Két aranyat nyertek a magyar kajakosok a milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokság első versenynapján, mindkettőt olimpiai számban. Az érmesekről, helyezettekről itt olvashat.

Kezdjük a várt sikerrel: Szabó Gabriella és Kozák Danuta 2011 után ismét megnyerte a párosok 500 méteres versenyét. Imponáló volt a rajtjuk, a kezdésük, az erőbeosztásuk, a hajrájuk, a kisugárzásuk, vagyis mindenük.

Nem véletlenül említették mindketten, mennyire elégedettek az arannyal, és mennyire nem lettek volna azok másféle éremmel.

Kozák egyenesen azt mondta, hogy az első és az utolsó csapással is elégedett volt, és közte mindegyikkel. Szabó pedig úgy fogalmazott, hogy végül is csak az utolsó 500 méterrel volt elégedett.

„Álmaimban reméltem ilyen sima győzelmet, az előfutamok után úgy tűnt, hogy nagyon közel van hozzánk a mezőny, de most jobban mentünk. Az edzéseken ennél már jobban meghaltunk, ez most nem volt egy vérhányás” - foglalta össze érzéseit érzékletesen az Inforádiónak Kozák.

Még tudták volna növelni a csapásszámot, de nem volt szükség rá.

„Szerintem attól vagyunk olyan jók, hogy képesek vagyunk kontrollálni az egész mezőnyt. Mivel elég lötyögős az itteni víz, úgy éreztem, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni, és a helyes technika a legfontosabb” - magyarázta Szabó Gabriella.

Talán úgy lehetne a legjobban elmagyarázni, ha egy lavórt veszünk, abban a hullámok mindenféle irányban keletkeznek. Ami azért nehezíti meg a küzdelmet, mert nem egy irányból fúj a szél, és csak arra kell felkészülni, hanem a part felől visszaverődő hullámok miatt sokirányú a víz mozgása. Ami önmagában – egy tó hullámzása - a szemlélőknek szép látvány, a versenyzőknek nehézség.

Emiatt előfordulhat, hogy a hajót is folyamatosan kormányozni kell, ami pluszmunka. És ami még fontosabb, előfordulhat olyan húzás, amikor nem sikerül megfelelően belemeríteni a lapátot a vízbe, és a hajó megbillenhet. Ezzel megbomlik az egyensúly, a közös harmonikus mozgás, egyúttal elveszhet a dinamika és a sebesség.

Na, de van-e jövőjük újra együtt? Együtt maradhat-e ez a páros, hiszen 2012-ben, az előző olimpiai évében azért szakadtak szét, mert Kozák Danuta inkább az egyest favorizálta, és egyéniben nyert is Londonban.

Kozák amodó, fontos mindegyik olimpiai szám, és a mostani páros jó alapot jelent a jövő évi riói olimpia előtt.

„Ha most már nem esik hajszál a levesbe, akkor így maradunk. Nagyon szeretnék egy kis nyugalmat magam körül” - jelentette ki lényegesen határozottabban Szabó.

Storcz Botond kapitány még ennél is erélyesebb volt: Kozák Danutának és Szabó Gabriellának együtt kell maradnia. Már Londonban is nyerhettek volna, ha ők indulnak, de akkor ezt az olimpiai időrend nem engedte. Londonban Janics Natasa és Kovács Katalin kapott lehetőséget, de nem tudták megvédeni címüket, ezüstérmet nyertek.

„Rióban más az időrend, ha jövőre a hazai válogatón Danuta vissza tud vágni Kárász Annának egyesben, indulhat mindkét számban. Ezúttal az egyes döntőjében Lisa Carrington és Anna is jól ment, most az új-zélandi nyert, de a jövő Annáé lehet. Bízom benne, hogy 2016-ban Dana és Anna itthoni csatája annyira megerősíti őket, hogy az olimpián le tudjuk majd győzni Lisát.”

És akkor a nem várt győzelem

Ami azért nem is olyan extra meglepetés, hiszen Molnár Péter és Tótka Sándor az Európa Játékokon június elején bronzot nyert. Bár ha hozzátesszük, hogy 1999 óta 200 méteren nem volt olyan sprinter páros, amelyik nyert volna, máris más megvilágításba kerül az arany.

És óriási különbség, hogy ez a táv már hat éve olimpiai program része, és amióta a sprinterek versenyeznek, ez az első magyar egység, amelyik győzött.

Molnár Péter már 2003-ban járt világbajnokságon, Tótka Sándor pedig pontosan egy év múlva kezdett el ismerkedni a sportággal.

Könnyű kikövetkeztetni, hogy van némi korkülönbség köztük. Molnár 1986-ban született, az ifjúsági olimpiai bajnok Tótka nyolc évvel később.

A kétszázas rajtot ugyanis visszalőtték, erről azonban hét egység sem hallott, csak az egyes és a kettes pályán indulók érezték. A kanadai és a svéd egység meg is állt, nem folytatta.

„Ilyen egy világbajnokságon nem fordulhatna elő. Itt olimpiai kvótákat osztanak, nem babra megy a játék. Az érzést, miután nyertünk, és az edzőnk mondta, hogy ne örüljünk, mert érvénytelen a futam, nem kívánom senkinek. Azt az érzést, amikor viszont már ismét nyertünk: mindenkinek. Életünk legnagyobb sikere” - ezek Molnár szavai voltak.

Tótka arra utalt vissza, hogy ő Gyomaendrődről került fel a fővárosba, hogy céljait elérhesse, mert vidéken nem alkalmasak a körülmények.

„Mentálisan nem volt könnyű a helyzetünk, de mivel edzésen gyakoroltuk, hogy rögtön jól menjünk egy maximálisan teljesített pálya után, ez most a hasznunkra vált.”

Tótkának nem volt könnyű éve, nem így tervezte a környezetváltást, de most már ennek szerencsére nincs jelentősége.

Az edzőjük azt mondta, gyorsan el fog repülni az idő a vb-ig. Hitt is neki, meg nem is. Most ellenben azt gondolja, jó hangulatban tényleg repül az idő.

 

„Korábban Sanyi megegyezett Dudás Mikivel, hogy ők párost mennek mindenképpen, ez azonban – most már mondhatjuk, hogy szerencsére – nem valósult meg. Amikor elkezdtek januárban Pál Zoltánnál edzeni, Miki riválist látott Sanyiban, akinek így edzőt és csoportot kellett váltania, így került hozzám. A meghatározó versenyzők közül csak ők nem próbálták ki egymást, így szükségszerű volt, hogy egymásra találjanak. De emberként is illenek egymáshoz” - emlékezett vissza Hűvös Viktor, aki kitalálta a győztes edzéstaktikát is.

Az ő ötlete volt ugyanis, hogy rövid időn belül kétszer is a maximumot nyújtsák, még ha megterhelő is az oxigénhiányos állapot miatt. Épp ezen a világbajnokságon óriási szükség volt rá.

Hűvös kiemelte, ennél jobbat nem lehet nyújtani, hibátlan volt a teljesítményük.

„A második 200 méter nem egyszer jobban sikerült a gyakorlásokon, mint az első, ennyi a titok. Ez sokat számított most is, mert jobb lett az idejük, és mivel 31 ezred döntött, ez igen fontos volt az oroszok legyőzéséhez. Fejben tudták, hogy képesek újra megcsinálni. Péter az első győzelem után még úgy szállt ki a hajóból, hogy ezt még egyszer nem tudja, mert annyira kihajtotta magát. Kettejük közül ő nagyon dühös volt, de ez hamar elmúlt utána, nem is volt más választásuk, mint készülni a megismételt döntőre.”

Hűvös hozzátette, minden edző életében nagy dolog vb-t nyerni, ezt már csak az olimpián lehet felülmúlni. A páros kimegy szeptember elején Rióba az előolimpiára, így fel tudják majd térképezni a környezetet.

„Vannak még olyan pontok, amelyekben tudunk javulni, szerintem néhány tizedet még gyorsulhat az egység jövőre. Mindenki győzni szeretne majd. Mi is” - összegzett.