Két mérkőzés után nincs pontja a férfi kézilabda-válogatottnak a franciaországi világbajnokságon. A két vereség nem meglepetés, bár kijöhetett volna több a németek és a horvátok elleni meccsből is.

A két szélsőt, Gensheimert valamint Strleket azonban nem tudtuk hatástalanítani. Előbbi 13, utóbbi 6 gólt lőtt. Róluk most el lehet mondani, hogy a két legjobb szélső a világon, és ezt ellenünk gólokkal támasztották alá.

A németek és a horvátok is jobb kapusteljesítményt mutattak, pár százalék, 2-3-mal több fogott labda bőven elég ilyenkor a sikerhez. A jól védő, 9 bravúrt bemutató Mikler Roland arról beszélt, hogy nem vertek púposra bennünket a nálunk jobb csapatok, ami feltétlenül jó.

A 27. percben azonban még 11-7-re vezettünk, a szünetre viszont már nem maradt semmi az előnyből. A kapus szerint akkor ébredtek rá a horvátok, hogy bajba is kerülhetnek, és akkor kapcsoltak rá.

Amikor azt kérdeztem tőle, az volt-e a fordulópont a második félidőben, amikor a gólja után váratlanul színészkedésért kiállították Iman Dzsamalit, annyit felelt: nem volt akkora jelentősége. A 40. perc után egyre inkább látszódtak a fáradtság jelei.

Tény, az átlövő kiállítása után léptek el 22-18-ra, onnan pedig végig előnyben, kényelmesebben játszhattak. A mieink a hajrára értelemszerűen többet kockáztattak, a hibákat pedig könyörtelenül büntették.

„Erős percek voltak akkor hátrányban, nem hiányoztak. Nem is láttuk, mi történt, csak kapkodtuk a fejünket” - ezek már Császár Gábor szavai. Hozzátette, hogy a rivális nagyszerűen kombinálta a védekezését, hol zavaróval álltak fel, máskor visszaléptek hatos falra.

Extrát szerettek volna nyújtani, egy figyelemfelkeltő eredményt elérni, ami nem sikerült, most viszont a könnyebb meccseket kell hozniuk, de mivel Chile legyőzte a fehéroroszokat, senkit sem szabad lebecsülniük, mert ez egy világbajnokság.

Xavi Sabaté kapitány arról beszélt, hogy soha sem szerencsés egy hiányzót szóba hozni, de Nagy László kiesése után a védelem tengelyében Ligetvári és Schuch maradt, ők pedig nem bírták végig ezt a tempót és terhelést.

„Hármat kellett cserélnünk védekezésről támadásra, ez nagy hátrány, pláne egy ilyen favorit ellen, mint Horvátország. És az is hátrány, hogy még nincs olyan tapasztalata a játékosaimnak, mint a túloldalon. Az ellenfél játékosai többször vannak éles helyzetben egy-egy szezonban a német bajnokságban például, nekik ez előny. Most már vereség nélkül kell eljutnunk a nyolcaddöntőig, ott pedig jól felkészülni a következő riválisra” - magyarázta a kapitány.

Balogh Zsolt, aki hat gólig jutott, és ebből az egyik igen emlékezetesre sikeredett, amikor emberhátrányban bedobta a félpályáról.

Akkor volt utoljára szoros a találkozó, mert akkor volt utoljára egy gól a két csapat között.

„Leszidtak volna, ha mellémegy, de szerencsére jól céloztam. Láttam az üres sávot, a kellő erővel beledobtam a labdát. Láttam, hogy még nem figyelnek a kapus és a mezőnyjátékosok. Aki mer, az nyer.

Volt már ilyen gólom, de nem mostanában, és nem ilyen téttel bíró meccsen. Az utóbbi időben nem jött be, most igen, de jobban örültem volna a csapat győzelmének.”

A szegedi átlövő már 9 gólnál tart a két meccsen, nem ijedt meg a lehetőségtől, megfelelően pótolja Nagyot, bátran vállalkozik, és megvan a sebessége is.

A nyolcaddöntőben a dán vagy a svéd válogatott jöhet. Előbbi az olimpiai bajnok, utóbbi egy megfiatalított válogatottal érkezett a vb-re, nagyon erősek és dinamikusak.

Nagy László sérülése remélhetőleg rendbe jön addigra, és akkor egy remek védekezéssel lehet esélyünk. Két elfogadható meccset láttunk, a tavalyi Eb-hez képest láthatóan jobban felkészített csapat a magyar, de az igazi versenyképességhez még több kell a fontos helyzetekben.