Majd holnap nézd meg, hogy fog védeni” - jósolta meg a pénteki leóni edzés után Mocsai Lajos, amikor a csapatkapitány, Dejan Perics karakteréről, kisugárzásáról kérdeztem. A hierarchiában ő az első, és annak hihetetlenül komoly oka van, ha a kapus lesz a többiek irányítója. Összefogó ereje átlag feletti, és mivel az ölelő távolsága nyolc centivel nagyobb magasságánál, kivételes kapusalkat.

Perics tényleg úgy lazult el, hogy másnapra a legjobb formáját vette elő. A szlovák Sztranovszky első lövését megfogta, a szélső még itthon beszólhatott valamit neki, épp itt volt az ideje, hogy ezt a nézeteltérést rendezzék. Az első félidőben csak egy hetesgólt lőtt a szlovák, nem is lehetett a pályán, gyorsan lekapta edzője, amikor ráérzett, Perics nagyon készült mozdulataira.

A szerb kapus vezéregyéniség volt, mondták is a többiek, ha így véd, nagy bajuk nem lehet. A statisztikákat látva, valamennyi játékos elismerőleg bólogatott, és a leóni reptéren nemcsak a szurkolók, a játékosok is a szerb kapust éltették, percekig szólt a Perics kórus, miközben tapsoltak neki. “Sok puszi nektek” - mondta magyarul a kapus.

Pericset a két szlovén játékvezető is hatalmas tisztelettel fogadta, kezet fogtak vele, pár szót is váltottak a meccs előtt, és Cozma nyolcas trikóját látva - negyven napig hordani fogják - mintha együttérzésükről biztosították volna. (A Veszprém nemzetközi szimpátiája is páratlan, valamennyi protokolleseményen szóba kerül.)

Saját számításaink szerint 25 labdát fogott, ami világklasszis teljesítmény. Szerényen csak annyit mondott az adatokat látva: “Most ennyi volt elég. Azt fogadtuk meg, nem hagyjuk az utolsó meccsre a továbbjutást, megyünk előre.” A León évek óta nem kapott ki hazai pályán, egy héttel ezelőttig a Montpellier sem. Mindkét sorozatot az MKB Veszprém szakította meg.

“Európa legjobb nyolc csapata közt lenni nagyon komoly rang. Nagyon jó sportemberekkel dolgozom együtt, akik a munkában hisznek, a küzdelmet, a sikert egyre motiváltabban viszik tovább. Emberileg nagyon mélyen kötődöm hozzájuk” - értékelt Mocsai Lajos a 32-30-as győzelem után.

Az olimpiai bajnokokkal felálló franciák elleni győzelmet tisztességesnek nevezte, mert játékosai megfogadták: becsülettel küzdenek halott társukért. “A mostani az eltökéltség diadala volt. Az eltökéltség hetét ezzel koronáztuk meg, mert az elmúlt napokban sok gondunk volt, nem tudtunk úgy készülni, ahogy szerettünk volna a sérülések miatt. De az elszántságot is mondhatnám, mert nagyon elszántak voltunk.”

Kiemelte még, hogy a nyitott védekezés ellen jelentősen, szembetűnően fejlődött csapata, ezt nemcsak a Montpellier, hanem a León is tapasztalhatta.

“Ez a csapat nem sebezhetetlen, bár örülök, ha azt a látszatot kelti, kicsit magam is tartottam, hogy a harmadik hévégére nem tudjuk átvágni a holtpontot, de szerencsére sikerült. Pontosan tudjuk, hol vannak a sebezhető pontjaink. De az a dolgunk, hogy amiben erősek vagyunk, azt még inkább erősítsük. A harcászatban sokan ezzel lettek sikeresek.”

A küzdőképes állóképességet hangsúlyozta még, a két győzelem közt azonban nem tudott különbséget tenni, mert mindkettő óriási büszkeséggel tölti el.

“Ilyen nyomás alatt jól játszottunk, ami a csapat éréséhez elengedhetetlen. Ilyen teher alatt csak erősödhetünk.” A szakvezető elismerte, nem számított arra, hogy nyolcpontos lesz csapata. Az ellenfél átlövői gyengébbek voltak, ezért több energia jutott a beálló semlegesítésére.

“Mindig Cozmáért játszunk. Mi együtt érkeztünk Veszprémbe, az első perctől egymás mellett laktunk, nem telt el úgy nap, hogy ne láttuk volna egymást, ne ittunk volna meg egy kávét, ne beszéltük volna meg, mi történt az adott napon. A felejtés nem könnyű. Különösen, amikor jön az este, mert nincs kivel megbeszélnem, mi történt velünk. Akkor hiányzik rettenetesen Marian, akkor érzem igazán: elment, nincs többé. Szóval, én minden meccset, de talán minden gólt az ő emlékének szentelek, és nagy erőt ad nekem. Nemcsak az ész vagy a kéz a fontos, hanem a szív is. Talán ez a 12 gól sem volt véletlen. Benne volt a szív is” - mondta a balkezes Marko Vujin, aki különösebb jelentőséget nem tulajdonít annak, hogy 71 góljával a sorozat egyik legeredményesebb játékosa, de persze büszkeséggel tölti el.

A Magyarországon nevelkedő szerb válogatott átlövő a Gummersbachban folytatja a nyártól, de a megkeresései állandóak.

“Ezzel én most nem foglalkozom, csak a győzelmekkel. Nagyon erősek vagyunk most. Három csapat nagyon jó a sorozatban, a Hamburg mellett a Kielt és a Ciudad Realt mondanám, utóbbi kettő közül egyiket kaphatjuk a sorsolásnál. A többiektől nem félünk. Pláne, hogy ilyen játékot mutatunk idegenben. Eddig azt mondhatták, hogy otthon nagyon jók vagyunk, de azért most nyertünk két igen fontos meccset, jó játékkal, idegenben. Vagyis: bárhol tudunk játszani.”

“Hidd el, itt van velünk Marian. Hidd el, látjuk valamennyi meccs előtt. Mi látjuk őt. Hidd el, ezért nyerünk” - ezek már a kétgólos Ilyés Ferenc szavai - a hajrában volt tarthatatlan -, akit megütöttek, és kötéssel a kezén szállt fel a csapatbuszra.

“A meccs előtt írt nekünk az édesapja, Petre, sok sikert és szerencsét kívánt. A jövő vasárnap ott lesz velünk Veszprémben, de szerencsére már nem egy nagyon komoly tétmeccsen láthat bennünket, fogadott fiait, mert már tovább mentünk.”

A négygólos, és a fontos ziccereket értékesítő Gulyás Péter úgy emlékszik vissza, ritka hosszú volt mindkét félidő. “Elfáradtam, kicsit fáj az Achilles-ínam, ezért bicegek, májusban megműtik, addig bírnom kell.”

Iváncsik Gergő a két utolsó, vagyis a győzelmet érő gólokat lőtte. “Nem volt nehéz dolgom, csak be kellett lőnöm” - összegzett jókedvűen.

“Nagyon erős most a közösségünk. Igen. Ebben van az erőnk. Ebben vagyunk erősebbek, mint bármikor. Sok időt töltünk együtt, együtt járunk vacsorázni a hét közben is, beszélgetünk. Nagyon összetartunk” - fejtette ki Carlos Perez, egyben a sikerek titkát érzékeltetve.

Nem értett egyet a spanyol edzővel, aki értékelésében minden második mondatával a bírókat okolta, mert szerinte Magyarországon nem hagyták a csehek, hogy nyerjenek, itt pedig a szlovénok nem hagyták ugyanezt. “Valami maffiaféléről is beszélt, meg hogy elvették tőlük az esélyt. Azt csak halkan jegyezte meg, hogy nem játszottak jól” - magyarázta Perez, aki a sajtótájékoztatón tolmácsolta Jordi Ribera szavait.

A spanyol edző arra gondolhatott, hogy a bíróküldő bizottság vezetője magyar - Andorka Sándor - az európai szövetségben. Arról elmulasztott szót ejteni, hogy tíz perccel több kiállítást kapott csapata, és ha jobban összpontosítottak volna, akkor ezt kihasználják, és nem másban kell keresni a hibát. A bírókra értelemszerűen könnyebb volt hárítani a váratlan bukást, mert a León az elődöntőbe vágyakozott. Ribera mester annyit még elmondott az Indexnek, hogy a Veszprém ezzel a játékkal a négy közé kerülhet.

Mocsai mester sem értette kollégájának szavait, utóbb gusztustalannak minősítette. “A bírók hozták fel az ellenfelet a második félidőben, amikor már héttel vezettünk. Körbe sem tudtuk adni egyszer sem a labdát, máris elvették tőlünk. Még időkérésre sem maradt időnk, olyan gyorsan tették. Nagy tanulsága volt a meccsnek, hogy a végére, amikor azonos létszámban voltunk, nyerni tudtunk. Emellett a kellő pillanatokban mindig hozzá tudta tenni valaki a magáét. A csapat és az egyén fejlődése szembetűnő” - összegzett.

A szurkolók, akik a múlt héten úgy gondolkodtak, a csodát mostantól Veszprémnek hívják, most azt mondták: egyszerű játék a kézilabda, mindig a Veszprém nyer, hangzott kicsit átköltve Gary Lineker mondása.