Kilenc évvel ezelőtt az akkor 24 éves Sidney Crosby 420 NHL-ben lejátszott alapszakaszmeccset tudhatott maga mögött. Azonban a világ legjobb jégkorongozójánál nemhogy az 1000., de még a 421. sem tűnt biztosnak, a kérdés inkább az volt, hogy ha be kell fejeznie a pályafutását, ez vajon elég lenne-e ahhoz, hogy beválasszák a Hírességek Csarnokába. Az azt megelőző 13,5 hónapban mindössze 8-szor tudott jégre lépni, és azokon a meccseken sem volt egészséges, annak ellenére, hogy 12 pontot szerzett.

Pittsburgh városa egy emberként élt át déja vu-t: Mario Lemieux után megint van egy istenadta tehetségük, akinek a pályafutása szintén jóval idő előtt véget ér. És igen, minden bizonnyal csont nélkül beiktatták volna a sportág halhatatlanjai közé: ő volt az NHL történetének legfiatalabb csapatkapitánya, aki magasba emelhette a Stanley-kupát, nyert pontkirályi (Art Ross-trófea) és gólkirályi címet (Maurice „Rocket” Richard-trófea), egyszer a média (Hart-trófea), egyszer pedig a játékostársak választották meg a szezon legjobbjának (Lester B. Pearson-díj).

22 éves korára nemzeti hős lett, aki rég nem tapasztalt katarzist okozott az országnak.

Kevesebb mint egy évvel később, egészen pontosan 2011. január 1-jén a Washington Capitals centere, David Steckel kőkeményen elgázolta a Winter Classicon. A vélemények azóta is megoszlanak arról, mennyire volt szándékos, az elkövető szerint semennyire.

Akkoriban még nem vették annyira komolyan az agyrázkódást (ez az eset jelentős előremozdulást indított el az ügyben), Crosby nemcsak azt a meccset játszotta végig, de négy nappal később a következőn is ott volt a Penguins első sorában a Tampa Bay Lightning ellen, amelynek hátvédje, Victor Hedman hátulról palánkra kente. Ránézésre korántsem érte akkora erőhatás Crosby fejét, mint amikor Steckel vállával találkozott, mégis ez volt az utolsó fellépése több mint 11 hónapig.

Crosby abban a szezonban épp a nagy elődhöz, Lemieux-höz hasonlítható módon dominált az NHL-ben, egészen a két ütközésig. Volt egy 25 meccses pontszerző sorozata, ezeken 27 gólt és 24 gólpasszt jegyzett. Külön szintet képviselt a mezőnyben.

Az idénye azonban féltávnál véget ért, játék helyett következett a teljes bizonytalanság. Két dolgot lehetett tudni: agyrázkódása van és nincs jól.

 Van, akit élete végéig kínoznak az agyrázkódás utáni szimptómák.

Az ő esetében is mindenki a sötétben tapogatózott. Ő maga is. Folyamatosan egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot, miközben senki sem tudott semmi biztosat.

Körülbelül 70 nap elteltével merészkedett először jégre, akkor még teljesen egyedül, majd fokozatosan, nagyon óvatosan emeltek a terhelés intenzitásán, de még egy hónappal később sem került szóba bármilyen céldátum a visszatérésére. Közben a Penguins kiesett a playoff első körében (a csapat másik sztára, Jevgenyij Malkin is maródi volt), Crosby pedig nem sokkal később bejelentette, hogy visszaesést tapasztalt az állapotában. Akkor áprilist írtunk, majd júniusban újrakezdte a száraz, júliusban pedig a jeges tréningeket, szeptemberben már együtt készült a következő szezonra a csapattal az edzőtáborban.

Természetesen az országos amerikai és kanadai tévécsatornák hatalmas felhajtással készültek, az örömünnep pedig már a New York Islanders elleni hazai találkozó 6. percében kitört, amikor egyszerre mutatta be, hogy a sebessége és a fonákja is pont olyan, mint régen.

Ha már ott volt, lőtt még egy gólt és kiosztott két gólpasszt. Mindenki fellélegzett, hogy aztán december 7-én ismét a szívéhez kapjon. A klub aznap bejelentette, hogy Crosby két meccset kihagy elővigyázatosságból, ebből a kettőből végül újabb 101 napos kényszerpihenő lett. A szurkolók és a média is kereste a válaszokat, hogy mi történt. Kapott még egy ütést, vagy fel sem épült teljesen?

Az alábbi jelenetsor lett a megfejtés. A Boston Bruins centere, David Krejci fejbe könyökölte, de ez sem tűnt annyira súlyosnak, a Penguins kapitánya pedig ezt a meccset is végigjátszotta.

A tünetek újra megjelentek, és bár a könnyített edzésmunkát el tudta végezni, a jégen minden tréningen hordania kellett a piros megkülönböztető mezt, azaz nem lehetett hozzáérni. A csapatorvosok és a specialisták is tehetetlennek bizonyultak.

Aztán bekerült a képbe Tom Brady. Az NFL-irányító javaslatára Crosby felkereste Dr. Robert S. Bray neurológust, aki új diagnózist állított fel: a center nemcsak az agyrázkódást követő tünetektől szenved, hanem a nyakával is baj van. Az egyes és kettes csigolyák elrepedtek, bizonyos lágyszövetek is károsodtak. Ekkor 2012 januárját írtunk, azaz könnyen előfordulhat, hogy 12 hónapon keresztül félrekezelték. 

Azóta több interjúban is elmondta, hogy sokszor megfordult a fejében a visszavonulás ötlete. Az újfajta kezelés azonban elkezdett hatni. A fejfájások lassacskán elmúltak, ő pedig március 6-án zöld utat kapott az orvosoktól, végre részt vehetett a fullkontakt edzéseken.

Kilenc nappal később ismét ott volt a Penguins első sorában, két gólpasszal jelentkezett. Az alapszakasz utolsó 14 találkozóján játszott, ezeken 25 pontot gyűjtött. Megint jól nézett ki minden, de végül a kupagyőzelemre is esélyesnek tartott Pittsburgh a playoff első körében elhasalt az ősi rivális Philadelphia ellen.

Mivel mindenkit meggyőzött arról, hogy rendben van, kapott a klubtól egy 12 éves, összesen 104,4 millió dolláros szerződéshosszabbítást.

A 2012–13-as szezonját nemcsak a teste, hanem a bérvita is megrövidítette, viszont továbbra is ő volt a világ legjobbja. 36 meccsen 56 pontot termelt, mielőtt csapattársa, Brooks Orpik március végén előtte az állkapcsát, ezért a következő egy hónapra ismét harcképtelenné vált.

A sérülés műtétet igényelt, de legalább nem okozott újabb agyrázkódást. A kihagyás ellenére úgy is megkapta Ted Lindsay-díjat (ez a korábbi Lester B. Pearson), hogy csak a csonka alapszakasz 75%-ában volt bevethető.

A playoffban aztán újabb kudarc jött, de 2014-ben ismét csúcsra ért az olimpián, méghozzá csapatkapitányként. A tornán nem igazán ment neki játék, mindössze egy gólt szerzett – természetesen a döntőben a svédek ellen. Ugyanebben, tehát a 2013–14-es kiírásban megint pontkirály lett az NHL-ben, megkapta a Hartot és a Ted Lindsayt is.

Egy évvel később a világbajnokságon is ő hordta a C betűt, Kanada pedig úgy szerzett aranyérmet, hogy minden mérkőzését megnyerte. Ezzel Crosby lett az illusztris Triple Gold Club klub 26. tagja, ezt a csoportot azok a hokisok alkotják, akik Stanley-kupát, olimpiát és világbajnokságot is nyertek. 

A ‘15–16-os idény lassan indult neki és az egész csapatnak is, de az edzőváltás mindenkinek jót tett, méghozzá annyira, hogy a csapat meg sem állt a Stanley-kupáig. Crosby újabb serleggel bővítette a gyűjteményét, amibe bekerült a rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófea. Korábban a média már kezdte leírni, amire csattanós választ adott.

2016 szeptemberében a Team Canada csapatkapitányaként megnyerte a világkupát is, ahol pontkirály lett, valamint egyhangúlag megválasztották MVP-nek. Méghogy kiégett...

A világkupa után jött az újabb ijedtség, mivel egy harmadik agyrázkódás miatt lemaradt az alapszakasz első hat meccséről. De még mielőtt kitört volna a pánik, a hetedik találkozón már ott volt. 44 góllal fejezte be a szezont, ami egy újabb Rocket Richard-trófeát jelentett neki. Sőt, a Penguinsszel is címet védett, amire az NHL-ben 19 éve nem volt példa, valamint a Conn Smythe-t is ő vihette haza.

Amíg ő (és Malkin) a csapatnál van, a Pittsburgh-gel mindig számolni kell a végső esélyesek között, legalábbis ez volt az általános vélekedés a csapattal kapcsolatban. Az elmúlt években azonban rendre alulteljesítettek a playoffban, idén pedig a koronavírus miatt létrehozott divíziók közül a legerősebbe került az együttes, jelenleg pedig az is kérdéses, hogy a Penguins ott lesz-e a rájátszásban. Ilyenkor persze a húzóemberekből bűnbakok lesznek, Crosby neve is egyre gyakrabban fordul elő cserepletykákban.

De rendkívül nehéz elképzelni, hogy megvalósuljon, bár a Gretzky-üzlet óta tudjuk, hogy bárki cserélhető.

Szóval Crosby is, annak ellenére, hogy a neve egybeforrt a városéval. Ő az első, aki 1000 meccset lehúzott Penguins-mezben, a klub történetének második legfontosabb játékosa Lemieux után. Akinek minden lépését kamerák követik tinédzser kora óta, mivel legalább akkora felhajtás volt körülötte, mint anno Gretzkynél vagy Super Mariónál. Csodagyerek volt, ő is megkapta a „Next One”-jelzőt, és valójában soha egy percig sem volt kérdés, hogy felnő-e a feladathoz. 2005 óta ő a jégkorong arca, ráadásul Alekszandr Ovecskin személyében egy igazi riválist is talált neki az NHL, az ő párharcukkal pedig mindig mindent el lehetett adni.

Sorsszerűen a New York Islanders ellen ünnepelhette az 1000. mérkőzését magyar idő szerint vasárnap hajnalban. Családtagok, csapattársak, ellenfelek, legendák gratuláltak neki. Mondhatni, „Sid the Kid”, azaz a Kölyök felnőtt, és nem az a kérdés, hogy 33 évesen még mire lehet képes. Inkább az, hogy az eddigi karrierjével és elért eredményeivel hányadik helyet foglalja az örökranglistán. Sokan úgy vélekednek, hogy ott van a legjobb öt között.

A legfontosabb, hogy a meccsszámláló nem állt meg 420-nál, hanem felment 1000-ig, és ki tudja, hol a vége.