A kubai születésű Carlos Perez két olimpián szerepelt magyar színekben, Athénban (2004) és Londonban (2012) is negyedik lett a férfi kézilabda-válogatottal. A 2003-as világbajnokság gólkirálya volt, óriási érdemeket szerzett abban, hogy Magyarország hatodik lett, és olimpiára jutott.

A 43 éves Perez két éve búcsúmeccset kapott Veszprémben, ahol 16 éven át játszott, szerepelt BL-döntőben is -, jelenleg a katari Al-Shamal csapatában játszik.

„Nem megy rosszul szerencsére a játék, van erő bennem, de itt a tempó sem olyan, mint egy Bajnokok Ligája-meccsen. Tíz gólt várnak tőlem általában az összes bajnokin, többnyire sikerül is meglőnöm. Az edző mindig arra kér, ne passzoljak, lőjek. Volt olyan, hogy oda akartam adni a beállónak, aki erre nem számított. A csapatunk összjátékra nem a legalkalmasabb. Megesett, hogy le is cserélt az edző, ha passzoltam. Azt mondja, az a biztosabb, ha lövök. Ezzel nagyjából érzékeltettem, milyen szinten vagyunk” - mondta az átlövő.

Al-Shamal nem tartozik a jobb csapatok közé - ő a legjobb légiós -, annak örülnek, ha kilencen el tudnak menni egy meccsre. És mivel két kapust mindenképp vinni kell, cserét nem igazán kérhet.

„Idejöttem levezetni, erre fel hatvan percet ott vagyok a pályán. Az otthoni 20 percek után az elején szokatlan volt. Nem így gondoltam, de mivel más a tempó, így nincs olyan nagy baj. De a meccs után két napig pihennem kell, mert az idő fog azért rajtam is.”

Perez azt is elmondta, hogy még csak véletlenül sincs néző a meccseken. Mivel egy csarnokban általában három bajnokit írnak ki egymás után, aki már túl van a saját meccsén, az megnézi a következőt.

„Láttam a világbajnokságon a telt lelátókat, na, hát erről mi nem nagyon álmodhatunk.”

Perez a Veszprém meccseit folyamatosan figyeli, és örül neki, hogy ilyen erős a csapat, minden poszton van két jó játékos. Szerinte be is jutnak a Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé, ahogy tavaly is.

Korábbi veszprémi csapattársa, a montenegrói születésű Zsarko Markovics az El Jaish átlövője, nem találkoznak gyakran. A Jaish egyébként a katonaság csapata - talán a legtehetősebb klub az egész országban -, nyolc játékost adott a válogatottba, Fazekas Nándor is oda igazolt decemberig, amíg az ázsiai BL-ben voltak érdekeltek.(Fazekas most a Balingen légiósa.)

„Nagy munkát végeztek a spanyol Riverával, sok edzés volt abban a vb-ezüstéremben. A bajnokság nem is ment, később kezdődött, hogy sikeres lehessen a csapat. Jól mozogtak együtt, jól működött a védekezés. Capotét nem ismertem Kubából, amikor Spanyolországban játszott, akkor felhívott, mit gondolok, érdemes-e az országba jönnie. Ő is jól játszott a vb-n. Az olimpiára is kijuthatnak. Nem figyeltem, mennyi pénzt kapnak, tudja mindneki, hogy nem keveset, de itt a pénzhez máshogy viszonyulnak, mint Európában, természetes, hogy mindenkinek van."

Szokott gondolni eddigi karrierjére, de egyetlen meccset sem emelne ki a jók közül, inkább a szurkolókra bízza, az a fontosabb, hogy ők emlékezzenek rá.