A magyar női kézilabda-válogatott nagy lelki plusszal lépett pályára a spanyolok elleni, csoportelsőségről döntő meccsen, mert a lengyelek legyőzték az oroszokat. Így a feladat adott volt, ha nyerünk, a maximális négy ponttal mehetünk a debreceni Európa-bajnoki középdöntőbe.

A két előző meccset megnyertük ellenük, két éve 32-31-re, a tavalyi vb-nyolcaddöntőben 28-21-re. Akkor tökéletesen sikerült kihasználni a cselezőkészségünket, Navarro kapus tehetetlen volt a felső sarkot célzó lövésekkel szemben.

A szokott felállásban kezdtünk, Kiss Éva volt a kapuban, Szucsánszki irányított, Tomori és Klivinyi volt a két átlövő, Kovacsics és Bódi volt a két szélen, beállóban pedig Szamoránsky.

Már a 29. másodpercben emberelőnybe kerültünk, Chavez terítette le tekintélyt parancsolóan Tomorit, ami jelezte, nem vár könnyű meccs a Fradi lövőjére.

Bódi rögtön kihasználta az esélyt. Cabral gyorsan egyenlített, de aztán Tomori jött betörésből. Nem maradt el az egyenlítés, de vezetni nem tudtak a spanyolok, mert Kiss ziccert fogott. Triscsuk hetese és 3-2-es magyar vezetés zárta le az első öt percet.

5-3-ra elléptünk ugyan – Triscsuk hetese és Szucsánszki bombája a jobb alsóba ment -, 8-6-ra viszont már a rivális vezetett, Németh András pedig időt kért.

A spanyolok szép gólokat lőttek, Martin indításcundere, valamint Chavez háttal kapunak bevágott labdája remek volt. Kovacsicz a szélről egyenlített, a vezetést azonban nem sikerült megszerezni, Lopez ugyanis végigrohant a pályán, Pena pedig kilőtte a bal felsőt. (8-10)

Bulathé volt a következő magyar gól egy elhajlásos lövéssel, erre ejtéssel válaszoltak, Triscsuk hetese megint a legjobb helyre ment, Erdősi pedig indításból egyenlített. Kovacsics emberhátrányban is kimozdította a védőket, gyönyörűen fejezte be, és ezzel 13-12-nél már ismét nálunk volt az előny.

Vitatott ítélet után, mivel nem volt a kapusunk a helyén, könnyen a kapuba passzoltak, így egyenlő lett, ami a félidő végére is megmaradt.

Kiss Éva pazar védései a legjobbkor jöttek a félidő vége felé, akkor sikerült fordítani. A félidőben tehát adott volt a képlet, támadásban kell még egy kevéssel több, és akkor meglehet a győzelem.

MÁSODIK FÉLIDŐ

A spanyolok góljára Planéta hatalmas átlövéssel felelt, Martin hetesből Kovacsicz vészkapusként a szélről volt eredményes. Még nem ért vissza a kapusunk, de a spanyolok nem vették észre, ehelyett belementek. Emberhátrányban Szucsánszki megpattanó lövése utat talált a hálóig, Martin ezt is egalizálta. Planéta zárta le azonban az első öt percet. (17-16)

Tomori triplájával és Planéta alsó sarkos bombájával nagyon meglódultunk, 21-18 volt az állás 43. perc végére. Nem is maradt el a rivális időkérése.

Rendezték a soraikat, nyitott védekezésre váltottak és három gólt lőttek zsinórban, ezzel oda is lett a kicsikart különbség. Kovacsics Anikó a legjobbkor pattintott a szélről, Martin tizedik góljával módosította az állást, Pinedo pedig egy labdaszerzés után kilőtte a felsőt. Ekkor már Herr volt a kapuban.

Németh András is megszakította a játékot, ki kellett találni valamit, mert fogyott az ötlet és az erő is. Tomori azonban ismét hozzászólt a meccshez, Planéta most jól passzolt - remek a játékkapcsolata a beállóval -, Mayer hetest és két percet harcolt ki. Triscsuk a jobb felsőbe pattintott, jó védekezés után Mayert megint nem tudták visszafogni. Triscsuk ezt a büntetőt sem hibázta el, Pena azonban éles szögből is belőtte.

Mangue pedig ellenállhatatlan lendülettel tört be, így az utolsó öt percet 25-25-tel kezdték a csapatok. Triscsuk hetesből kilőtte a jobb felsőt, Herr védett egyet, a következő kísérlet azonban bement.

Herr ziccert fogott, és már csak két perc volt hátra. Magyar technikai hiba (Tomori) után a spanyolok támadtak, Mangue pedig Herr lábai között megtalálta a helyet, és a kapuba lőtt.

Németh időt kért, 1 perc 20 másodperc volt hátra, és kulcsfontosságú volt a támadásunk. A közönség is rákapcsolt, Planéta egy rossz lövéssel emberelőnyt harcolt ki. Az elfáradt Tomorinál belemenést láttak 40 másodperccel a vége előtt, esély sem volt arra, hogy a szélre lehúzzunk a támadást. 17 másodperccel a vége előtt Jorge Duenas időt kért, ekkor már a kezükben volt a meccs. A támadásukból nem lett gól, de ellentámadásra már nem volt idő.

Hihetetlen nagy kár volt ezért a meccsért, mert döntetlenre legalább meg kellett volna menteni. A hajrá azonban hibák tömkelegét hozta elő - az utolsó tíz percben már nem volt akciógólunk -, így nem lehetett meg a siker.

Szombaton már jönnek a középdöntők, elsőként a románokkal szemben. Hétfőn a dánok, szerdán a norvégok következnek, valamennyi meccs fél kilenctől kezdődik. Innen már bravúrok kellenek az elődöntőért. Annyi előnyünk lehet, hogy a norvégoknak, ha végig nyernek, akkor az utolsó meccs már nem kell az elődöntőhöz.

Németh András kapitány így látta: „Hajszálon múlott, nüansz döntött, nem nekünk. Remélem, hogy tanulunk belőle. Ha ezeket az apró hibákat megoldjuk, akkor fogunk nyerni."

A fegyelmezettséget is számon kérte a hajrában, és reméli, nem a frissesség hiánya okozta a koncentráció hiányát. A hajrában nem azt hajtották végre, amit megbeszéltek.

Tomori Zsuzsa azt mondta, hogy a meccs fordulópontja 21-18-nál jött, amikor védekezést váltottak a spanyolok, és nem találták a jó megoldásokat erre a nyitott védekezésre, túlzottan statikusan játszottak.

Spanyolország-Magyarország 27-26 (13-13)
Győr, Audi Aréna, 5000 néző, V: C. Bonaventura, J. Bonaventura (franciák)
gól: Martin 10/4, Mangue 4, Chavez 3, Pena 3, Egozkue 3, Lopez 1, Pinedo 1, Elorza 1, Cabral 1, illetve Tomori 6, Triscsuk 6/6, Szucsánszki 3, Planéta 3, Kovacsicz 3, Kovacsics 2, Bulath 1, Bódi 1, Erdősi 1

A középdöntőbe a norvégok és a spanyolok 4-4, a magyarok 2, a dánok és románok 1-1, a lengyelek pedig 0 pontot visznek magukkal.