Index Vakbarát Hírportál

Kis acéldarabból szamurájkard lettem

2015. december 17., csütörtök 06:40

Nincs abban semmi rossz, ha egy sikersportág megmutatja, hogy honnan indult, és hová jutott el 2015-re. Esetünkben például a kajak-kenu szövetség, amely nem volt mindig az, ami most: az olimpián alig várjuk az utolsó napokat, hiszen örülni szeretnénk az érmeknek, győzelmeknek.

A hazai szövetség (MKKSZ) fontosnak gondolta megmutatni az utat, hogy lett a sportág egyre népszerűbb, és egyre eredményesebb az első győzelmektől. Volt olyan olimpia, amikor négy aranyat nyertek a kajakosok.

Az előzetes latolgatásnál kettőt-hármat rendre be lehet írni hozzájuk. Olyan az érzet, mint hajdanán a vívásban a húszas évektől a hatvanasokig. Vagyis, a kard egyéni és a csapat az egy arany.

A kajak-kenu most olyan, hogy azon kell vacillálni, hogy ki szerzi a harmadikat Rióban, mert ők kettőre garantáltan jók.

A múlt nagyjai most visszaemlékeztek egy érdekes kötetben.

Ebből írtam össze pár idézetet.

 

Kati néniről itt egy hosszabb cikk, ebben is magvas gondolatok vannak.

A szintén Sydneyben győztes Novák Ferencről például kiderült, hogy Indonéziában kenus edző, Vereckei Ákos Vietnamban volt az, a kenus Horváth Csabát pedig előbb eltanácsolták, de az akaratereje a dobogó tetejére vitte, Kolonics Györggyel nyert.

A kötet a Libri boltokban vásárolható meg, Ahogy tőlünk telt, ez a címe.

Rovatok