A magyar női kézilabda-válogatott 15. helyen végzett a németországi világbajnokságon, a korábbi kapitány, Mocsai Lajos szerint majdnem reális ez a helyezés. A 8-12. hely lenne valós, de ennél fontosabb, hogy látni kell: elszakadtunk az élmezőnytől, és a középmezőny felé közelítünk. A cseheket, lengyeleket már csak szűken tudjuk verni, míg korábban 5-8-10 gólos különbség volt.

A Mocsai által említett pozíció még csak az olimpiai selejtezőt sem garantálja, nemhogy az olimpiát, és már Görbiczcel sem számolhatunk.

Főbb megállapításai még a Digisport reggeli műsorában:

• A játék összes fázisában elmaradtunk, a védekezésben, a védekezésbeli, kierőszakolt hibáktól egészen a támadások befejezéséig.
• Fizikailag is messze vagyunk a skandinávoktól.
• Nem tükrözi a világverseny, hogy technikailag jók vagyunk, ami itthon általános felfogás.
• „Számonkérik rajtunk az eredményességet, nincs felelősség-vállalás, mindig csak teamek, ha elkenik a felelősséget, azzal nem értek egyet. Kontroll kell.”
• Ezért is gondolkodnak a szakmai igazgató pozíción.
• Aki itt keresi a pénzét, tanuljon meg magyarul, mert az nem működik, hogy az időkérésnél nem tudják a játékosok, miről van szó.
• A magyar csapatok a hazai bajnokságban készítik fel a magyar válogatott ellen a legjobb légiósokat, a negyedik helyezettől lefelé teret kellene adni a tehetséges fiataloknak. A kisebb csapatokban túl sok a külföldi. (Siófok, Fehérvár, Kisvárda, Békéscsaba.)
• Sok tehetséges magyar edző van, a legjobb csapatokat mégis külföldiek vezetik.
• Rasmussen írásos koncepcióját nem látta, pedig kíváncsi lenne rá.

A dán kapitányt egyébként szerdán hallgatja meg a szövetség vezetése, visszarendelték ugyanis Dániából.

Az Index elemzését itt olvashatja, a Nemzeti Kézilabda Akadémia megálmodója a saját intézményének felelősségéről természetesen nem beszélt.