A tanulópénz és tapasztalatszerzés szavak fordultak elő a legtöbbször, ha az MKB-MVM Veszprém játékosai, vezetői beszéltek a kölni hétvégéről és a kézilabda Bajnokok Ligájában elért negyedik helyről.
A magyarok győzelemmel szerettek volna hazamenni, de a Kiel három (29-26), míg a Barcelona egy góllal jobb volt (27-26). A magyarokhoz hasonlóan mindkét ellenfél megnyerte a csoportját, ellenben a BL végső győztese, a Flensburg csak második volt a Hamburg mögött, amely címvédőként a nyolcig sem jutott el.
Nem könnyű azt érzékeltetni, mit jelent, hogy csak egy meccsen múlik minden a négyes döntőben, és hogy milyen lesz a szezon összképe. Azt bármely csapat ki tudta javítani, ha az idáig vezető úton volt is egy-egy rosszabb időszaka, vagy beleszaladt egy súlyos vereségbe. A Barcelona például a Löwen elleni hétgólos kudarcot is túlélte, mert feledtette hazai pályán és továbbjutott. A Flensburg pedig a Vardar Szkopje ellen 11 másodperccel a vége előtt értékesített egy hetest, amivel bejutott a négy közé.
„A játékos a biztosat, a megszokottat lövi, mert nem meri a rizikósat meghúzni, és ha erre ráérez a védelem és a kapusok is, sokkal könnyebben tudnak védeni. Ezen a szinten már szinte mindig váratlan megoldás kell, a tutikra, a kedvenc sarkokra mindenki felkészült, hiszen órányi videóanyagokat elemeznek a meccsek előtt. Mivel egy meccs van, váratlanra kevésbé mernek vállalkozni" – érzékeltette a szegediek korábbi ügyvezetője, Bella Árpád a kieséses meccsek lélektanát, hogy milyen béklyók kerülnek a játékosokra épp a javítási lehetőség hiánya miatt.
Marko Vujin nyolc lövéséből többek között ezért lett két gól a korábbi csapata, a Veszprém ellen, Momir Ilics mindössze egy átlövésgólig jutott korábbi klubja, a Kiel ellen. Mindkettőjüket jól ismerték, és jól fel is tudtak készülni belőlük.
Ezt a légkört, az egyenes kieséses drámákat egy évben egyszer, világversenyen élik át, és ehhez a légkörhöz szokni kell még akkor is, ha harcedzett játékosok vannak a klubokban. Az üvöltő zenére, aminek akkor sem vették le a hangját, ha már játékban volt a labda, többen panaszkodtak.
Azt is szokni kell, hogy ilyen hangulatban hogyan kell játszani. Ortega edző ugyan elmondta, hogy egész héten a Kiel lerohanásából készültek, de edzésen nehéz visszaadni azt, hogy egy technikai hibából az ellenfél azonnal rohan. Azt gyakorolták, emberhátrányban hogyan kell védekezni, végigvették az összes lehetséges variációt, ha épp Nagy, Sulic vagy Ilics a büntetett.
Az indításokat ugyanakkor nehéz modellezni, váratlan helyzetből is kialakulhatnak. 14 lerohanásgól volt a 29-ből, vagyis majdnem a fele, ami rendkívül sok.
Ráadásul nem is mindig a szélsők fejezték be ezeket az indításokat, hanem Jicha és Wiencek. Ők ketten védekeznek leghátul, mégis öt gólt értek el, többnyire zavartalanul kerültek a kapu elé. A fegyelmezetlenséget Nagy László is kiemelte.
És persze sokkal könnyebb úgy hatástalanítani egy Kiel típusú csapatot, ha kevés technikai hibát követnek el, pontosak a lövések, nem tud belőle rögtön indítani a kapus, mert utána van idő rendeződni. A Veszprémnek tizenegy labdaeladása volt – ezzel felkínálták a könnyű gólt -, míg riválisának hat.
A meccs előtt beszélgettünk Borsos Attila korábbi válogatott játékossal, aki azt mondta, nem tartja valószínűnek, hogy Ilics és Nagy egyszerre rosszul játsszon. Valóban nem volt még olyan a szezonban, hogy kilenc gólig jussanak el együtt, rendre felette lőttek. Most mégsem a tudásuknak megfelelően játszottak.
Borsos megdicsérte Ortegát, mennyire kézben tudta tartani Sulicot, de a horvát beálló is épp a legfontosabb meccsen nem bírt az idegeivel, két évnyi visszafogottság után robbant ki belőle egy nyilvánvaló törlesztés.
A Barcelona elleni bronzmeccsen ezt a számot sikerült levinni négyre úgy, hogy a második félidőben egyáltalán nem került ilyen hiba a statisztikákba.
Ortega azt is mondta, megtanulták a leckét a két nap alatt, és nyilván ezt a mondatot önmagára is vonatkoztatja.
Egy edzőnek is szokni kell ugyanis ezt a fajta téthelyzetet, és míg Dzsamalit nem cserélte be a Kiel ellen, a katalánokkal szemben már megtette. A második meccsen már Fazekast is lecserélte, az elsőn azonban a kétségtelenül remekül kezdő, de később visszaeső Alilovic a pályán maradhatott, ami megint csak nem volt a legjobb döntés.
A PSG-t jól visszafogta a Veszprém a negyeddöntőben, hosszan támadott, semmit sem siettetett, míg a Kiel ellen a hibák java a nagy tempóból adódott. A Barcelona ebben már itt is látszódott a jelentős javulás, mert a Barca 26 gólig jutott, nagyjából ennyit szabadott volna engedni a Kielnek is, csak úgy lehetett volna az utolsó pillanatig szorossá tenni a meccset.
Ortega arra is kitért, jövőre már izmosabb lesz a keret, Lékai mellett érkezik például Zeitz is, akitől Nagy tehermentesítése várható tőle védekezésben és támadásban egyaránt. Nagy a Kiel ellen pihenőt kapott 11-8-nál, ezt észlelve egészen máshogyan játszott a Kiel. A mostani Veszprém még mindig nem bírja el, hogy vezére ne legyen bent a pályán. Átmeneti pihenőt kapott a PSG ellen is, a franciák is eredményesek voltak abban a szakaszban, meg is fordították a meccset. Mocsai Tamás a bajnoki döntőben is csak perceket kapott, itt még annyit sem.
A Veszprémnek két védekező specialistája (Schuch, Terzic) van, ami egy négyes döntőnél luxus, amikor minden gólnak jelentősége van, ők pedig nem voltak bent a támadásoknál.
A veszprémi vezetők azért is voltak Kölnben, hogy tovább erősítsék a csapatot, és hamarosan – akár már a hét elején - bejelentések is várhatóak, mire jutottak. Nagy nevek vannak a kalapban, ennyit árult el Kálomista Gábor elnök, az pedig már régebben kiderült, hogy a már említett Lékai mellett Mikler és a szlovén Marguc is csatlakozik.
A balkáni ligában (SEHA) való részvétel azért is fontos, hogy ne a magyar bajnokság szerényebb képességű csapatai ellen kelljen összeszoktatni a játékosokat, hanem amikor tét van és nagy nyomás, olykor még ellenséges idegenbeli hangulat is.
A Flensburg példája mindenesetre utat mutathat, hiszen egy vékonyabb állománnyal verték a minden poszton két klasszist felmutató Barcelonát, de még a Kiel kerete is erősebbnek látszik az övéknél.
Fazekas Nándor nagyon jól megfogalmazta, hogy mindenki erre a két napra készült, egész évben ezért dolgoztak, de a Flensburgnak sikerült a legjobb arcát mutatni a két meccsen, míg nekik az elsőn az egész szezon egyik legrosszabb teljesítményét. Ortega biztosan kielemzi majd, visszavetette-e csapatát a hosszabb pihenő, vagy a két német azzal feltétlen előnyben volt, hogy ők még lendületből jöttek, hiszen a múlt hét végén még bajnokit játszottak, míg a magyar bajnokság május közepe előtt véget ért.
Jövőre ebből is lehet okulni, tapasztalatokat lehetett szerezni Kölnben.
A játékvezetés nem volt a legjobb, nem véletlen, hogy a dán Gjeding–Hansen-páros kapta a döntőt, abban mindenki egyetért, pillanatnyilag ők a legjobbak. De minden meccset nem vezethetnek ők, és a bírókra nem lehet fogni a vereséget, mert messze nem sújtották annyira a Veszprémet, mint tavaly, a negyeddöntőben a Kiel ellen. De még a Flensburg is inkáb ellenszélben volt a spanyolok ellen, de hihetetlen erőfeszítéssel túlélték.