Az arany ragyogása

„Azért volt mindegyik más győzelemnél különlegesebb, amikor ezek a gyerekek a dobogó legtetején álltak a tavaly augusztusi világbajnokságon, mert mindkét másik legyőzött egységgel könnyen szót értettek. Ilyen azért nemigen van. Pláne, hogy nem volt szovjet tagországból valók vagyunk” – mondta a komáromi Soós Tibor. A 2015-ös vb-n a szlovákiai kajaknégyes a magyarokat és a cseheket megelőzve lett az első.

A szlovák négyes tagjai: Denis Mysak, Tarr György, Vlcek Erik és Linka Tibor. Mysak az egyetlen szlovák, a többieknél a magyar a közös nyelv, bár a családokban volt keveredés.

Tarr nagymamája a budapesti Váci utcában lakott. „Ha arra járok, nem tudok nem gondolni rá, mi lett volna, ha ezen a környéken maradunk, ha megörökölhettem volna. A történelem azonban Komáromba terelte a családot.”

Tarr édesapja épp Soóssal együtt még csehszlovák színekben versenyzett, ők olimpiára nem tudtak eljutni.

A szintén komáromi Vlcek nagymamája magyar, ám nem ezért beszél tökéletesen magyarul, hanem mert a gyerekei magyar iskolába járnak, a felesége, Denisa is magyar. „Amikor látom a könyveiket, magam is tanulom a magyar történelmet, bár én leginkább szlovákul beszélek velük, hogy azt a nyelvet is ismerjék, mert mégiscsak Szlovákiában élünk.”

Amikor 2002-ben elkezdte a kajakozást, Vlcek már világbajnok volt. Középiskolás korában abba akarta hagyni – szerinte túl sokat kellett beletenni, miközben nem látszott a megtérülés. Végül édesanyja biztatására kitartott, és mindjárt az első döntőjében aranyérmes lett. 20 éves volt akkor.

Az apostol

A komáromi szakosztályt Soós vezette évtizedeken át, volt edző is, a 2002-ben nagy meglepetésre vb-győztes alakulatot (Riszdorfer Mihály, Riszdorfer Richárd, Vlcek Erik és Bacsa György) ő rakta össze. Történelmi siker volt, mert addig olimpiai számban a szlovákok nem jeleskedtek síkvízen, míg vad vízen rendkívül sikeresek voltak. Michal Martikan a függetlenné váló ország első olimpiai aranyát abban a sportágban nyerte 1996-ban. Sőt, az eddigi hét nyári olimpián nyert aranyérem közül mindegyik vadvízi szlalomhoz köthető.

A négyes egy év múlva ismét vb-t nyert, az olimpián viszont a Kammerer és Storcz vezette magyarok és a németek is megverték őket 2004-ben, Athénban. 2008-ban a fehéroroszok futottak be előttük, Pekingben ezüstérmes lett a csapat.

Ezt a hiányzó aranyat vette most célba ismét a komáromi csapat, párosban vagy négyesben szeretnék elhozni Rióból.

Soós 2012-ben szállt ki a mindennapi irányításból, már nem szeretett volna részt venni a négyes kialakításának feszültségében. Nélküle biztosan nem lenne olyan pezsgő élet, amilyen jelenleg, és már nagy erőkkel jönnek a fiatalok. Ő egyébként kenuzott, nem nevezte magát tehetségesnek, csak szorgalmasnak. Amikor edző lett, az élettől megkapta, hogy gyerekekkel foglalkozhatott.

Azért nem lett tanító, mert a szülei nem akarták , hogy szegénységben éljen.

„Egy kicsit későn nyílt fel a szemem. Az első világbajnokom egy 10 ezres kajakos volt, Szabó Attila. Nagy állóképességre törekedtem mindenkinél. Későn mentem el egy németországi edzői konferenciára, mert akkor fedeztem fel, ha 3 percig akarunk jól menni, akkor másként kell felkészülni, nem fontos órákat edzeni, az intenzitás a fontosabb.

Ha korábban jön ez a felfedezés, Erik már lehet, hogy olimpiai bajnok. Remélem, nem haragszik rám emiatt”

– állapította meg önkritikusan Soós, aki Fábiánnéval remek viszonyban volt, gondolatokat, módszereket cseréltek.

Szolnokra rendszeresen jártak az elmúlt tíz évben, idén is jönnek az olimpia előtt. Olyankor a legnagyobb meglepetés mindig a pincéreket éri, amiért magyarul beszélnek és rendelnek, miközben szlovák melegítőben vannak.

A sikerpáros

Tarr a csapat rangidőse, Vlcek azonban a sikeresebb, ám hiába nőttek fel nagyjából együtt – húzták és inspirálták egymást –, és lettek barátok felnőtté válásukkor, együtt csak 2013-ban versenyeztek először. Kézenfekvőnek látszott volna, ha keresik egymás segítségét, de Vlcek például Gelle Péterrel volt a legjobb a világon 2011-ben, Szegeden.

Aztán jött Likér Péter edző – róla még lesz később szó –, aki 2013 elején kitalálta, együtt kellene menniük. Valahogy azonban nem működött, nagy szenvedéssel haladtak csak, mígnem helyet cseréltek, és akkor egy csapásra megváltozott a sebesség. Tarr került előre, ő lett a sztrók, neki kellett diktálni a tempót.

„Átgondoltuk, hogy nem tudunk semmit együtt vagy ebből nem is lesz semmi. A harmadik edzésen próba-szerencse alapon cseréltünk, mert az nem lehet, hogy ennyire gyengék vagyunk együtt. Nekem megtetszett elöl, jó volt hátul Eriknek. Mindig egy hullámhosszon voltunk gondolkodásban, akkor a mozgásunk is szinte egycsapásra összecsiszolódott” – mondta Tarr.

Nem sikerült túl jól a bemutatkozásuk, 2013-ban nem érték el a döntőt a duisburgi vb-n, 2014-ben viszont kisebb meglepetésre megnyerték a világbajnokságot ezer méteren Moszkvában.

„Kicsúszott a lapát a kezemből a duisburgi vb-n, elrontottam” – emlékezett vissza Vlcek a 2013-as történtekre, de Tarr kijavította, mivel egy hajóban eveznek, nincs olyan, hogy az egyik hibázik, ezért a hiba is közös, nemcsak a siker.

2014-ben minden sikerült. Több mint egy másodperccel előzték meg az ausztrál hajót.

„2015-ben nem találtam magam, egyszerűen nem éreztem rá semmire. A ritmust, az erőt sem találtam. Stresszes is voltam eléggé, aztán egyszerre minden kiegyenesedett.

A mi sportágunknak ez az egyik legfontosabb része, hogy az a mozgás, ami az egyik évben megvan, egy másikban simán elmegy. Mintha nem is lett volna. És valahogy ismét rá kell találni. Ha tudnánk, hogy ez miért van így, sokkal egyszerűbb lenne kijavítani.

De nem tudjuk, mint ahogy a riválisok sem tudják. Ha minden évben egyformák lennénk, meg sem kellene rendeznie a versenyeket, mindenki tudná előre az eredményt” – mondta Tarr.

A tavalyi vb negyedik helye miatt egyáltalán nem bánkódtak, mert az volt a lényeg, hogy kvótát szerezzenek, kifejezetten értékes volt, még ha lecsúsztak is a dobogóról.

„Éreztem a kést a torkunkon a döntő előtt. Mert a játék az olimpiáért ment, és ebben a számban nagyon kiélezett a mezőny, egy csíkban halad mindenki, egyszerre esnek be a cél közelébe a hajók. Aki egyszer első volt, másszor könnyen lehet hetedik. Amikor negyedikek lettünk, felszabadultunk, az első célt teljesítettük, és jöhetett a négyes” – magyarázta Vlcek.

A nagy négyes

„Kísérleti egység volt, nem nagyon gyakoroltunk együtt előtte, bár éppen Szolnokon repesztettünk egy olyan 3 perc alatti időt, amit hitetlenkedve fogadott Kammerer Zoli. Azt hitte, csak ugratom. Akkor éreztük, hogy haladunk és nem döcögünk, hogy akár valami szépet is elérhetünk” – emlékezett vissza Tarr.

A vb-n végig vezettek, a cél előtti mindhárom ellenőrző pontnál elsők voltak, 750-nél már majdnem egy teljes másodperc volt az előnyük, és még a hajrára is maradt erejük.

Hogy mindig így építik-e fel a versenyt, vagy az erős kezdés és kemény első 500 egy erre az alkalomra kidolgozott taktika volt?

Ha elmondanám, kiadnám magunkat, és azért mégiscsak a magyarokkal fogunk nagy csatát vívni Rióban is. Ez hadd maradjon a mi titkunk”

– ezek már az egységet felkészítő Likér Péter szavai.

Úgy lett edző, hogy Vlcek és Tarr is idősebb nála néhány évvel, de odafigyelnek a tanácsaira, mert jó meglátásai vannak. Amit ő kívülről látott, azt érezték belülről a versenyzők, ennél ideálisabb nem lehet. Ha valamit görbének látott, megerősítették.

Nekik egyébként nem a magyar, hanem inkább a cseh hajó legyőzése a presztízskérdés. A csehek ugyanis lekicsinylően, gőggel néztek rájuk, amikor még együtt volt a két ország, és ez az attitűd azóta is megmaradt. A sportág bázisa a szocializmusban a cseheknél volt, ez a magyarázat a viselkedésre.

A dobogó tetején nem csak a csehek megverése miatt éreztek elégtételt. Nagyon sokszor hallották ugyanis maguk körül a városban is, hogy nem fog menni. Az egységből a még 2012-ben kiszoruló Riszdorferékkel ugyanis megromlott a viszonyuk, ezért különösen örültek, amikor megmutatták, hogy a kiváló testvérek nélkül is lehet sikeres egységet összeilleszteni, és hogy ők sem pótolhatatlanok. Londonba már nem mentek, és az első kárörvendő sms épp tőlük jött.

Londonban egyébként Tarr majdnem szétverte mérgében a hajót, sokat várt attól az olimpiától.

A négy versenyző nem együtt készül, mert az a hitvallásuk, hogy a négyes gyakorlás nem segíti elő az egyéni technikát az alkalmazkodás miatt. Felesleges elrontani azt, ami néhány edzéstől összeadódik.

A magyar viszony

Likér és Storcz Botond egymás mellett biciklizett a londoni olimpián is a négyesek versenyénél. Nagyjából 250 méterre a céltól Storcz kérdezte tőle, mit gondol, ki jöhet az ausztrálok mögé másodiknak.

„Én úgy láttam, hogy a magyar egységben még van erő. Ő úgy, hogy a szlovákban is van erő. De nekem lett igazam, mert a magyarok megléptek, és övék lett az ezüst, míg a szlovák hajó visszaesett, és hatodik lett. Csalódottak voltunk, többre számítottunk, de ha azt vesszük, hogy az utolsó pillanatban váltottunk, nem is volt olyan rossz eredmény” – magyarázta az edző.

Amikor azt meséltem nekik, hogy az előolimpián kint lévő magyarok bevizsgáltatták a vizet, csak bólogatnak, ismerik a sztorit. Riválisok, de létezik információáramlás a két ország között, tudják, hogy az egyik versenyző hepatitisszel tért haza, ők szerencsére hasmenés nélkül megúszták az első kirándulásukat.

Ahogy tisztelet is van köztük. Különösen Kammerer és Fábiánné „Kati néni” neve került sokszor szóba. Előbbi a világ egyik legjobb vezérevezőse jelzőt kapta a neve mellé, utóbbinak a világ egyik legjobb edzője titulus járt. Még a hazai harcairól is értesültek.

„Van mit tanulni a magyaroktól. Sokkal összetartóbbnak gondolom őket, mint a szlovákokat.

Olyan még nem fordult elő, hogy egy világbajnokságon ne kaptunk volna a szurkolóktól, családtagoktól egy kis magyar pálinkát vagy kolbászt. Mindig is magyarként tekintettek ránk.

Mi pedig nem tehettünk arról, hogy egy várost így kettévágott a történelem. Európában sem sok ilyen van. Az osztrák és a német megérti magát, a határon lakó cseh és lengyel is. A magyar és a szlovák nem, annyira különbözik a két nyelv. Hogy a szívünk egyik fele magyar, azt talán jól jelzi, hogy a nekünk szurkolók már kétnyelvű transzparenssel vannak ott a tribünön. Nyilatkozunk szlovákul, de ugyanígy magyarul is, ha kérdeznek bennünket. Ebben nincs semmi politika, így élünk. Egymás mellett is csak így lehet élni” – jelentette ki Vlcek.

Rio

A szlovákok bent laknak majd az olimpiai faluban. A magyarok – már hagyományos módon – nem költöznek be, hanem a pályához legközelebb lévő szállodában foglaltak helyet.

A faluban kapnak egy külön helyet, hiszen mégiscsak ők a szlovák küldöttség legfőbb aranyvárományosai.

Nekik azt ígérték, hogy a takarítók is kizárólag fertőtlenítő kapun keresztül mehetnek be a faluba, ahogy mindenki másra is vonatkozik ez az előírás. Így szeretnék a szervezők kiszűrni, hogy a helyiek vigyenek be baktériumokat, vírusokat. Ezért biztonságosabbnak gondolják a falut, mint egy szállodát.

Vlceknek már van olimpiáról ezüstje, bronza, csak aranyérme nincsen. Tarrnak is van ezüstje.

„Hát persze, hogy azért utazom. Ha reálisan nézem, a tokiói olimpia idején én már majdnem negyven leszek. Gyuri pedig már túl a negyvenen. Most vagy soha. A híres Krisztus szobor alatt, amelyik fentről őrzi a pályát. Nem lesz könnyű, mert nagyon komoly egységek vannak, a szél is kavarog, de a két fiatal egyre erősebb lesz, mi pedig, ha szinten tartjuk magunkat Gyurival, nem romlik az összteljesítményünk. Tudjuk, hol vannak a határaink, a maximum közelében kell maradnunk. Párosban sem gondolom magunkat esélytelennek, de ott még nagyobb a konkurencia, és kissé kiszámíthatatlan. De arról sem mondunk le, hogy ott kikaparjunk egy érmet. Egymásért és egymásnak” – összegzett Vlcek.

(Borítókép: Soós Tibor, Vlcek Erik, Tarr György és Likér Péter. Fotó: Huszti István/Index)