A délelőtti etapban Bodonyi Andrásnak nem jött össze a kvótaszerzés, de a 26 éves kenus a döntő utáni interjújában arról beszélt, hogy Nyugat-Szibériába is elmegy, hogy kiharcolja a tokiói szereplést.

A délutáni programban elsőként Csizmadia Kolos állt rajthoz. Ő szerdán a legjobb idővel kvalifikálta magát a fináléra, amely során az első hely ért automatikusan tokiói kvótát, de kis szerencsével (Jevgenyij Lukancov mögött) a második pozíció is elég lehetett volna.

A K–1-esek 200 méteres döntőjében a rajt nem sikerült tökéletesen, de a hajrához érve így is jól állt a magyar fiú, a célba érkezés viszont nagyon rosszul jött ki, így nemcsak az orosz, hanem a lett Roberts Akmens és a szlovén Vid Debeljak is megelőzte, így csak a negyedik lett.

Hol ment el? Úgy az egészen, de leginkább a végén. Nem tudok nagy hibát megállapítani a pályában, talán az, hogy a jobbos szembeszél a végén nagyon befújt, jobban »bekötöttem«, mint amire számítottam, ahogyan hallottam, a berúgást is elrontottam, sajnos az alsó pályákon a szélvédett helyen bejöttek elém

– mondta a finálét követően Csizmadia Kolos.

Az Adolf Balázs, Fejes Dániel C–2-es egység az 1000 méteres finálé negyedénél még a mezőny hátulsó részén haladt, fél távnál viszont már a negyedik volt. A hajrához érve már csak a rajt-cél győzelmet arató spanyolok és a portugálok voltak a mieink előtt, a végén pedig a második hely is meglett, ezzel pedig a két kenus kvóta Tokióra a lehetséges háromból.

Én sosem mertem kimondani, hogy Tokióban indulunk, most már nagyjából ki merem – mondta Adolf Balázs a finálé után. – Azért ez lebegett a szemünk előtt, és megtettünk mindent, hogy sikerüljön. 

A mellettünk lévő két pályára számítottunk, hogy ők fognak nagyot menni, egy picit sem lódított Bodonyi Bandi, tényleg óriási előnyt jelentettek az alsó pályák – tette hozzá Fejes Dániel. – Az utolsó kétszázig egyszer nem néztem arra, akkor kipillantottam, hogy ott vannak, és mindent bele kellett adni, hogy meglegyen.

Az utolsó százon éreztem, hogy meglesz. Én azért 500-ig nézegettem, kicsit kétségbe voltam esve, de a második 500-on lehajtottam a fejem, és úgy voltam vele, hogy ami van bennünk, azt adjuk ki, nem számít az eredmény, de szerencsére a sors így hozta, hogy sikerült 

– zárta Adolf Balázs. 

Ami a korábbi versenyzőinknek hátrány volt, a Béke Kornél, Varga Ádám kenupárosnak előny, nevezetesen az indulási pozíció, hiszen a nyolcas pályán, a széltől jobban védett helyeken mentek sorra jobban a versenyzők. A magyar kettős a 8-ason indulva 250 méternél már magabiztosan vezetett, fél távhoz érve pedig már majdnem két másodperc volt az előny, a hajrához érkezve pedig ez már 2,36-ra nőtt, a végén pedig már kiengedve is meglett az első hely, és ezzel az utolsó hiányzó kajakos kvóta!

Nagyon boldogak vagyunk, hogy nyertünk, utólag kiderült, hogy mi vagyunk azok, akik meghozták a magyar kajaknak az utolsó hiányzó kvótát, ezt a futam előtt még nem tudtuk. Mindent kiadtunk magunkból, ami május közepén bennünk volt, ez még a szezon eleje. Ahogy megyünk bele a szezonba, remélhetőleg még ennél is jobban tudunk majd teljesíteni – vélekedett Béke Kornél.

Mindig benne van a pakliban, hogy elfogy az erő a végére, de ez a taktikánk, ez a kamikaze a jó szó rá, hogy hatalmas rajtot venni, minél nagyobb finis csinálni, ötszáznál meg minél jobban fájjon, és érjünk be és adjuk ki magunkból, ami bennünk van. Ezt csináljuk edzésen, így be tudjuk azért osztani az erőnket, hogy ne fogyjon el – tette hozzá Varga Ádám. 

KAJAK-KENU

EURÓPAI OLIMPIAI PÓTKVALIFIKÁCIÓS VERSENY (SZEGED)

A CSÜTÖRTÖKI PROGRAM

11.24: C–1 1000 méter (Bodonyi András 4:11:03 – 5. lett, nem szerzett kvótát)

18.39: K–1 200 méter (Csizmadia Kolos 36.67 – 4. lett, nem szerzett kvótát)

18.46: C–2 1000 méter (Adolf Balázs, Fejes Dániel 3:47.65 – a 2. helyen végezve megszerezte a két kenus kvótát)

18.55: K–2 1000 méter (Béke Kornél, Varga Ádám 3:21.96 – az 1. helyen végezve megszerezte az utolsó hiányzó kajakos kvótát)

(Borítókép: Csizmadia Kolos – Szalmás Péter / kajakkenusport.hu)