A magyar kézilabda nem csak teremben erős. A női strandkéziladbázók néhány héttel ezelőtt Európa-bajnokok lettek, míg a világjátékok utolsó napján ezüstérmet nyert a csapat.

„Mint a Régi idők focijában, úgy kezdődött a történetünk, egy szentendrei szeméttelepen alakítottunk ki az első pályát" – mesélte Gróz János szövetségi kapitány még a világjátékok előtt. A kezdetekkor még a bokorba jártak pisilni a játékosok, és egy hordóból csordogáló vízsugár alatt zuhanyoztak.

A helyszín nem véletlen, Gróz Szentendrén egy NB I./B-s kézilabdaklubot is vezet. Minden évben elindulnak a bajnokságban, de sosem az a legfőbb céljuk, hogy ott minél jobban szerepeljenek. Mivel a válogatott gerince Szentendrén játszik, ők egész évben strandkézilabda-szezonra készülnek, ennek rendelnek alá mindent. A strand- és teremkézilabda-válogatott között itthon kicsi az átjárás, a sztárokat nem szívesen engedik el a csapataik. Gróz ezért is választotta azt az utat, hogy fiatal, elkötelezett játékosokból épít válogatottat.

„Mikor mások már alapoznak, mi akkor megyünk egy kicsit pihenni, amikor nekiállunk a felkészülésnek, már mindenki más a gyorsasági munkánál tart. Ez az eltolódás érezhető is a szezonban, de ha emiatt nem jönnek az eredmények, akkor megbeszélem magammal a helyzetet, és nem is rúgom ki magam a klubból” – érzékelteti helyzetüket Gróz.

Skandináviában egy kicsit más a mentalitás, a norvég teremválogatott több tagja felkészülésként is szívesen választja a homokot. Nem véletlen, a nehezített futás az állóképességet növeli, a sajátos szabályok pedig a technikájuk fejlesztésére kényszeríti a játékosokat.

„A strandkézilabda rekreációs sportként indult, de mi megpróbáljuk profi szintre emelni. Ez tényleg látványsport. Szól a zene, csinosak a nők, bugyiban és topban játszanak, nincsenek ütközések. Állandó futás, lüktetés van, nagyon jó csukló és láb kell ehhez a játékhoz. Sok a forgásból való lövés, és rengeteg olyan látványos figurát, köztük kínait is látni, amiből mondjuk egy Győr-Larvik-meccsen csak egy van” – mondta Gróz.

Gróz korábban a juniorválogatott mellett dolgozott, de idén megkapta a lehetőséget a felnőtteknél is, ahová már eddig is adott játékosokat. „Ugyanazzal a szisztémával készülnek már a korosztályok, az ifjúságiaktól a felnőttekig, az volt a célom, hogy a világjátékokig igazi közösséggé formáljam a csapatot, amiben a juniorkorúak mellett ott van például a 37 éves Sidó Kriszta is.”

Ez a közösségformálás és a felkészülés olykor kíméletlennek tűnő módszerekkel valósult meg, de a játékosok már nem lepődnek meg Gróz keménységén, elfogadták a módszereit. A sikerek igazolták is az edzőt. A válogatott például még a dániai Eb alatt is végzett reggelente futóedzéseket, nem ritkák a három-négyórás foglalkozások, és az is megszokott, hogy a játékosoknak esténként le kell adniuk a telefonjaikat. Emellett Gróz külön motivációs alkalmakat is teremt, ahol például csatadalokat is énekelnek együtt a válogatott tagjai.

Gróz a csapat nagy erényének tartja, hogy szinte kivétel nélkül győztes típusú játékosok alkotják. „Az a jó, hogy mindenkinek nyerésre jár az agya, ezt azon is észre lehet venni, hogy például van olyan, aki akár csal is, csak hogy megnyerjen egy kártypartit. Ennek a győzni akarásnak és magabiztosságnak persze van alapja, a játékosok többsége ifjúságiként és juniorként is jól szerepelt a világversenyeken.”

Az Európa-bajnokságon, ahol már szintén a világjátékok volt az elsődleges cél, még szinte edzésből nyert a válogatott, a döntőben a hazai pályán a dánokat győzte le, de az egész Eb-n veretlen maradt. A világjátékokra utazva leginkább a braziloktól tartották Grózék, és félelmeik be is igazolódtak.

A magyar csapat első csoportmeccsén egyből Brazíliával kezdett, az első szettben nagy különbséggel kapott ki (20-6), a másodikat azonban már feljavuló támadással és védekezéssel hozni tudták 8-11-re. A szétlövésben azonban megint a brazilok voltak a jobbak (8-5).

A második meccset a házigazda Kolumbiával játszotta Gróz csapata, és ezt 2-0-ra be is húzták Fekete Bozsanáék. Az utolsó csoportmeccsen Tunéziát verték nagyon simán két szettben, 24-9, 19-4.  „Nem volt vészes a nyomás. Kicsit rutinból azért összevesztem a lányokkal, hátha kijön belőlük a feszültség, de csak belőlem jött ki. Őket valószínűleg az eredmény szabadította fel” - írta a meccs után Gróz a handball.hu-nak.

A csoport második helyével a magyar csapat az elődöntőbe jutott, ahol Norvégia várt rá. Az Eb-n kétszer meccselt egymással a két válogatott, mindkétszer a magyarok nyertek. Előbb szétlövésben, aztán sima két szettben. A világjátékok elődöntőjében sem változtak az erőviszonyok, két játszmában (10-16, 10-13) győzött Gróz csapata. Érdekesség, hogy a válogatottból csak három játékos szerzett pontot, Fekete 13-ommal, Gróz Kitti 14-gyel zárt, Kretz Fruzsina kettővel.

A döntőben újra a brazilok következtek, ezúttal is Fekete volt az, aki vitte a csapatot, az első szettben rajta kívül csak Gróz és Hajdú talált be. Ez kevés volt, az első szettet 18-10-re meg is nyerték a brazilok. A második szettet egypontos különbséggel aztán már a magyarok nyerték 11-10-re, de a döntő szétlövésben a brazilok koncentráltak jobban, és a világbajnokság után a világjátékokat is megnyerték.

A javításra még lesz lehetőségük, a válogatott nagyját húsz év körüli játékosok adják, Gróz szerint még 10-15 évig is nagyon magas szinten strandkézilabdázhatnak a mostani válogatottak. Így akár még három világjátékok is beleférhet a pályafutásukba.