jégkorongcsapat, a Kenya Ice Lions.
Az első fecskék az inline hokiból (közismertebb nevén utcai hoki görkorival) jöttek át. Ők azok, akik már 2006 előtt is szerettek volna jégkorongozni, de erre nem volt lehetőségük. Talán elképzelni sem lehet Magyarországról, hogy milyen boldogok voltak, amikor birtokba vehették Kelet- és Közép-Afrika egyetlen jégpályáját.
A megfelelő védőfelszerelés időnként még most is hiánycikknek számít, de ez nem érdekelte/érdekli őket, a lelkesedésük a mai napig viszi előre a játékosokat.
Még egy érdekesség: a Solar Ice Rink mindössze 100 méterre található a Nairobi Nemzeti Parktól, amely Afrika legismertebb vadon élő állatainak ad otthont. Vagyis a kenyai hokisok az oroszlánok, zebrák és zsiráfok szomszédságában igyekeznek minél jobbá válni. A csoport úgy döntött, hogy a tisztelet jeléül az egyik híres állatot felveszik a nevükbe.
Sok afrikai azt hiszi, hogy ez a fehér emberek sportja. Aztán kijönnek megnézi minket, és látják, mennyire jól érezzük magunkat a jégen. Így ők is elkezdenek érdeklődni a sportág iránt
– mesélte az Ice Lions egyik játékosa, Ben Azegere.
Csapat tehát hamar lett, viszont csak egymás között tudtak játszani, ellenfelet ugyanis nem találtak a közelben. A rendes méretű jégpályával rendelkező Dél-Afrika nagyon messze van Kenyától, a többórás repülőútnak pedig anyagi akadályai vannak. Az IIHF cikke szerint a városban a havi átlagfizetés 900 dollár alatt van, így egy johannesburgi túra egy átlagos nairobi állampolgárnak majdnem a havi fizetése felébe kerülne.
Hasonló okból a közel-keleti túrák sem jöhetnek szóba, pedig Abu-Dzabi is rendelkezik jégpályával – csakhogy légvonalban 3400 kilométerre fekszik Kenya fővárosától, a repülőjegyek drágák, plusz a játékosok az oda- és visszaúton összesen 10 órát töltenének a levegőben.
A fordulatot az jelentette a kenyai jégkorong életében, amikor a Jégoroszlánok híre valahogy eljutott a néhai NHL-játékosról elnevezett kanadai kávézólánc (Tim Hortons) képviselőihez. Ez a vállalkozás történetesen a kanadai jégkorong-válogatott hivatalos partnere. A cég üzemeltetői, vezetői meghívták a Kenya Ice Lions 12 játékosát Kanadába (egészen pontosan Toronto városába), ahol minden fontos kellékkel ellátták a lelkes amatőröket.
A kenyaiak alig akartak hinni a szemüknek, amikor meglátták a vadonatúj, nevekkel és számokkal ellátott mezeket. A következő döbbenet az volt, amikor az öltöző ajtaján belépett két NHL-es szupersztár, Sidney Crosby és Nathan MacKinnon – akik ráadásul egy meccs erejéig a csapatukat erősítették.
A vendégségben járó hokisok alig jutottak szóhoz,
amikor meglátták őket, egyikük meg is kérdezte Crosbyt, hogy ez most tényleg a valóság, vagy csak álmodik?
Egy másik társuk pedig a jelenetet látva annyira meghatódott, hogy rögtön elsírta magát. Nagyon őszinte reakciók ültek ki az arcokra, ami az ember eszébe juttatja, hogy a teljesítménykényszerből fakadó negatív hatások mögött azért ott lapulnak az érzelmek, az a gyermeki öröm is, ami miatt érdemes sportolni, és követni a sportot. Megható volt látni, hogy egy ilyen kis gesztus milyen sokat jelentett ezeknek a fiúknak.
„Először azt sem tudtam, mi az a jégkorong. Aztán azért kezdtem el dolgozni, hogy egyszer úgy mozogjak, mint ők. Sidney Crosby a kedvenc játékosom, aki aztán a mi mezünkben lépett be az ajtón. Úgy éreztem magam, mintha a mennyországban járnék” – nyilatkozta Azegere.
A hasznos tapasztalatokkal gazdagodó kenyai sportolók hazájukba visszatérve úgy döntöttek, lehetőségeikhez képest mindent megtesznek azért, hogy továbbfejlesszék a jégkorongot az afrikai országban. Egy ízben még tornát is szerveztek, bár az európaiakból álló csapat foghíjasan tudott kiállni, ezért a Jégoroszlánok nagylelkűen kölcsönadtak pár játékost a Team Europe-nak.
Mit azt említettük, professzionális edzők sem állnak a csapat rendelkezésére, akik csiszolni tudnák a játékosok képességeit. No és időnként a nairobi jégpálya sem használható. A később csapatkapitánynak megválasztott Benjamin Mburut ezek az apróságok sem tudták megakadályozni abban, hogy hogy kövesse álmát, a jégkorong dicsőségét.
Amikor nincs nyitva a hotel, akkor a játékosok egy lezárt parkolóban utcai hokira váltanak:
Mburu elmondása szerint amikor nem tudnak felmenni a jégre, akkor a háztetőkön is edzenek, görkorcsolyával a lábukon, hogy pótolják a kieső „jégidőt”. Mburu ilyenkor konkrétan a száradó ruhák között szlalomozva gyakorolja a botkezelést.
A csapat edzéseit egy kanadai önkéntes, Tim Colby vezeti, aki eleinte ugyan vonakodott vállalni a tisztséget, de a kenyai játékosok lelkesedése láttán mégis elfogadta a kihívást.
„Nyilvánvaló, hogy a jégkorongot elsősorban azokban az országokban űzik komoly szinten, ahol jellemző a hideg idő. Kenya viszont az Egyenlítőn fekszik, ez egy trópusi ország, de itt is van jövője a sportágnak” – állítja meggyőződéssel Tim Colby, aki elégedett a játékosok teljesítményével; közülük néhányan a profi sportolókat is lenyűgözték a hozzáállásukkal.
„Van potenciál a kenyai hokisokban. A felnőtt játékosok meglepték az embereket. Néhány észak-amerikai játékos, aki járt nálunk, igazán meglepődött a képességeik szintjén” – jegyezte meg Tim Colby.
Nemrég pedig eljött a várva várt pillanat, az IIHF felvette tagjai közé Kenyát. Az afrikai szövetség tagjai úgy fogadták a hírt, mintha megnyertek volna egy nagy tornát, a megható képsorok azóta bejárták a világhálót:
Hassan Ali Shah, a Kenya Ice Lions egyik rangidős játékosa arról álmodik, hogy csapata regionális és nemzetközi versenyeken is részt vesz a jövőben.
Szeretném, ha a Kenya Ice Lions összecsapna más afrikai országokkal. Szeretnénk kijutni az olimpiára, képviselni akarjuk a kenyai zászlót. Nagyon büszke leszek, ha ez összejön – mondta Hassan.
A következő nagy álom, hogy az NHL-ben legyen kenyai játékos. Most az ötkarikás játékokra történő kijutás lehet a célkitűzés. Friss hír, hogy 2030-tól olimpiai sportág lehet a 3×3-as jégkorong.
Az IIHF-en belül két kategóriába sorolják az országokat, a teljes körű tagok szavazati joggal bírnak, a nem teljes körű tagokra ez nem igaz. Utóbbiak esetében a felvételi kritériumok lazábbak, jelenleg Kenya is ebbe a csoportba tartozik, tudtuk meg Kolbenheyer Zsuzsannától, a Magyar Jégkorongszövetség (MJSZ) elnökétől, aki jelenleg a jogi, valamint a női bizottság vezetője az IIHF-ben.
Kenya még nem teljes körű tagja a nemzetközi szövetségnek. Így a felvételi eljárás közben igazából egy szempontnak kellet megfelelnie, ami a következő: léteznie kell egy nemzeti szövetségnek, amely a jégkorongot irányítja az országban. Lehetőség szerint egy független jégkorong-szövetség kell, hogy létrejöjjön e célból, de szóba jöhet olyan szövetség is, amely az összes jeges sportág felett gyakorol ellenőrzést. Utóbbi esetében bizonyítani kell, hogyan válnak el egymástól a különböző sportágak, gondolok itt például a költségvetésre.
– magyarázta lapunknak az MJSZ elnöke.
„Ami még fontos – attól függően, milyen az adott ország berendezkedése –, hogy a nemzeti olimpiai bizottságnak vagy a nemzeti sportvezetésnek nyilatkoznia kell arról, hogy elismerik nemzeti szövetségként azt a szervezetet, amelyik a jégkorongot irányítja. Illetve arról is nyilatkozni kell, hogy a szövetség fejleszteni kívánja a jégkorongot az országban. Ezek az alapkritériumok. Itt még nem szempont, hogy a jelentkezőnek legyen jégpályája, az sem számít, hány regisztrált játékos űzi a sportágat az országban” – tette hozzá Kolbenheyer Zsuzsanna.
Ahhoz, hogy valaki teljes körű tag legyen, már komolyabb kritériumoknak kell megfelelni. Ott az országnak rendelkeznie kell szabvány méretű jégpályával, van egy meghatározott minimum nézői létszám is, aminek meg kell felelni, illetve kell hogy legyen meghatározott számú regisztrált játékos. Hozzájuk kapcsolódóan szervezni kell egy olyan bajnokságot, ahol minimum három csapat játszik 12-15 mérkőzést felnőtt férfi vagy felnőtt női kategóriában. Ezenfelül az ország válogatottjának szerepelnie kell az IIHF valamelyik világbajnokságán felnőtt férfi vagy felnőtt női kategóriában. Mindenki alulról indul, a divízió négyben kezdene Kenya, ha teljes körű taggá válna.
– zárta gondolatait az MJSZ új vezetője, aki azt is elárulta, hogy az afrikai ország addig nem indulhat vb-n vagy olimpiai selejtezőn, amíg nem válik teljes körű taggá.
Jövőre a férfiaknál nyolc vb lesz, a magyarok az elitben játszhatnak, míg az egymás alá tagolt rendszerben a nyolcadik, utolsó csoportban – amely hivatalosan a Divízió 4 nevet kapta – Irán, Kuvait, Indonézia, Malajzia, Üzbegisztán és Örményország szerepel. Utóbbi házigazdaként, tekintve, hogy a tornát április 13–19. között Jerevánban rendezik. Az A-csoportos vb-n 16, a többin 6-6 vesz részt, így 58 nemzeti együttes érintett. Harminc évvel ezelőtt, 1994-ben 37 ország vett részt vb-versenyrendszerben, egy évtizeddel korábban, 1983-ban még csak mindössze 24.
(Borítókép: Benjamin Mburu az Ice Lions egyik játékosa Kenyában 2020. május 19-én. Fotó: Yasuyoshi Chiba / AFP)