A honi kajak-kenu élet, sőt úgy en bloc a magyar sportélet színe-java megjelent csütörtök délután a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Latorca utcai fellegvárában, hogy stílszerű környezetben, a Duna hullámain ringatózó rendezvényhajón legyenek tanúi a sportág tizennégy éve elhunyt óriása, Kolonics György pályafutásának emléket állító könyv, a Koló – Egy kenus legendája bemutatójának. 

A több hónapos munkával megírt könyv szerzője Tamás Rita, (sport)újságíró kolléganőnk, valaha a Nemzeti Sport munkatársa, aki – túlzás nélkül – remekművet adott ki a kezéből. Manapság, amikor annyi fércmunka jelenik meg sportolói életrajz címszó alatt, jólesik leírni ezt, és visszaadja a reményt az olvasónak és az újságírónak is, hogy vannak még jó tollforgatók a mi szakmánkban. 

A könyv in medias res kezdődik, Koló élete tragikus utolsó napjának történetével, és csaknem 260 oldalon keresztül sikerül fenntartani, mit fenntartani, fokozni a feszültséget. Az életrajzot lapozgatva megtudjuk, micsoda akaraterő és elszántság – no meg persze tehetség – segítette hozzá ezt a cseppet sem herkulesi termetű fiatalembert ahhoz, hogy kora legjobb kenusa legyen, akinek a technikáját ma is oktatják, legyen szó a páros vagy az egyes kenuzás mesterfogásairól. 

A könyvbemutatón, amelyen Koló édesanyja is megjelent, felvételről felidézték előbb a sportág történetének legkisebb különbséggel elért olimpiai győzelmét, Kolonics és Horváth Csaba – a könyvben csak Indián – atlantai diadalán C–2 500 méteren:

A befutó annyira szoros volt a magyar hajó és a Zsuravszkij, Renejszkij moldáviai kettős között, hogy szabad szemmel nem is lehetett megállapítani, ki győzött, Vitray Tamás a felvételen meg is kérdezte a mellette ülő Fábián László öttusázó olimpiai bajnokot, hogy ugye Kolonicsék. A különbség alig 28 ezredmásodperc volt, hál’ istennek a mieink javára. És ezt Fábián „Joel” most, 26 évvel később is megerősítette, hiszen a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkáraként jelen volt a könyv bemutatóján. „Megéreztem”, mondta a legendás öttusázó, és jól érezte…

Csabai Edvin, Koló egykori versenyzőtársa, a Kolonics György Alapítvány elnöke felidézte a könyv elkészültének körülményeit, hogy milyen nagylelkű segítséget kaptak Gyulay Zsolttól, a MOB elnökétől, a kétszeres olimpiai bajnok egykori kajakozótól.

Amikor elmentünk Gyuzsóhoz, és egy általunk szemtelenül nagynak vélt összeget kértünk, az egykori kajakos csak ennyit mondott: »Sokkal jobban tennéd, ha kétszer ennyit kérnél.« És kétszer annyit adott…

Tamás Rita, a szerző elárulta, hogy a legtöbb segítséget Gyuri édesanyjától kapta.

Minden másodperce megérte a munkának – mondta kolléganőnk. – Aki elolvassa, az nemcsak megismeri, hanem meg is szereti Kolót. Legalábbis bízom benne. Gyuri szinte tökéletes ember volt. Persze mindenkiben van hiba, de benne alig volt… Bevallom, most, hogy bemutattuk a könyvet, azt kell mondanom, hogy a Koló-könyv miatt volt érdemes annak idején belevágnom az újságírói pályába.

A 3000 példányban kiadott könyvet a G-Adam Stúdió Könyv- és Lapkiadó Kft. jelentette meg. És még valami: október 23-án ismét lesz Kolonics-futás! 

Befejezésül lássuk Koló második olimpiai bajnoki lapátolását 2000-ből, Sydney-ből, ahol 500 méter egyéniben győzött, fantasztikus hajrával, de immár jelentős különbséggel, ekkor már nem volt szüksége Vitraynak segítségre a végső sorrend megállapításához…

(Borítókép: Szalmás Péter)