A hétvégén már be sem fejezte a kajakosok ezerméteres válogatóját az olimpiai bajnok Dombi Rudolf, Kökény Roland-páros, 850 méter után nem mentek teljes erőbedobással, mert érezték, nem tudnak nyerni.

Edzőjük, Szilárdi Katalin döntött: nincs értelme, hogy együtt folytassák. Kökény Roland ezek után mondta el panaszáradatát, aminek lényege az volt, mindig is megtűrt embernek érezte magát az edzőnő csoportjában. Szilárdi nem érezte jogosnak ezt a megállapítását.

„2011 áprilisában érkezett, vagy mondhatnám úgy is, hogy rohant át hozzánk Roland, akkor éppen a mostani edzőjét szidta. Nem szeretnék személyeskedni, de annyi mindenképp az igazsághoz tartozik, hogy minden korábbi csoportjában volt eddig problémája. Nagyon furcsán vette volna ki magát, ha ő az én csoportban, a mi megszokott közösségünkben dominálni kezdett volna, hiszen nem hívtuk, de örömmel fogadtuk. A párosuk pedig kétségtelenül sokat sejtetett. Természetesen nem helyezhettem őt a többiek elé, hiszen Rudin kívül volt még több tehetséges versenyzőm, akiket már Roland érkezése előtt is felkészítettem. Az edzésprogramomat becsületesen végigcsinálta, így lettünk olimpiai bajnokok. Egymást kiegészítve lettünk sikeresek. Így szereztünk dicsőséget a sportágnak, az országnak” – mondta az Indexnek Szilárdi.

Az edzőnő sajnálja, hogy elmérgesedett a helyzet, neki azért kellett lépnie, mert feladták a versenyt, így nem volt meg az az esély sem, hogy ami nem megy, azon változtassanak, kijavítsák a következő válogatóig hátralévő két és fél hétben. Úgy értékelte, a feladással nem lehetett eldönteni, melyikük volt a hibás, megoldhatatlan kísérlet volt ennek eldöntése. Boros Gergellyel viszont úgy érzi, jobban fog menni Dombi. (Kökény azt is sérelmezte, hogy ezt a döntést titokban, már korábban hozták meg, ő pedig harmadik volt egy házasságban.)

„Nem volt a legszerencsésebb az ügy kezelése, kár lenne tagadni. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha négyen, vagyis a két versenyző és a két edző beszél egymással. Nekem az elvem, hogy edző edzővel beszéljen, a két versenyző pedig egymással. Erre törekedtem is, amikor megszólítottam Roland edzőjét a verseny után, ő azt mondta, most mennek a rajthoz a tanítványai, ezért majd később beszéljünk. Később nem keresett, azt azonban láthatták az újságírók, hogy pezseg az élet körülöttünk, így kimentek a körünkből olyan információk, amiknek nem lett volna szabad” – nyugtázta Szilárdi.

Kifejtette, az egységek felkészítése az edzők felelőssége, és mivel ő egyre romló eredményeket látott tavaly és idén is, ezért lépnie kellett.

„Más feladatom nem lehet, minthogy a versenyzőm, vagyis Dombi Rudi érdekeit nézzem, őt kell védjem, belőle kell kihozzam a maximumot. A válogatón sokat beszélgettem edzőkollégákkal: hogyan legyek etikus, egyáltalán meddig terjedhet ilyen esetben az etika. Megerősítettek: az egyéni érdeket nézzem, más is ezt tenné a helyemben. Egy versenyző természetes, hogy sokáig szeret kapaszkodni, kitartani egy egységbe vetett hitébe, ugyanakkor azt egy edzőnek kell látnia, mikortól nincs már értelme. Nem öröm kényes kérdésben döntést hozni. Mivel egy edzőnek példaképeket kell nevelnie, és mivel bízom benne, hogy leszek még sikeres, ezért meg kellett tennem. Lehetett volna szerencsésebb módon, ettől még nagyon sok sikert kívánok Rolinak, találja meg az új párját, nyerje meg a válogatót, és maradjon minél tovább a sportágban. Értem és átérzem az indulatait, hogy mindennek elmond, felesleges lenne elvárnom, hogy ő is értsen meg engem. De nekem már akkor is jövőre kellett koncentrálnom, ebben a sportágban pedig a negyedik helyek nem megfelelőek” – összegzett Szilárdi, aki a nemzeti edzői program egyik alanya.