Minimális az esély arra, hogy a magyar női kézilabda-válogatott ott lehessen a tavaszi olimpiai selejtezőn. Ehhez az kell, hogy a norvégok nyerjék az Eb-t, és a francia, valamint a montenegrói válogatott ne a nyolcadik helyen végezzen. De az olimpiai selejtezőn sincsenek könnyű meccsek, jelenlegi állapotunkban pedig nem is lennénk esélyesek a továbbjutásra. Mi történik a női kézilabdában?
Nem hatalmas meglepetés, hogy a magyar csapat távol marad a jövő évi olimpiától, hiszen már a londonin sem volt ott. Akkor Mátéfi Eszter volt a kapitány, de nem tudott eredményes lenni.
Hiába szerzett a válogatott az olimpia után, decemberben egy Eb-érmet (2012), majd jutott el a vb-negyeddöntőig (2013), már tavaly, a hazai Eb-n látszódott, hogy nincs fejlődés. De akkor még abban lehetett reménykedni, hogy Görbicz Anita és Zácsik Szandra visszatérésével megerősödik a csapat.
Akkor a BL-győztes Korsós Dorina kihagyása érthetetlen volt, most legalább azzal indokolhatott a Németh András, hogy nincs jó formában, így a szélső távollétét nem lehet számon kérni a kapitányon. Egész sok mindent mást viszont igen.
A hétfői lengyel-győzelem után a játékosok azt mondták, hogy a kezdésnél ment el a meccs, hiszen még a lengyel válogatottat sem szabad 11-5-re elengedni. 16 perc alatt.
Nagyon sok energiát felemésztett a visszazárkózás, illetve a fordítás. Tavaly ezt a lengyel csapatot 29-23-ra legyőztük Győrben, a második meccsen.
De ennél fontosabb kiemelni,
Hogyan végeztek a női kézisek vb-n:
1957 (Jugoszlávia): 1. Csehszlovákia, 2. MAGYARORSZÁG, 3. Jugoszlávia
1962 (Románia): 1. Románia, 2. Dánia, 3. Csehszlovákia, ...5. MAGYARORSZÁG
1965 (NSZK): 1. MAGYARORSZÁG, 2. Jugoszlávia, 3. NSZK
1971 (Hollandia): 1. NDK, 2. Jugoszlávia, 3. MAGYARORSZÁG
1973 (Jugoszlávia): 1. Jugoszlávia, 2. Románia, 3. Szovjetunió, 4. MAGYARORSZÁG
1975 (Szovjetunió): 1. NDK, 2. Szovjetunió, 3. MAGYARORSZÁG
1978 (Csehszlovákia): 1. NDK, 2. Szovjetunió, 3. MAGYARORSZÁG
1982 (Magyarország): 1. Szovjetunió, 2. MAGYARORSZÁG, 3. Jugoszlávia
1986 (Hollandia): 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Norvégia, ...8. MAGYARORSZÁG
1990 (Dél-Korea): 1. Szovjetunió, 2. Jugoszlávia, 3. NDK - Magyarország nem vett részt
1993 (Norvégia): 1. Németország, 2. Dánia, 3. Koreai Köztársaság, ...7. MAGYARORSZÁG
1995 (Ausztria/Magyarország): 1. Koreai Köztársaság, 2. MAGYARORSZÁG, 3. Dánia
1997 (Németország): 1. Dánia, 2. Koreai Köztársaság, 3. Németország, ...9. MAGYARORSZÁG
1999 (Norvégia): 1. Norvégia, 2. Franciaország, 3. Ausztria, ...5. MAGYARORSZÁG
2001 (Olaszország): 1. Oroszország, 2. Norvégia, 3. Jugoszlávia, ...6. MAGYARORSZÁG
2003 (Horvátország): 1. Franciaország, 2. MAGYARORSZÁG, 3. Koreai Köztársaság
2005 (Oroszország): 1. Oroszország, 2. Románia, 3. MAGYARORSZÁG
2007 (Franciaország): 1. Oroszország, 2. Norvégia, 3. Németország, ...8. MAGYARORSZÁG
2009 (Kína): 1. Oroszország, 2. Franciaország, 3. Norvégia, ...9. MAGYARORSZÁG
2011 (Brazília): 1. Norvégia, 2. Franciaország, 3. Spanyolország - Magyarország nem vett részt
2013 (Szerbia): 1. Brazília, 2. Szerbia, 3. Dánia, ...8. MAGYARORSZÁG
2015 (Dánia): ...11. MAGYARORSZÁG
Tomori Zsuzsa kiválása persze a legrosszabbkor jött, más kérdés, hogy épp akkor volt meg a lendület a játékunkban, akkor volt a legfeszesebb a védekezés, és a lengyelek nem is mertek bátran kapura lőni, kipasszolták ziccerből. Akkor öt magyar gólt láttunk.
Görbicz sérülése pedig akkor tolta mélyebbre a csapatot, amikor az utolsó tíz percben minden momentumnak dupla jelentősége van. Ez nyilvánvaló pech, de addigra már előnyben kellett volna lennie a magyar válogatottnak.
Zácsik 21 percet játszott a hétfő esti sorsdöntő meccsen, Görbicz 13-at. A biológiát nem lehet becsapni, tőlük, visszatérő anyukáktól ennyi telik. Fontos helyzetben felvállalják a fontos lövéseket, de nem robotolhatnak végig.
Egy éve az Eb után azt írtam, kíváncsi lennék, mire mennénk egy külföldi kapitánnyal. Mert a norvég Karl-Erik Böhn inkább a csapat pszichológusa volt három éve, míg Siti Bea inkább meccselt. Siti azonban nem vehette át Böhn örökségét a halála után, helyette jött Németh, akinek egy vb-bronza volt 2005-ben, majd két év múlva nyolcadik lett a társulattal.
Az olimpián már nem is ő vezette a csapatot, hanem Hajdu János.
Böhn azért volt fontos, mert személyiségével, pozitív gondolkodásával eloszlatta a többség kishitűségét, teljesen más mentális állapotban ment fel a pályára a csapat, az önbizalomra épített, nem az ijedtségre.
A világ kézilabdázása már több annál, minthogy megtervezem a stratégiát. A lengyelek azonnal léptek, ha úgy hozta a játék, és Zácsikot minél kijjebb szorították. Tomorit is folyamatosan követték.
Mi a változtatásra képtelenek voltunk védekezésben, ha kiléptek a középső védők, a beálló könnyű gólokat lőtt.
A lengyelek 42-szer lőttek kapura, a magyarok 48-szor. Mégis ők lőttek eggyel több gólt. Ha a játékosok nem tudják megvalósítani a pályán, hogy melyik irányban, milyen magasan lőjenek, az is edzői hiba, a mentális állapotuk ugyanis nem befogadó.
A végén már mindegy volt, az utolsó öt percben csak körbeadogattuk a labdát, a legcsekélyebb gólveszély sem érződött, kaput sem igazán találtunk. Azt pedig pláne nem lehetett érezni, hogy valaki majd váratlant fog húzni. Sem a pályán, sem a kispadról.
Végignézve a legjobb nyolcat, szembetűnő, a lengyel nem egy gyors csapat. Egyszer sem próbálták meg a gyors középkezdést, ezzel kvázi esélyt hagytak nekünk a visszarendeződésre. Ezt sem sikerült azonban kihasználni. Pedig azt tudjuk: a védekezés agymunka. Megelőzni kell, nem reagálni.
Ez a megelőzés a topcsapatok ellen csak egyszer működött, a dánokat vertük.
Itt tartunk most, szurkolni kell, hogy Norvégia nyerjen még három meccset, Montenegrótól és a franciáktól pedig elég egy is.