72 éves korában, hosszú betegség után meghalt Wichmann Tamás, kilencszeres világbajnok kenus, a hírt az nso-nak fia erősítette meg.

Wichmann 37 magyar bajnoki aranyat őrzött, a halhatatlan magyar sportolók egyike. Abba a klubba került be, ahová többnyire csak olimpiai bajnokok. Neki azonban nem volt szerencséje az olimpiákkal, sokszor kiverte a víz emiatt. Sokszor mondta, egy olimpiai arannyal lett volna teljes a pályafutása, az élete.

Sok pillanatot, nagy győzelmét lehetne felidézni, most álljon itt egy kevésbé ismert. Szokás, hogy olimpikonok, érmesek ellátogatnak 50 évvel később egykori sikereik helyszínére. Wichmann első olimpiáján, Mexikóban ezüstérmes lett, ő is ott volt ezen az emlékezőtúrán, de még elment a Teotihuacan nevű piramishoz is. Fel is mászott. A csípője miatt már botokkal tette, de fokozatosan araszolt felfelé a lépcsőkön. Lefelé az út sokkal nehezebb, sodor a tömeg is, meg-megállott néhányszor, de nem adta fel, és nagy taps fogadta, amikor leért, mert a küzdelmére mások is figyelmesek lettek.

Ekkor már elmúlt hetven, a járás nehezére esett, de ha már ott volt előtte az a piramis, ahová feljutott még aktív korában, nem akart kimaradni az újabb élményből sem. A kitartás volt a védjegye.

Gyerekkori balesete után kezdett sportolni, hétévesen elütötte egy rendőrautó, napokig kómában volt. Az orvosok lemondtak róla, de visszanyerte az eszméletét és az erejét, igaz, járógéppel kellett járnia.

A sportot rehabilitációnak javasolták, 12 évesen kezdett el kenuzni.

17 évesen már magyar bajnok volt, 1968-ban, 20 évesen pedig már olimpiai érmes. Favoritok voltak, kevés hiányzott nekik Petrikovics Gyulával a győzelmükhöz. '72-ben a terrortámadás miatt két nappal elhalasztották a versenyt, ha szembeszél van, ő nyer, a balos szél nem neki kedvezett, a Duna-deltában felnövő Patzaichin megelőzte. '76-ban bronzérmes, Ljubek és Jurcsenko előzte meg.  

1980-ban toronymagas favorit – egy évvel korábban nagy fölénnyel világbajnok lett –, már a moszkvai olimpia előfutamában félelmetes időt ment. A fináléban azonban úgy érezte, mintha zsákok lennének a hajójában, csak nem akart felgyorsulni, akárhogy igyekezett. A sors megcirógatta, itt a verseny, amit annyira várt, de mivel a többiekhez képest nem haladt előre, feladta a versenyt.

1978-ban fair play díjat kapott, mert edzésterveit megosztotta a jugoszláv Mateja Ljubekkel, aki a belgrádi világbajnokságon meg is előzte őt. Később a jugoszláv kenusok felkészítője volt. Az 1984-es olimpián a Ljubek, Nisovic kettős aranyérméből vette ki a részét. Itthon gyerekekkel foglalkozott, komolyabb szinten nem próbálhatta ki az edzősködést, emiatt volt hiányérzete.

Tudom, sokan mondják, hogy én voltam a példaképük, olyanok is, akik nem kenuztak, hanem másik sportágat választottak. Jóleső érzés ez, és nagy felelősség is egyben.

Csak egy példa, 1974 lehetett. Kenuztam, mint sokszor a Dunán, amikor a horgászok a parton elkezdtek cikizni, mert belezavartam a szórakozásukba. Nem ijedtem meg tőlük, négyen jöttek nekem a parton, volt, aki egy nagy követ akart hozzám vágni. Nem voltam kis darab akkor sem, de a fejemben volt, úgy kell megvédeni magam, hogy nekik se legyen komoly bántódásuk. Azt nem bocsátottam volna meg magamnak, és talán mások sem nekem. Behajítottam a vízbe egy párat, ott lehűltek, és nem lett nagyobb baj. Valaha én a boksszal kezdtem, kis előnyben voltam.”

Erzsébetvárosi kocsmája generációknak maradt kultikus helye. Az elvarázsolt dollár című Bujtor-filmben is szerepelt, és a Vámmentes házasságban is.

(Borítókép: Wichmann Déri János mikrofonja előtt. Fotó: Fortepan.)