A Washington Capitals összesítésben 4-1-re győzte le a Vegas Golden Knights-ot az NHL nagydöntőjében, ezzel története során először lett a világ legjobb jégkorong ligájának a bajnoka. Míg a Las vegas-i csapat esetében csodát lehetett emlegetni, már azzal is, hogy újonc csapatként idáig eljutott, addig a Washingtonnál egy évek óta tudatosan építkező, de a rájátszásra rendre peches, vagy az erejével elfogyó klubot emlegettünk. Egészen idáig. A Barry Trotz irányította csapat ebben a szezonban túllépett saját árnyékán, és végre nyerni tudott.

A franchise-t 1974-ben alapította a Monumental Sports & Entertainment, azzal a Ted Leonsisszal az élen, aki filmgyártástól kezdve, az America Online egykori alapítója volt és mai napig is támogatja a csapatot. A Capitals nem úgy kezdte a karrierjét, mint a Las Vegas. Az első nyolc szezonjában a rájátszás közelében sem volt. 1983-ban sikerült először továbbjutni, de a nyolcvanas évek végéig sok sikert nem értek el, bár az 35 évben csak hétszer fordult elő, hogy az alapszakasz végén véget ért számukra az idény.

1998-ban egészen Stanley-kupa döntőjéig meneteltek, ott viszont a Detroit kisöpörte őket. Bár utána még kétszer is divíziógyőztesek voltak, de 2003 jött négy szűk esztendő. Egyszer a lockout, a szezon törlése miatt, háromszor pedig a gyenge teljesítmény okán maradtak le a rájátszásról. 2005-ben, igazából egy esztendővel korábban jött el az az idő, amelytől a Washington új időszámítását számolják.

Az NHL mindig is ontotta magából a korszakos zseniket. Az egyik legnagyobb legenda, Wayne Gretzky 1999-es visszavonulása óta várták a rajongók, hogy valami hozzá fogható tehetség tűnjön fel az észak-amerikai csarnokokban. 2004-ben aztán a Washington a Dinamo Moszkvában pallérozódó Alekszandr Ovecskint választotta az első körben. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vele újra sikerül eljutni a csúcsra.

Egy évvel később a keleti rivális, Pittsburgh Penguins is rátett egy lapáttal, a sokak által Gretzky-utódnak kikiáltott Sidney Crosbyt választották elsőnek a drafton. Amit a Washington eltervezett, azt a Pittsburgh meg is valósította. 2009-ben, 2016-ban és 2017-ben elhódította a Stanleyt. Tapintható volt Ovecskin frusztráltsága, míg a nagy ellenfél, Crosby a Stanley-kupáért harcol, addig az orosz már csomagolt és utazott a világbajnokságra.

Ennek a rossz sorozatnak a végére tett pontot a kiváló orosz csatár, aki a bajnoki cím mellé a Conn Smythe Trophyt (a playoff legjobbjának járó díjat) is begyűjtötte, az alapszakaszban 49 góllal lett gólkirály, amiért a Maurice „Rocket” Richard-díjat kapta, így lett számára tökéletes a szezon.

Ovecskin és Crosby is a 2005–2006-os idénytől szerepel az NHL-ben. Az orosz egyből berobbant, bár két szezonon át nem tudta csapatát a rájátszásba vinni, de az első évét rögtön egy 106 pontos (52 gól, 54 gólpassz) teljesítménnyel kezdte. Lenyűgöző volt őt korongozni látni, első öt évében négyszer jutott száz pont fölé, kétszer a 110-et is elérte, 2008-ban ütötte a karriercsúcsnak számító 65 gólját és érte el a 112 pontját.

Ovecskin érkezése óta a Washington lehengerlő alapszakaszát bámulta a világ. 2007 óta csak háromszor fordult elő, hogy nem nyerte meg saját divízióját. Háromszor az alapszakasz legjobb csapata volt, hétszer jutott száz pont fölé, de két párharcnál tovább egyszer sem jutott. A Capitals hiába vágott neki minden idénynek végső esélyesként, Ovecskinék még a konferencia-döntőt sem voltak képesek elérni. Általában a Pittsburgh és a New York Rangers mindig ott tornyosult áthatolhatatlan falként.

Idén megint (sorrendben harmadszor) a Metropolitan győzteseként vágott neki a playoffnak, amely göröngyös utat sejtetett. A Columbus két washingtoni győzelemmel kezdett, ami a korai szezonvéget vetítette előre. Aztán Ovecskin és honfitársa, Jevgenyij Kuznyecov vezérletével beindult a csapat. Négy meccset nyert egymás után, jöhetett a bajnoki címvédő Pittsburgh, amelyet végül 4-2-vel sikerült kiverni. Talán ekkor vált először elérhető közelségbe a végső cél, hiszen Ovecskin legyőzte Crosbyt.

A főcsoportdöntőben hatalmas csata volt a Tampával és a liga legjobb sorával: a floridaiak hármasa, Nyikita Kucserov, Steven Stamkos, Ale Killorn a liga legerősebb támadószekciója volt a szezonban. A Tampa 0-2 után nyert három meccset, de aztán jött Braden Holtby a szezon elején még cserekapus, és éppen a legjobb trió ellen kétszer egymás után hozta le kapott gól nélkül a meccset. Még a sorsdöntő hetediken, idegenben is érintetlen maradt a hálója. Ez is földöntúli bravúr volt.

Majd jött a döntő a Vegas Golden Knights ellen és sokan azt gondolták, hogy az újonc ugyanazzal vehemnciával söpri el a Washingtont is az útjából, ahogy tette ezt alapszakaszban, majd a playoffban is. Az első meccset bár megnyerte az újonc, már azon a meccsen is látszott a Capitals itt valami emberfelettit fog teljesíteni és nem engedi kicsúszni a markából a trófeát. Így is lett. A következő négy meccset hatalmas csatában (talán csak a negyedik meccs volt túlontúl sima) hozta és története első bajnoki címét ünnepelhette.

Ovecskin már egy sor trófeát őriz otthon, nehéz lesz a Stanley-nek is helyet szorítani. Persze, csak képletesen, hiszen ezt nem kapják meg a játékosok, mindenki néhány napig őrizheti és a legvadabb dolgokat teheti vele, de egészen biztosan eljut a hatalmas serleg Moszkvába is. Három President Trophy (legjobb alapszakasz eredmény), három Hart Memorial Trophy (a bajnokság legjobbja), szintén három Lester B. Pearson Award (a játékosa szavazata alapján a legjobb játékos), hét gólkirályi cím és egy Art Ross Trophy (pontkirály) után a legnemesebb cím is megvan.

Nem menjünk el szó nélkül Jevgenyij Kuznyecov és a svéd Nicklas Bäckström mellett sem, hiszen előbbi 32 pontjával a rájátszás legponterősebb játékosa lett. Míg Bäcström 18 gólpassza a második legtöbb volt a playoffban. De folytathatnánk a sort a kapus Braden Holtbyval, Bäckström mellett játszó T.J. Oshie-val, vagy a védelem oszlopaival, Dmitrij Orlovval, Matt Niskanennel, vagy John Carlsonnal.

A Washington valóban történelmet írt 15 948 nappal azután, hogy az első NHL-meccsét játszotta. Ahogy Alekszander Ovecskin is. A 32 éves hokis 15 gólt ütött a rájátszásban és a Capitals történetében ennyit még soha senki, egy 27 éves rekordot múlt felül. Jevgenyij Malkin után a második orosz, aki megkapta a playoff-MVP-t. Ő a harmadik játékos, akinek legalább 600 gólja van, és először lett bajnok. 1124 meccs, 668 gól és 1239 pont. Ekkora utat kellett bejárni a csúcsig, amely végre sikerült Ovecskinnek és a Washingtonnak.